Pünkösd megkímélte az érdekelteket az elhamarkodott nyilatkozatoktól, legalábbis az írott sajtóban. Két napig zárva tartott a bolt, épp a legvadabb történések idején - épp ezért mindenkinek volt ideje átgondolni, mi történt s miért. Egy nap gondolkodási időt követően kérdeztük meg a vesztes és a győztes csapat edzőjét, akik természetesen nem elsősorban a vízilabda szépségeiről értekeztek.

Somossy: "Vasárnap már nem tudtam közbelépni. Olyan irtózatos igazságtalanságérzet uralkodott a játékosokban, hogy csak mentek."

- Nem annyira bonyolult ügy ez, mint amennyire annak látszik - mondja Somossy József, a Vasas-Plaket edzője. - Az egész rájátszásban érvényesült az a vonulat, hogy az átlagosnál jóval több ítélettel sújtották a csapatot, ez vezetett a fonálszakadáshoz. Mindenekelőtt a szombat esti eseményeket kell említenem: úgy ítéltük meg, hogy a csapatot megakadályozták a bajnoki cím megszerzésében. Pontosabban, ez Horváth Csaba szentesi játékvezetőre vonatkozik, aki az utóbbi időkben ritkán látott eszközhöz folyamodva a támadásbeli pároskiállításokkal lényegében kipontozta a csapatot. Végig vezettünk, a Honvéd csak akkor tudott fölénk kerekedni, amikor elveszítettük a gerincünket. A huszonkét kiállítás önmagáért beszél: ebből tizenhatot Horváth ítélt meg ellenünk, a mérkőzés második részét szinte egyedül vezette. Érzésünk szerint kizárólag olyan módon lehetett megakadályozni játékosainkat az eredmény elérésében, ha eltávolítják őket a vízből.

- Semlegesek szerint Horváth reakcióját az váltotta ki, hogy ön egy kétes ítéletét követően látványosan ellene hergelte a közönséget.

- Ő engem figyelt vagy a játékot?

- Van az úgy, hogy nem lehet nem önre figyelni...

- Akkor azt kell mondanom: aki a szabályok figyelembevétele nélkül, érzelmi alapon vezet, azt örökre el kell tiltani a bíráskodástól.

- Tehát a vasárnap a szombatból következett?

- Már akkor is a levegőben volt valami hasonló, de a játékosok az utolsó pillanatig hitték azt, hogy megnyerik. Ám az őket ért becstelenséget már nem lehetett a fejükből kimosni. Például azt sem, hogy - és erről videofelvétel van - Sugár Sándor a víz fölött üti Varga Tamást, amiből Tamásnak az lett a jutalma, hogy párban kiállították, és kipontozódott. Apró nüansz, amelyből elég sok adódott, s halmozódott az elmúlt napokban. Vasárnapra egyébként, egyetlen éjszaka leforgása alatt, megsz?nt a pároskiállítás. Szombaton még szükség volt rá, hogy a centereinket szám?zhessék a medencéből. Miközben mi három végleges, cserés kiállítást kaptunk a döntőben, addig Sugár büntetlenül verhette Vargát - na az ilyesmik vezettek a húr elpattanásához. Az egyoldalúság. És a hullám elindult vasárnap, akkor már mindenki mindenkit ütött, nem lehetett látni, ki kit, hogyan, miért, csak azt: a láncreakció beindult. Hogy ezek után tőlünk két embert állítottak ki végleg, tőlük pedig csak egyet, ez azt érzékeltette, nincs tovább, minket meg akarnak semmisíteni. A Vasas ebben az évben produkálni akart, minőségi vízilabdát kívánt játszani. Az elődöntőben a BVSC-sek két garnitúra sapkát téptek le rólunk - kibírtuk. Hogy a döntőben a Honvéd rendre több emberelőnyt kapott, kibírtuk. De a sportágtörténeti huszonkét kiállítás után felvetődött: hol a határ? Meddig lehet tűrni? Ez volt tizenhárom év alatt a nyolcadik bajnoki döntője a Vasasnak. Tényleg mind a nyolcat a másiknak kellett nyernie? Mi sohasem nyújtottunk olyan teljesítményt? Vasárnap már nem tudtam közbelépni. Olyan irtózatos igazságtalanságérzet uralkodott a játékosokban, hogy csak mentek. Hogy felelős volnék? Csak annyira, amennyire Kovács István. Miért nem hívta le a csapatát? Miért nem akadályozta meg, hogy Sugár folyamatosan verje Vargát?

- Kérdés: mindez arányban áll-e azzal, hogy egy játékosnak öt helyen eltörik az arccsontja?

- A kérdés nem egyszerűsíthető így le. A többiek annak az oldalán bocsátkoztak harcba, akit mérkőzéseken keresztül ütöttek.

- Na de négy az egy ellen?

- Én azt láttam, hogy több pár üti egymást.

- A felvételek alapján kijelenthető: négyen csépelték Kiss Gergelyt.

- Lehet, hogy a többiek elmenekültek. Nálunk pedig ez kiszakadt a csapatból. És visszakanyarodhatnánk a kilencvennégyes magyar-olaszig.

