FONTOS


 

Nem volt könnyű a választás
Nem csak majdnem

--------------------------------------------------------------------------------
forrás: , Nemzeti Sport 2001.12.29
--------------------------------------------------------------------------------

A Nemzeti Sport -- folytatva a hagyományokat -- az esztendő végéhez közeledve igyekszik csokorba szedni és megmutatni, milyen évet zártak 2001-ben a különböző sportágak. Összeállításainkból az események kronológikus felsorolásán túl megtudhatják azt is, kik nyerték az év legfontosabb világversenyeit, milyen történések tartották lázban a sportágat, és kiket tartottak szakíróink a legsikeresebbeknek. Sorozatunkban ezúttal a férfi vízilabdázók következnek, akik közül lapunk Biros Pétert választotta az esztendő legjobb magyar játékosának, míg a külföldieknél a spanyol Jesus Rollán vitte el nálunk a pálmát.

***

Felesleges volna tagadni, az előző négy évben könnyebb volt választani -- elvégre sok világszínvonalú produktumot mégiscsak örömtelibb mustrálgatni, mint a "csak" jók között meglelni a legjobbat. Megannyi kényeztetést követően az idei esztendő nem úgy sikerült, ahogy azt reméltük, noha a magyar csapatsportok mércéjével egy Európa-bajnoki bronzérem és egy világbajnoki ötödik hely az elfogadható kategóriába soroltatik. Vízilabdás szemszögből viszont nem -- épp ezért nehéz rábökni bárkire is a magyar elit tagjai közül, hiszen tudják ők is, mi is, 1997 és 2000 között sokkal jobban ment nekik, mint ebben az esztendőben.

Amikor tehát Biros Péterre tesszük le a voksunkat, kapásból adódhat a párhuzam: hol volt ő ebben az idényben 1999-es önmagától, amikor a LEN-kupa győztes UTE motorjaként és a firenzei Eb-döntő ötgólos héroszaként a felhők szélén üldögélt. Mégis úgy véljük, 2001-ben őt illeti meg ez a cím, hiszen a budapesti Európa-bajnokságon a harmadik helyen zárt válogatottunk legjobbjának választották -- nem elfogult honiak, hanem a tizenegy vetélytárs szövetségi kapitányainak többsége.

Biros amúgy annyiban mindenképpen kilógott a társai közül, hogy nem gyűrte maga alá a júniusi viadal másokat nyomasztó hangulata: tette, amit tennie kellett, sőt, többet is, mint általában szokott. Elég, ha ezt az eredményességgel támasztjuk alá: ő volt a legeredményesebb pólósunk tizenegy góllal, holott a hálózörgetés nem elsősorban rá van úgymond "kihegyezve".

Ehhez képest Biros volt az, aki -- Vári Attilával karöltve -- felragadta a már-már lehanyatló zászlót, és a csoportmérkőzéseket követő, legidegbajosabb partikon kétszer is képes volt átlag fölötti teljesítményre. Ha csúcspontot keresünk, azt az oroszok elleni negyeddöntő hajrájában találjuk meg: a kínnal s keservvel megvívott összecsapást a "Fácán" becenévre hallgató klasszis döntötte el, 9--9-nél elengedett bombája ugyan nem szaggatta szét a hálót, ám a lécről ippeg bevágódott a gólvonal mögé (aztán a horvátokkal vívott bronzmeccsen újfent remekelt, hármat hintett, de a duplájára is megvolt a lehetősége).

Egyébiránt érdekes hallani, hogy az "épphogy" gól szerzője miként minősíti saját teljesítményét: "Mind az előző klubommal, a Becsejjel, mind a válogatottal egy ilyen »majdnem jó« évet zártam. Azaz stimmelt sok minden, ám az egész csak majdnem." Jellemző, hogy Biros 2001-ben "szennyezte be" először éremkollekcióját, hiszen az 1999-ben csapatba került villámember az előző négy világversenyről -- firenzei Eb, sydneyi Vk és olimpia, Európai Nemzetek Ligája -- egyaránt aranyéremmel tért haza: ezúttal viszont "kénytelen volt" egy bronzot is a vitrinbe tenni. A miértre nem tudja a konkrét választ, talán idén ütközött ki rajtuk az előző évekből eredő pilledtség, továbbá a társai többségén meglehetős feszültséget vélt felfedezni az Eb napjaiban. "Pesten nem ment rosszul, ennek ellenére nem lehetek, lehetünk elégedettek. Elképzelhető, hogy a nagy felhajtás játszott közre, hogy a fáradtság tett automatikusan idegessé szinte mindenkit, de tény, nem az sült ki a versenyekből, amit szerettünk volna. Persze, mi értük el ezt is, meg a korábbi eredményeket is..."

Az Eb-t egy hónapon belül követő fukuokai világbajnokságról "kegyeleti okokból" nem ejtünk túl sok szót: nyolc világverseny után ez volt az első, amelyről medália nélkül zárt a Kemény-legénység. "Akárcsak a csapat, én is egészen jó lendülettel érkeztem a vébére, aztán fokozatosan visszaestünk, majd szépen elfogytunk, és lemaradtunk, mint a borravaló." Ennyit az ötödik helyről -- Biros szerint, inkább előre kell nézni, hogy ne legyen több efféle "majdnem" esztendőben része, részünk.

Amelyben ennek ellenére ő lett a legjobb. És nemcsak majdnem.

Férfi válogatott
VÍZILABDA

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Biros Péter