Az első nemzetközi öttusaversenyre 1912-ben, a stockholmi olimpián került sor.
Magyarországon az első versenyt 1927 áprilisában rendezte a Ludovika Akadémia. A két időpont között eltelt 15 év alatt két újabb olimpia műsorán szerepelt az öttusa.
A svédek, a németek, az angolok, a finnek, az amerikaiak, a dánok, az olaszok ezekre viszonylag tudatosan készültek.
Míg az 1928-as amszterdami olimpia Svédország, az USA, Franciaország, Norvégia és
Nagy-Britannia részére már a negyedik világverseny volt, a magyarok csak ebben az időben kezdtek készülni első versenyeikre. Svédországban már 1921 óta nemzeti bajnokságokat rendeztek.
Az első öttusaverseny hazánkban kilenc napig tartott, minden szakág versenye után beiktattak egy nap pihenőt. A verseny megszervezése elsősorban Filótás Ferencnek (ekkor alezredes, a MAC tőrvívója, többszörös magyar bajnok) volt köszönhető.
Az első verseny kiírása hazánkban: 1927. április 21. Ludovika vívóterem, vívás.
A lövészetet 23-án a Szemere Lőtéren, az úszást 25-én a Császárfürdőben, a lovaglást
27-én a Nagyrákosi gyakorlótéren és a futást 29-én a Ludovika Akadémia parkjában rendezték meg.
Mindenekelőtt ismerjük meg azok nevét, akik úttörőként, tanulóként ezen részt vettek, még akkor is, ha nem is indultak további versenyeken:
Filótás Tivadar, Jeney István, Zsitvai Zoltán, Klasánszky Zsolt, Monspart Gábor, Petneházy Imre, Platthy Árpád, Benárd Ágoston, Hámory Gaszton, Pálovits Endre, Virányi Ferenc.

Valamennyien a Ludovika Akadémia növendékei voltak, kivéve Virányit, aki sorhajóhadnagy volt. A fenti személyek közül Monspart Gábor tájfutó világbajnoknőnk, Monspart Sarolta nagybátyja volt. Benárd édesapja a trianoni békeszerződés egyik magyar aláírója, orvos,
képviselő, majd sokáig államtitkár, miniszter is volt. Platthy testvére, József az egyetlen magyar lovas, aki olimpián érmet nyert (Berlin).

Ezekben az időkben az öttusával csak katonák foglalkoztak, elsősorban tisztek és a tiszti főiskolák hallgatói. A Honvéd Tiszti Vívó Klub (HTVK) kezdett el komolyabban gondoskodni az öttusáról 1930-ban, önálló alosztályt azonban a HTVK is csak 1933-ban alakított. Vezetője hosszú időn keresztül Somogyi Endre alezredes, majd ezredes, a HTVK sokszoros magyar bajnok párbajtőrvívója volt. A berlini olimpián is ő volt a csapatvezető. A Ludovika Akadémia Sport Egyesületben működő öttusázókat szintén Somogyi patronálta.
Somfay Elemér, első igazán jelentős öttusázónk, így írt erről a korról: "Akkoriban az öttusasport bevezetése, megkedveltetése és irányítása, az edzéslehetőségek előteremtése - annál is inkább, mivel lovakhoz jutni csak a hadseregen keresztül lehetett - a honvédség kezében volt... Az edzéseken felhasznált lőszer, fegyver, uszodajegy költségei mind a versenyzők költségét, zsebét terhelte. De ezek mellett mindenki maga vásárolta meg a lovagló, vívó felszerelését, gondoskodott azok karbantartásáról és az edzésekre és versenyekre való szállítás költségeiről is."
A lovakkal is voltak problémák, kezdetben ugyanis legfeljebb hetente tudtak edzésen részt venni, ennél többször nem kaptak lovat.

Eleinte évenként csak egy viadalra került sor, 1931-től azonban már legalább részversenyeket is rendeztek, évente kettőt, hármat. Magyar öttusázó 1934-ben vett részt először nemzetközi versenyen, kivéve persze azokat, akik eljutottak az olimpiára.

