- Kicsit sem elkeseredett vagy bosszús?
- Hogyan? Miért lennék az? Életem egyik legboldogabb hétvégéjén vagyok túl.
- De mégiscsak második lett az Évszázad sportolója szavazáson a hölgyek között, és nem első.
- Amikor megtudtam, hogy a nevem szóba került a választáskor, zavarba jöttem, mert az évszázad legjobb tizenöt női sportolója közé kerülni több mint megható. Aztán közölték, nem csak erről van szó, második lettem. Elakadt a lélegzetem. Miért épp én, amikor annyi nagy egyéniség létezett? Hogy jövök mondjuk Csák Ibolyához, Elek Ilonához, Székely Évához? Ezért mondtam a gálán, mi csak képviselők vagyunk. Én legalábbis annak éreztem magam ezen a választáson, s gondolatban ezer darabra töröm a díjat, a gyönyörű herendi vázát, és szétosztom a magyar sportolónőknek. Semmivel sem vagyok jobb, mint az elődeim, csak más. És előnyöm, hogy a szavazók számára belátható időn belül, általuk is megélt korban voltam bajnok.
- A barcelonai olimpián találkoztunk először, s akkor azt mondta, a motorozás a szerelme. Most mi?
- A motorkerékpárokba még mindig szerelmes vagyok, sőt, most már a saját gépemet is így lehet nevezni, mivel az első csak amolyan kismotor volt. Ez a 650-es Yamaha azonban már amolyan igazi. Az örök szerelmeimhez sem lettem hűtlen: a lovak is a mindennapjaimhoz tartoznak, és a kajakozást is folytatom. Vagyis azt mondhatom, számomra ma is az élet szeretete a legfontosabb.
- Kimaradt a felsorolásból a spániel.
- Dehogy, ám ő a mindennapos szerelem, én legalábbis így nevezem. Aztán vannak kettőnknek egyperces szerelmei is. Olyankor senkivel nem foglalkozom, csak a kutyussal, s ő néhány óra szabad időt ad nekem, mert tudja, minden rendben.
- Én is megkérdezem ugyanezt.
- Igen, minden rendben, s nem csak azért mondom, hogy ezzel újabb kérdéseket hessegessek el. Sydney után sokat rágódtam a történteken, keseregtem az elmaradt aranyérmek miatt, de szerencsére túl vagyok ezen.
- Mire jutott az elemzéskor?
- Nem sok értelme van újra kezdeni ezt, így csak annyit mondok, sok mindent rosszul csináltam, de volt, amit jól. Mára megbékéltem a világgal és önmagammal is.
- Nagy német kortársa folytatni akarja még a kajakozást, de már ő a szövetség kijelölt utánpótlás-igazgatója.
- Én sem hagyom abba, bár az idén csak a rövid távon, kétszázon akarok indulni. Egyébként Birgit Fischert sem az eredményeiben, sem a folytatásra megjelölt céljaiban nem szégyen követni, bár én egyelőre még nem akarok edző lenni. A rövid távú versenyeket azért céloztam meg, mert ott kevesebb edzéssel is lehet nagy eredményt elérni.
- Mit kezd a temérdek szabadidejével?
- Dolgozom. Létrehoztam egy céget, sportmenedzseléssel foglalkozunk. Élvezem a munkát, ami nem könnyű, mert alapelvem, hogy csak korrekt viszonyok között tevékenykedjünk.
- Felszabadult és vidám, holott az olimpia után nemegyszer láttam ingerültnek, bosszúsnak. Végképp elmúltak azok a napok?
- Ó, nálam nagyon hamar elmúlik a keserűség. Megtanultam, nem szabad leragadni a rossz érzéseknél. A tanulságokat persze fontos megjegyezni, majd tovább kell menni. Szerencsére most is idejében rájöttem, senki miatt nincs értelme az embernek tönkretennie az életét, miképp az is ugyanilyen felesleges, ha megoldhatatlan dolgokba lovalom bele magam. Sydney elmúlt, s az élet rendje szerint jönnek az új tehetségek, s ezt még az egykori bajnokoknak is illik tudomásul venniük.
- Hogyan aludt mint a magyar sport egyik immár halhatatlanja?
- A választás eredménye még jó darabig hihetetlen lesz számomra. Persze nagyon jó érzés a megtiszteltetés mellett, viszont azt is jelzi, tízezrekhez eljutott, amit szerettem volna a teljesítményemmel üzenni: mindenkinek megvan a saját küzdelme, s ha nekem sikerült valami, másnak is sikerülhet. Ha pedig egy gyerek azért kezd el sportolni, mert tudja, hogy ki, mondjuk a Kőbán Rita, akkor különösen boldog leszek, ha csupán egy-két évig kajakozik is. Azt hiszem, erről szól az életem, s teszem a dolgom képességeim szerint, mert ez a feladatom. Ha pedig elismerik az eredményeket, az külön boldogság a számomra.