|
|
| ||||
|
|
Hat aranyérem a kettesért
Csütörtöktől tizenkét, szegedi érdekeltségű egységnek szurkolhatunk a kajak-kenu Európa-bajnokságon. Az 1998-as vb-n ez a szám mindössze egy volt, ám az is hatalmas örömet szerzett a több tízezer nézőnek. 
A vb utolsó száma volt a K4 200
méteres futam, amelyben a négyes Kajner Gyula
vezetésével vb-első lett. A kiváló kajakos ma már nem a
vízben, hanem a parton ténykedett az Eb-sikerért.
- Hogyan emlékszik vissza a négy évvel ezelőtt történtekre? - Amíg a célba értünk, egyáltalán nem figyeltünk Fehérvárival, Hegedűssel és Beével semmi másra, csak a futamra. Kétszáz méteren röpke harminc másodpercről van szó, ha valaki csak egy kicsit is kihagy a kvartettben, lehet, hogy a másik három többéves munkáját teheti tönkre. Óriási drukk, feszültség munkált bennem, de csak addig, amíg a kezembe nem vettem a lapátot. A győzelem után aztán rájöttünk: nem egy egyszerű versenyről volt szó. A nézőtér megtelt emberekkel, akár egy jobb focimeccsen. Ilyet azelőtt még sosem éltem át. - Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor most talán még nagyobb az érdeklődés, mint '98-ban. - Én is ezt hallottam. A magyar csapat nagyon jó, és a négy esztendővel ezelőttihez képest megnőtt a szegedi résztvevők száma. A huszonhétből tizenkét számban indul Démász-sportoló, ez pedig majdnem eléri a döntők felét. Óriási ugrás történt a szegedi kajak-kenu életben, mert a klub mellett a Maty-éri pálya is jelentős fejlődésen ment át. Kedvelt lett a nemzeti olimpiai centrum, ráadásul a komoly tradíciókkal rendelkező evezős társadalom is elismeri a pálya adottságait. - Második éve, hogy abbahagyta az aktív sportolást. Milyen érzésekkel várja az Európa-bajnokságot? - Egy kicsit más szemszögből, mint versenyzőként. Érdekes lesz kívülről látni az egykori társakat, a lebonyolítást, a viadalt, magát az eredményeket. Többen kérdezték már tőlem: nem fáj a szívem a lapátért, a hajóért, a vízért? Erre mindig azt válaszolom, hogy minden úgy volt szép és jó, ahogy megtörtént. A gyermekeim nőnek, és bár óriási élmény volt többször is elsőként áthaladni a célvonalon, de az szintén fontos nekem, hogy láthattam és ott lehettem, amikor az apróság megtanult biciklizni, vagy amikor a medencében ledobta magáról az úszógumit, és anélkül tett meg néhány métert. A felsoroltak mindegyike egy- egy pillanat, amelyekről szerencsére nem maradtam le. - Nem szakadt el a sportágtól, mivel foglalkozik most? - A klub életéből napi rendszerességgel kiveszem a részem, az Eb szervezése kapcsán pedig a szegedi divízió vezetőjének, Vass Györgynek a jobb, egyesek szerint a bal keze, voltam. Elsősorban a pálya előkészítése, kialakítása kötötte le az energiámat. A szervezők a világ talán legjobb létesítményéve fejlesztették a Maty-ért, és nyugodtan bárki szemébe nézhetnek. Éjjel-nappal kint leszek, de remélem, annyi munkám nem akad, hogy ne követhessem végig figyelemmel a versenyt. - Említette, hogy erős a magyar válogatott. Mit vár Angyal Zoltán együttesétől? - Az egykori számomban, K4 kétszáz méteren a csapatnak kötelező nyerni. Nem változott annyit a nemzetközi mezőny, hogy Hegéék ne lennének esélyesek. Ugyanez igaz a többi férfi sprintszámra is. Minimum hat aranyérmet remélek, de ez csak az óvatos várakozás, ezért a teljesítményért csak egy kis kettes járna az iskolában. Ha bátor lennék, akkor tíz elsőséget jósolnék, ebből háromszor a Démász-Szegedi VE versenyzői állhatnak a dobogó tetejére.
Mádi József, Délmagyarország 2002.07.16. |
| ||||||
|
FONTOS