A sportág első vezető szerve az 1941-ben alakult Olimpiai Öttusa Magyar Nemzeti Bizottság volt, ez azonban a világháború miatt nem sokat dolgozott, nem igazán működött. A világháború után (1946 végén) előbb a Magyar Modern Pentathlon Szövetség, majd (1947-1948) a Modern Pentathlon Intéző Bizottság tevékenykedett. Eb-ben az időben főtitkár még nem volt, a levelezést Jós Miklós és Csáthy Dénes bonyolították.
1948-ban, Londonban megalakult a Nemzetközi Atlétika Szövetség (UIPM) és az alakuló ülésen résztvevő magyarok bejelentették, hogy annak tagjai lesznek. Így gyakorlatilag a MÖSZ ekkor megalakultnak tekinthető, hiszen az első főtitkárt, Lendvay Pált még 1948 decemberében ki is nevezték.
1951-56 között a hivatalos megnevezés Országos Öttusa Társadalmi Szövetség volt. Ennek elnöke Padusitzky László, majd Benedek Ferenc volt, főtitkára Lendvay után Kapuvári Zalán (1955-57).
Ettől kezdve a MÖSZ ugyanolyan tevékenységet fejt ki, mint a többi sportági szakszövetség. Van főtitkára, elnöke, elnöksége, működtet bizottságokat, irányítja a sportág életét.
Megjegyezzük még, hogy 1959-ben is mindössze 5 felnőtt és 2 ifjúsági verseny szerepelt hazai versenynaptárunkban. 1965-ben 7 felnőtt és 5 ifjúsági versenyre került sor. Az igazi versenydömping 1966-ban kezdődött.

Nézzük meg a magyar öttusa vb-k történetét:
Az 1954-es világbajnokság még csak az ötödik volt a vb-k sorában, ám az addigi eredmények - olimpiai, világbajnoki győzelmek és érmek - alapján nem volt meglepő, hogy Magyarország kapta a rendezés jogát. A II. világháború után ez volt az első világverseny hazánkban, érthető volt a nagy érdeklődés. A résztvevők száma világbajnokságon először szárnyalta túl a harmincat (34), és ezen a vb-n jelent meg először az akkor még létező Szovjetunió.
A magyar csapat azzal a három versenyzővel győzött, akik nem nyerhettek Chillében: (3. Szondy, 5. Benedek, 7. Tasnády) szerezte meg az aranyérmet az addig egyeduralkodó svédek előtt, akiknek a svájciak mögött a bronzérem jutott.
Hivatalosan ezen a versenyen mutatkozott be a deklatlon pontrendszer. Már a negyvenes évek végén egyre több helyen alkalmazták ezt a számítási módot a régi, helyezéses pontszámítás mellett, sőt, már végeredményt is hirdettek az új pontozás szerint. Ez a számítási mód sokkal jobban jutalmazta a kiugró teljesítményeket, mint elődje.

Az első magyarországi öttusa világbajnokság után 15 évvel, 1969-ben már a 16. felnőtt és a 4. junior vb-re került sor Budapesten. A sportág történetében egyszer már előfordult, hogy egy helyszínen egy időben két korosztály világversenye zajlott, négy évvel korábban,
Lipcsében, ahol hét arany is született. Budapestre 45 felnőtt és 39 junior versenyző jött el, ami részvételi rekordot jelentett, tehát láthatóan megerősödött a sportág.
A csapatversenyben a Szovjetunió mögött a Bakó, Kelemen, Balczó összetételű magyar együttes a második helyen végzett. A magyar juniorok is kitettek magukért, mindkét aranyérmet megszerezték.

A sportág 1979-re tovább erősödött, már rendezett világbajnokságot Ausztrália, Mexikó és az Egyesült Államok, és jutott vb a dél-amerikai kontinensre is, míg a junior vb-k közül egynek Kanada adott otthont. Budapest ekkor már a harmadik felnőtt világversenyét rendezhette - újból rekordlétszámú mezőnnyel. 1967-ben Jönköping-ben 60 öttusázó indult a vb-n, ez jelentette az addigi csúcsot, a magyar fővárosba viszont 67-en érkeztek.
Ezen a versenyen a magyar válogatott, Maracskó, Horváth, Kelemen összeállításban nagy küzdelem után 7 ponttal vesztette el a csapatversenyt.

Az 1989-es magyarországi világbajnokság minden résztvevő számára örökké emlékezetes maradt, mert ebben az évben lett 4+2 napos a verseny, a hagyományos egyéni és csapatküzdelem a vívással kezdődött és a lovaglással ért véget, majd következett a kétnapos váltó. A 20 éves lőteret teljesen felújították, és ekkor még senki sem gondolta, hogy a szabályok változása miatt öt év múlva már nem ezen a lőtéren, és nem robbanó fegyverekkel zajlanak majd a versenyek. Ekkor lőttek először a versenyzők körös táblákra, és Mizsér Attila 196 körrel meg is nyerte ezt a számot.
Két nappal később versenyzőink teljessé tették a szurkolók, az edzők és önmaguk örömét: izgalmas csatában, a végén szakadó esőben Kálnoki, Martinek, Mizsér, összeállításban megnyerték a váltóversenyt is. A váltók küzdelmében a csapatversenyben az első tíz helyen végzett válogatott indulhatott, és egy versenyzőt lehetett cserélni.

