Arcvonások minden idők legjobb Eb-szereplése után
Belapátolt dicsőség
Egy kimondottan merev tekintetű és komor
arcú ember ült a zsurnalisztákkal szemben a sajtórészleg egyik
foteljában, és az ember nem tudta eldönteni, hogy mi van vele:
esetleg a hasa csikar, és nem akar beszélni róla, netán
elálmosodott, és azonnal lefeküdne. Túl voltunk a Szeged melletti
Európa-bajnokság 1000-es és 500-as futamain, s a magyar válogatott
éppen nyolc aranynál tartott, azaz megdönteni készült a
kontinensvetélkedőkön elért legjobb szereplését, Angyal
Zoltán szövetségi kapitány viszont úgy nézett a semmibe, mintha
azt közölték volna vele: holnap itt a világ vége, tessék szépen
elgondolkodni. Föl is vetődött a kérdés, hogy akkor most "nagy a
baj?", aztán a pillanatnyi értetlenséget kvázi félmosoly váltotta
fel: "Dehogy, csak elfáradtam a döntők alatt."
Jellemző kép a szegedi
hétvégéről: ünneplő magyarok (kép: Népszabadság - Gárdi
Balázs) |
Kapitánynak lenni sem könnyű tehát. Naná: a
kajakosoktól-kenusoktól mindig zsákszám vár az ember érmet, miközben
a delikvens, aki az év nagy részét hatalmas munkával tölti
edzőtáborokban, olykor néhány centivel tudja csak abszolválni a
vonatkozó medált, miközben a parton néhány
magyarválogatott-melegítős ember csaknem infarktust kap ebből
adódóan.
Mindenesetre Angyal kapitány - fölocsúdva abból, hogy
rosszkedvűnek nézik - a 200-as látványfutamok előtt elemezgetni
kezdte az addigi tizennyolc finálét. Az analízisekből pedig,
engedelmükkel, kiragadunk kettőt; az egyik a nem csupán sportága,
hanem testalkata okán is "kajakos" Kovács Katalint illeti,
aki három aranyérmével - köztük: az olimpiai bajnok olasz
Idem porig alázásával - az Eb legeredményesebb női
versenyzője lett. "A külföldi szakemberek is egyaránt
elragadtatással beszéltek róla: részint csodálatos technikája és
fizikai állapota, részint kisugárzása okán. Már a rajt előtt tudatta
riválisaival, hogy esélyük sincs." A másik a K-1 500 bajnokáról, a
távot uraló Vereckei Ákosról szólt: "Nem mindennapi
teljesítmény, ahogyan évek óta hozza magát. Tudniillik mindenki rá
vadászik, következésképp iszonyatos küzdelmet kell vívnia a
győzelmekért."
A sor napestig folytatható lenne. Például Fábiánné Rozsnyói
Katalinnal, aki edzőként olyannyira maximalista, hogy a világ-
és Európa-bajnok Bóta Kinga, Szabó Szilvia duónak
amolyan fejmosást tartott. Baráth Etele szövetségi elnök
interpretálásában: "Ült velem szemben két kisírt szemű lány.
Fábiánné Rozsnyói Katalin, hogy'' is mondjam, elbeszélgetett velük
az ezüstéremről." Na igen: ott, ahol az edzéseken - Fábiánné
elmondása szerint - minden résztávsikerért is mindent elsöprő
vetélkedés, presztízscsata zajlik, nem meglepő, hogy beül a hajóba
két, tizenkilenc éves újonc - Paksy Tímea és Keresztesi
Alexandra - Móni Katalin, illetve a huszonhárom
esztendősen rutinosnak számító Viski Erzsébet mögé-elé, aztán
úgy lesz abból első hely, mint annak a rendje. Utálnak veszíteni.
Tíz arany (minden idők legjobb Eb-szereplése), három győzelem
olimpiai távon (férfi, női K-1 500, női K-4 500), jó idő (usankát
nem kellett húzni), naponta legalább ötezer néző (micsoda
lelkesedés!), mindenki által dicsért szervezés (flottul ment
minden): csettinthetünk egyet, hogy jaj, de jó volt ez az
Európa-bajnokság.
Itt a siker természetes.
Kérdezzék csak meg Bótáékat!
Népszabadság 2002.07.23.
|
FONTOS
