Hiszen miközben a Belváros egyik presszójában ülünk, többször is félbe kell szakítani párbeszédünket az autogramvadászok rohama miatt.

A siker kulcsai: Kemények ...

- Mikor telefonon beszéltünk, kérted, hogy egy olyan helyen találkozzunk, ahol nincsen sok ember. Ennyire nehezen viseled a népszerűséget?
- Nem, egyáltalán nem erről van szó. Mint mindenkinek, természetesen nekem is hízeleg, ha megismernek, csak hát tudod, én nem vagyok az a típus, aki szereti mutogatni magát az embereknek. Pedig ezután az Európa-bajnoki szereplés után azt hiszem, megtehetném, hogy bemegyek a Váci utcába, és mosolyogva végigsétálok, learatom a sikert, csak hát mondom: nincs bennem ilyen értelemben szereplési vágy ...
- Azért bármennyire ellene is vagy, az túlzás nélkül állítható: a magyar válogatott tagjának lenni most igazán népszerű dolog. ezt jól bizonyította az is, hogy miután megérkeztetek Spanyolországból, óriási tömeg várt rátok a Komjádi uszoda előtt.
- Ez tényleg nagyon megható volt, először el sem hittük, hogy ránk kíváncsi az a rengeteg ember. Amikor csak távolról láttuk a tömeget, azt hittük, at MDF-piac van nyitva. Csak azután kezdett gyanússá válni a dolog, hogy közelebb értünk és láttuk, hogy nagyon sokan magyar zászlókat lobogtatnak. Miután leszálltunk, hosszú percekig nem is tudtunk szabadulni a szurkolók karjai közül. De hát a fene bánta ezt!
- Neked különösen nagy sikered lehetett, hiszen a sporttörténelemben még nem nagyon fordult elő, hogy valaki csapatjáték döntőjében egymaga szerezze a csapata összes találatát.
- Belülről még jobban lehetett érezni azt, hogy óriási feszültség van mindkét együttes játékosaiban. Ez, azt hiszem, a sok kihagyott emberelőnyös helyzet és ziccer is jelzi. Megmondom őszintén, meccs közben nem is figyeltem arra, hogy csupán én szereztem gólt a magyar játékosok közül. Csak azt láttam: körülöttem mindenki idegesebb az átlagosnál. Amikor pedig az utolsó támadásnál hozzám került a labda, azt mondtam magamban: a fene egye meg, valamit tenni kell, hiszen ha már idáig eljutottunk, nem lehet, hogy egyszer ne jöjjön össze!
- Húsz év után sikerült felnőtt Eb-t nyernünk. Ez alatt a húsz év alatt sokszor vesztettünk, mert talán lélekben nem voltunk elég erősek. Miért nyertünk most?
- Lehet, hogy meglepő, de a legfontosabb tényező az aranyérem megnyerésében az volt, hogy akárcsak annak idején a junior válogatottnál, most a felnőtteknél is egy Kemény vezetéknevű ember volt a szövetségi kapitány.
- ???
- Kemény Ferenccel már sikerült junior vébét nyernünk, mondtuk is aa döntő előtt: az nem lehet, hogy nem jön össze a siker, hiszen világverseny döntőjében még nem veszítettünk Kemény nevű szövetségi kapitánnyal ... De komolyra fordítva a szót: az tény, hogy mi már ismertük azt, hogy milyen is a légköre egy nagy verseny döntőjének, sőt, talán azt is mondhatom: az esélyesség terhéhez is hozzászoktunk, hiszen 1995-ben szinte gond nélkül vertük végig a világot. Ám én mégis úgy érzem: Sevillában az igazi döntő az olaszok elleni csata volt, hiszen az köztudott, hogy a két válogatott tagjai régóta nincsenek jóban egymással. Az olaszok fenték is ránk a fogukat, még arra is képesek voltak, hogy az oroszoktól kikapjanak csak azért, hogy velünk kerülhessenek össze. Ez alaposan felbőszített minket, és talán ez a "csakazértis"-érzés segített minket ahhoz, hogy legyőzzük őket.

"Felszabadultabb a hangulat"

- Te már tagja voltál az olimpián szerepelt Horkai-féle csapatnak is, amely Atlantában még a dobogóra sem került. Ott azért nem jött össze a siker, mert éppen ez a "csakazértis" hangulat hiányzott?
- Nem hiszem, hogy nem volt meg bennünk a nyerni akarás, hiszen nagyon nagy dolog lett volna olimpiai bajnoknak lenni. Az idősebbeknek azért, mert nekik ez volt az utolsó nagy világversenyük, nekem pedig azért, mert még csak húszéves voltam. De talán éppen ezért, nem nagyon rágódtam ezen sokáig, hiszen még nem késtem le semmiről, ha nem jön közbe semmi, minimum még két olimpia bennem van. Atlanta azonban arra mindenképpen jó volt, hogy ismert lettem idehaza és külföldön egyaránt. Visszatérve arra, hogy miért nem sikerült a jobb szereplés: szerintem azért, mert más volt a hangilat a Horkai-csapatban, mint jelenleg.
- Ez mit jelent?
- Anélkül, hogy kritizálnám Horest, hiszen nagyon jó szakembernek tartom, annyit elmondhatok: Kemény Dénes érkeztével sokkal felszabadultabb a hangulat a keretben, és konfliktusok nélküli volt a felkészülés is.
- Miért, Horkaival milyen konfliktusok voltak?
- Nem kell itt különösebb dolgokra gondolni, csupán arra, hogy Kemény egyből megtalálta velünk a hangnemet, talán ennek köszönhető, hogy nála nincs akkora szigor, mint előtte, ő sokkal simulékonyabb, mint Horkai volt.
- Mit kell azon érteni, hogy Kemény simulékonyabb, mint Horkai?
- Azt, hogy ha az ember hibázott egy-egy edzésen vagy felkészülési mérkőzésen, Horkai rögtön leteremtette. Nem mondom, néha biztos, hogy erre is szükség volt, de talán éppen azért tudunk lelkileg is közelebb kerülni Keményhez, mert belőle egyfajta nyugodtság árad, ami árragadt ránk is, és ez korábban azért nem mindig volt meg a csapatnál. Persze, az eredményes szereplés annak is köszönhető, hogy nagy változások is voltak a keretben, hiszen az olimpián szerepelt játékosok között nincs már Dala, Tóth László, Kuna, Gyöngyösi. Helyettük viszont beépültek olyan fiatal játékosok, mint például Molnár, Kiss Gergely, Vári vagy éppen Székely. Lehet, hogyha ezt a változtatást Horkai már az olimpia előtt megteszi, sikeresebbek is lehettünk volna. De azért az is érthető, hogy ő még az idősebb korosztályhoz ragaszkodott, hiszen velük nyert Világ Kupát 1995-ben.
- Azt mondod, Daláéknak már nem kellett volna Atlantában szerepelni? Kemény érkeztével pedig egyértelműen fiatalítani kellett?
- Ebbe hadd ne menjek bele, nem akarok megbántani senkit. De az szerintem nagyon jót tett, hogy Kemény egyértelműen ránk fiatalokra kezdte építeni a csapatot, azért, mert ő már a jövőben gondolkodik.

"Atlanta óta beindult a levéláradat"