- Nézze, én ott voltam Rómában, este láttam az egész medencét mutató videofelvételt: Benedek Tibor és Tóth László szemtől szemben, egy az egyben bunyózik az olaszokkal. Úgy gondolom, most az háborított fel mindenkit, hogy nem párharcok voltak, hanem súlyos egyenlőtlenségek. A játékvezetői tevékenység feletti felháborodás nem vezethet csonttöréshez, bőrfelhasadáshoz. Mert - aránytalan.

- És ami előtte a csapatunkkal történt? Az is kegyetlenül aránytalan volt. Ez ok-okozat. Nem lehet az aránytalan viszontválaszból megközelíteni valamit. Ennek a verekedésnek nincs logikája. Nem fogjuk hagyni azt, hogy egyszerűen leképezzék a történéseket, hiszen itt mélységes mély tartalma van mindennek. Felnőtt emberekről van szó, nem gyerekekről.

- Még inkább érthetetlen, miért kellett végül CT-vizsgálatot végezni Kiss Gergelyen.

- Hadd ne menjek ebbe bele, legyen elég annyi: meggondolhatta volna, mit beszél. Ebben a sportágban adok-kapok van, ha nem akarok kapni, akkor nem adok. Nem véletlen, hogy nem a kapusuk lett szétverve. Kiss, Sugár, Kovács Olivér. Aki egy szögletnél hozzávágta Vári Attila fejéhez a labdát a Szuperkupa-döntőn. El lehet gondolkozni, miért ennek a háromnak estek neki. Ártatlanul még a bunyó hevében sem vernek össze senkit.

- Nem volt az egészben még nagyobb tudatosság? Hogyha a honvédosok is belemennek, akkor a már elveszített meccset a klasszikus tömegverekedés miatt újra kell játszani?

- Azaz ha szombaton megtesszük 8-7-es vezetésünknél, akkor mi vagyunk a bajnokok? Ezt senki sem gondolhatja komolyan.

- Akadnak, akik állítják: ön küldte be azzal a játékosait, hogy most már üssenek.

- Ez nem igaz. Nekem ugyanakkor azt mondták a Domino kispadja mellett ülő ismerősök, hogy ott elhangzott, üssék ki Steinmetzet és Vargát. Meg is próbálták.

- Végezetül: munkál önben valami bűntudat? Rossz szájíz?

- Mindaz, ami a döntőben történt - hogy ilyen csapattal sem nyerhettünk bajnokságot - bizonyíték arra, miért nem nyerhettünk korábban hétszer. Hogy nem én képzelem azt, minden ellenünk van, nem nekem van üldözési mániám. Ezzel nem vagyok egyedül, a szponzoraink is így vélik. És még valami: a hírek szerint rám akarják verni a balhét, elvégre ha ülök, az a baj, ha állok, az. Továbbá Hesz Mócira. Nem hagyjuk, hogy rákenjék. Mindent meg fogunk mozgatni, hogy ne lehessen vele példát statuálni, ha kell, országos kampánnyal a Vodafone segítségével. Ezt a Westel nem fogja tudni levezényelni.

Kovács: "A vízilabda kemény sport, szemtől szemben lehet verekedni. Sunyi, gyáva, aljas módon, négyen verni egyet, ez nem történhet meg."

- Abszolút annak érzem - feleli Kovács István, a Honvéd-Domino mestere a "megérdemeltnek érzi-e?"-kérdésre. - Aki föl tud állni nulla-kettőről, mert úgy játszik, mert él a lehetőségekkel, az megérdemli. A szombati találkozóról csak annyit, több meccslabdája volt a Vasasnak, ha Varga Tamás nem csavar fölé ziccerből, ha a megúszó Vindisch Feri figyel, és tudja, hogy kapura mehet, nem dobálja fel a labdát szabaddobás gyanánt, gond nélkül nyer a Vasas. Az a csapat, amelynél az egész évben másban keresték a hibát. Mi magunkba néztünk, készültünk a harmadik, negyedik, ötödik meccsre. Nem uszítottunk, csak a vízilabdával foglalkoztunk. Lehet hangulatot gerjeszteni ellenünk, mi azonban nem kívánunk a hazugságokkal foglalkozni.

- A vízilabdához mennyiben van köze egy olyan üzenetnek, hogy üsd ki az ellenfél centerét - legalábbis ellenfelük szerint elhangzottak ilyesmik.

- Nem voltak ilyen üzenetek, amelynek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy egyetlen játékosnak sem okoztunk sérülést. Nem kenhetnek ránk olyasmiket, amiket ők csináltak meg. Azt ordították, hogy mi provokáltunk. Visszataszító. A vízilabda kemény sport, szemtől szemben lehet verekedni. Sunyi, gyáva, aljas módon, négyen verni egyet, ez még egy ilyen kis családias sportban sem történhet meg. Nekünk egyébként arra vannak tanúink, hogy a Vasas-játékosok utasításra cselekedtek. És mi nem harsogunk - ellenben feljelentést teszünk a rendőrségen nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértés vádjával. Ez a példátlan incidens nem maradhat ennyiben. Négyen ütnek egy embert: ez nem húrszakadás. Az pedig minősíthetetlen, hogy Somossy József meg sem próbálta mindezt megakadályozni. A tévén látszik, játékosai ugrálnak be, miközben ő nyugodtan ül, és kísérletet sem tesz arra, hogy visszafogja, lecsendesítse őket.

- Ön tehetett volna többet?