A négy budapesti férfi felnőtt világbajnokságot követően 1992-ben rendezett először női vb-t Magyarország. Előtte kétszer is otthont adtunk már a szebbik nem junior vb-jének - Győr, 1990 és 1991 -, ám a felnőtt világbajnoki premierre a barcelonai olimpia évéig várni kellett.
A zárónapi lovaglás után kettős lengyel siker tanúi lehettek a nézők. A kétnapos váltóverseny helyszínei egy kivételével megegyeztek a hagyományos versenyével, ám a futásnak a Népstadion adott otthont. Ez a versenyszám is lengyel győzelemmel zárult. A magyar hölgyek csapatban (Kovács, Pécsi, Tulok) egy ezüstérmet, váltóban (Kovács, Pécsi, Tulok) egy bronzérmet szereztek.

A hivatalos elnevezés 1997-től: Magyar Öttusa Szakszövetség.

Forrás: Magyar Csapat, 2002

Budapesten felnőtt férfi világbajnokságot 1989-ben rendeztek legutóbb, míg a nők 1992-ben vetélkedtek vb-érmekért fővárosunkban. összeállításunk felidézi az azóta eltelt időszak aranyérmeseit.

1989, Budapest - egyéni: Fábián László (magyar); csapat: Magyarország (Fábián, Mizsér, Martinek); váltó: Magyarország (Kálnoki Kis, Martinek, Mizsér)

1990, Lahti - egyéni: Gianluca Tiberti (olasz); csapat: Szovjetunió (Sztarosztyin, Jagorasvili, Zenovka); váltó: Szovjetunió (Juferov, Szergejev, Vitoszlavszkij)

1991, San Antonio - egyéni: Arkadiusz Skrzypaszek (lengyel); csapat: Szovjetunió (Zenovka, Juferov, Boriszenko); váltó: Magyarország (Fábián, Kálnoki Kis, Madaras)

1992, Winterthur, váltó-vb: Lengyelország (Gizynski, Mejsner, Nowicki)

1993, Darmstadt - egyéni: Richard Phelps (brit); váltó: Magyarország (Fábián, Kálnoki Kis, Mizsér)

Csapatversenyt nem rendeztek.

1994, Sheffield - egyéni: Dmitrij Szvatkovszkij (orosz); csapat: Franciaország (Deleigne, Ruer, Frontier); váltó: Magyarország (Fábián, Kálnoki Kis, Martinek)

1995, Bázel - egyéni: Dmitrij Szvatkovszkij (orosz); csapat: Magyarország (Hanzély, Sárfalvi, Kálnoki Kis); váltó: Lengyelország (Czyzowicz, Mejsner, Warabida)

1996, Róma, váltó-vb: Lengyelország (Czyzowicz, Mejsner, Warabida)

1997, Szófia - egyéni: Sebastien Deleigne (francia); csapat: Magyarország (Sárfalvi, Kállai, Madaras); váltó: Egyesült államok (Christie,Connors, Jagorasvili)

1998, Mexikóváros - egyéni: Sebastien Deleigne (francia); csapat: Mexikó (de la Vega, S. Salazar, A. Salazar); váltó: Németország (Andreev, Strangfeld, Veder)

1992, Budapest - egyéni: Iwona Kowalewska (lengyel); csapat: Lengyelország (Kowalewska, Idzi, Sulima); váltó: Lengyelország (Idzi, Kowalewska, Maloszyc)

1993, Darmstadt - egyéni: Eva Fjellerup (dán); váltó: Oroszország (Csernyeckaja, Szuvorova, Krasznova)

Csapatversenyt nem rendeztek.

1994, Sheffield - egyéni: Eva Fjellerup (dán); csapat: Olaszország (Foghetti, Boccolari, Gabella); váltó: Lengyelország (Idzi, Kowalewska, Sulima)

1995, Bázel - egyéni: Kerstin Danielsson (svéd); csapat: Lengyelország (Idzi, Kowalewska, Sulima); váltó: Lengyelország (Idzi, Kowalewska, Maloszyc)

1996, Siéna - egyéni: Zsana Subenok (fehérorosz); csapat: Oroszország (Szuvorova, Fenyina, Muhortova); váltó: Lengyelország (Idzi, Kowalewska, Maloszyc)

1997, Szófia - egyéni: Jelizaveta Szuvorova (orosz); csapat: Olaszország (Fares, Foghetti, Giongo); váltó: Olaszország (Foghetti, Gabella, Giongo)

1998, Mexikóváros - egyéni: Anna Sulima (lengyel); csapat: Lengyelország (Sulima, Boenisz, Idzi); váltó: Lengyelország (Idzi, Kowalewska, Sulima)

Az öttusa vb-ről Csanálosi Beáta, Füredi Marianne, Malonyai Péter és Sinkovics Gábor tudósított, Nemzeti Sport 1999.július 13.