|
| ||||
|
Kósz, a nagy varázsló
Egy kapus a világ tetejéről ... - "Meghalok a kezdő sípszóért" -------------------------------------------------------------------------------- forrás: SE, Nemzeti Sport -------------------------------------------------------------------------------- Azt mondják róla: ő az, aki a légynek sem tudna ártani. A történet szerint, még serdülőként, valaki - csupán a poén kedvéért - a vízbe lökte. Az eredmény: lábtörés. Nem haragudott, sőt, másnap már lent volt a parton - gipsszel a lábán. Úgy tartják: olyan kapus, amilyen - tudásban és mentalitásban egyaránt - Molnár Endre óta nem tempózott a hazai medencékben. Azon kevesek egyike, akiknek a póló szent. Szent őrület ... Ezt nem is tagadja. Közel húsz éve játszik a Vasasban, ősidők óta a válogatottban. És most Kósz Zoltán nyert. Egy egész világot, a VilágKupát ... ![]() - Ideje volt ... - Az biztos, de tudtam, hogy egyszer összejön. Ez egy olyan gárda, ahol vannak egyéniségek, mégis csapat. És szinte sugérzik a játék iránti alázat mindenkiből. Ez nem szólam, ezt tapintani, érezni lehet. - Ez lenne a profizmus? - Ez az ... Mindenki a legjobbra törekszik, mindenki a pólónak él, mindenki alárendeli magát a játéknak. Azt hiszem igen ... Ez egy profi csapat. - És egy profi kapus, akinek idén nagyon kijött a lépés ... - Eljutottam egy olyan szintre, amikor úgy megyek be a vízbe, hogy meghalok a kezdő sípszóért, annyira várom. És ez a legfontosabb! Komolyan mondom, a kezdést várom egész héten. Hogy bizonyítsak magamnak, a társaknak, hogy örömet szerezzek a nézőknek. Lehet, hogy szirupos, amit mondok, de így érzem. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, akinek megígérik, hogy két nap múlva elviszik a nagymamához, és nem tud aludni az izgalomtól. - Vannak-e példaképei a "kisgyereknek"? - Nemes Gabi és Molnár Endre - bár Molnár Endrét nagyon keveset láthattam védeni. De sok embertől lehet tanulni, mindenki tud valamit, amit a másik nem. Például Kuna Peti. Hihetetlen, ahogy átlátja a játékot, minden szituációban tudja, mit kellene csinálni a mezőnyben. De mondhatnám a spanyol Rollant vagy a jugoszláv Sosztart. Kapusnak lenni kivételes helyzet. Azt hiszem, születni kell rá ... - Kósz Zoltán miben kivételes? - Úgy érzem: zónavédekezésnél elég jó százalékkal fogom meg a labdákat, a szoros emberfogásnál pedig a kirohanásokhoz van érzékem. Persze, társak nélkül nem sikerülhet semmi sem. Vegyük például, a szorosat. Ha valaki nem fogja az emberét, én nem tudok kijönni, mert elég egy passz, és ha közben üres a kapu ... - Büszke magára? - Inkább elégedett vagyok, mint büszke. - Késett már el az edzésről? - Nem szeretek késni ... - Tehát még soha? - Ezen a nyáron a válogatottnál egyszer sem késtem, és a Vasas tréningjeire is pontosan érkeztem. Pedig szívesen késnék néha csak egy-két percet, hiszen ami kötelező, azt szívesen elblicceli az ember. Legalábbis szeretné. - Hogyan készül egy szimpla bajnokira? Mondjuk hazai meccs, szombat este, kezdés nyolckor. - Ennek forgatókönyve van. Reggel kilenckor felkelek, lemegyek az uszodába, mintha edzés lenne. Üres a lelátó, üres a medence, csak az úszómester van ott. Úszom egy kicsit - ez megnyugtat. Aztán felöltözöm, elmegyek ebédelni a Kis Itáliába - mindig ide járok -, eszeme egy vegyes salátát és egy spagettit hús nélkül. Utána elindulok hazafelé. Otthon nem alszom és nem is olvasok - az magával ragad, túlságosan leköt -, inkább nézem az Eurosportot. A sport mindig lázba hoz. Háromnegyed hétkor pedig irány az uszoda. - Babona a bemelegítésnél? - Nem örülök neki, ha túl jól megy a védés. Egyszer a Pescarától csúnyán kikaptunk - persze, a bemelegítésnél mindent fogtam ... Mostanában inkább beengedek egy-két gólt. - Nem úgy a meccsen ... - Igyekszem ... |
![]()
![]() | ||
![]()
![]() |
||
![]()
![]() Kósz Zoltán |
||
![]()
|