A Zala György nevet az emberek többsége első hallás után az építészetben próbálja elhelyezni. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ha valakinek a nevéhez fűződik többek között a Hősök tere megtervezése, akkor az illetővel nem könnyű versenyre kelni. Ehhez, hasonló nagyságrendben kell nagyot alkotni, ami egy sportoló esetében sikeres olimpiai szereplés lehet. Erre készül a kenus Zala György, aki nagyon büszke arra, hogy ilyen névrokona akadt. Közte és a művész között fennálló vér szerinti rokonságról nem tud, bár igen nagy a családja, ezért szerinte semmit sem szabad kizárni.

Abban viszont szinte biztos, hogy a selejtezőből nem fog elsőként továbbjutni. "Az előfutamot valószínűleg nem fogom megnyerni" - jósolja. Ugyanis olyan nagy időkülönbség - négy nap - van a döntő és az első futam között, ami szükségessé teheti a középfutambeli indulást is. Ez azt jelenti, hogy pontosan egy hónap múlva lapátolni fog a Penrith-tavon. Jó lehet ez arra is, hogy otthonosabban mozogjon versenyhelyzetben is a vizen, megismerje a szeleket, a hullámokat, s ne "szüneteljen" számára napokig az olimpia. Ez akkor maradhat el, ha az előfutamon olyan kemény küzdelemre késztetik, ami megköveteli tőle az esetleges győzelmet. Amennyiben kényelmes tempóban vezet végig, akkor lassítani fog a végére, és maga elé enged valakit, aki majd örömmel biztosítja a helyét elsőségével a fináléban. Rajta kívül ezt nem valószínű, hogy sokan mernék megkockáztatni, mert ehhez olyan "pimaszság" szükséges, ami másban talán nincs meg.

Zala az ezer méteres futamok során már féltáv környékén szinte mindent tud a versenyzőtársai állapotáról. Ismeri őket, tudja ki, mikor hogy taktikázik. "Fekete doboz" működik az agyában, gyorsan feldolgozza az adatokat, és eldönti, hogy mit kell tennie ezután. Mivel 1986-ban indult először világversenyen, van fogalma az ellenfelek szokásairól. A kenu nem a tizenéves titánok szakága. Ide nem lehet csak úgy berobbanni, náluk el kell tölteni néhány tanulóévet, és ha a versenyző megfelelően elsajátítja a tananyagot, akkor nincs kizárva a későbbi siker. De ezért kegyetlenül meg kell dolgozni. Az edzőtábor lelkileg éppúgy megviselheti az embert, mint testileg. A kemény munka közepette nem mindig van tisztában a sportoló önmaga pillanatnyi állapotával. Zala is fáradtanak érzi magát, különösen most, amikor rengeteg az erősítés, és rövid az evezés. "Nagyon magam alatt vagyok, rettenetesen fárasztó munkát végzünk."

A rengeteg edzőtábor, verseny, utazás sokszor beleszól a sportoló magánéletébe is. Ha egy évben több hónapot tölt otthonától távol egy férj, az nem feltétlenül válik a házasság javára. Zala is megjárta a poklokat, tíz évi együttlét után vált el a feleségétől. Ráment a házassága, ahogy fogalmaz:"Minden sportolónak önzőnek kell lennie, mert anélkül nem lehet sikeres a pályafutása. De ezt a partnerek nem mindig képesek elviselni."

Még szerencse, hogy eddig nem született gyermeke, pedig nagyon szereti őket. A keresztfiával, aki a nővére kisfia, órákon keresztül képes eljátszani. Persze, a kis unokaöcs kihasználja bácsikája félelmetes erejét, ugyanis méterekre dobáltatja magát a szobában egy szivacshalomra, egészen kifulladásig. A gyerekekkel kapcsolatban azonban félelmei is vannak a már harmadik olimpiájára készülő kenusunknak. Egyszer majdnem elütött egy kislányt, akire nem figyelt a mamája, s kiszaladt az útra. "Ha az enyémet látnám ilyen helyzetben, bele is őrülnék. Meg aztán ott vannak a betegségek, mostanában rengetegen allergiásak. Időnként úgy érzem, hogy itt lenne már az ideje a saját gyereknek, de máskor meg aggódom emiatt."

Az utóbbi esztendőben újra éli a legénykorát. Ha éppen ráér, őrültebbnél őrültebb dolgokat művel, vagy tervezgeti azokat. Szeretné kipróbálni a bungy jumpingot, azaz a gumikötélen való mélybe ugrást. Ezt egyelőre a szakvezetés határozott tilalma miatt még nem tehette meg, de azt már tudja, hogy az olimpia után hol fogja bepótolni eddigi mulasztását. Az Afrikában található Victoria-zuhatag fölött 110 méter magasan ível át egy híd. Zala azt nézte ki magának az ugrás helyszínéül. Tényleg bátor ember. Sikeresen szokott vadvízi evezéseken is részt venni a csapattársával, Pulai Imrével. Ausztria őrjöngő hegyi patakjaiban, folyóiban szoktak egyik sziklától a másikig hánykolódni, időnként örvénybe kerülni. Szintén csak Sydney után lehet esedékes számára az ejtőernyőzés, és az a mélytengeri búvárkaland, amelynek a során egy régen elsüllyedt hajóroncsot lehet feltárni. "Mit tegyek, szükségem van az adrenalinszint emelkedésre."

Ha egyszer abbahagyja a kenuzást, még az is lehet, hogy nyílt tengeri kajakozást fog oktatni valamelyik óceánon...