| ||||
|
|
Az ötszörös olimpiai bajnok harmincnyolc évesen is élvezi a versenyzést
Fischer aranyhalászatra készül
Lothar Matthäus női alteregója, az elnyűhetetlen Birgit harmincnyolc éve ezen genetikai kódoltsággal, megfelelő helyen, Kelet-Berlin külvárosában látta meg a napvilágot. Vasárnap a napfény és -- két olimpiai számban elért sikere után -- számára a dicsfény városában is csak a hűsölés kedvéért állt az árnyékos oldalra a német csapat Maty-éri hajószínében. Ötszáz méteren a női K-2-es és a K-4-es egységet diadalra vezető kétgyermekes családanya nem palástolta örömét: "Ebben a két számban akartunk nyerni -- mondta Fischer. -- A győzelem üzenete a fontos, hiszen Magyarországon is megmutattuk, hogy idén igenis esélyesként utazhatunk az olimpiára." Felvetésünkre, miszerint Kőbán Rita hajóba szállásával kétszáz méteren már alulmaradtak a fél kilométeres távon olimpiai címvédő hazai csapat ellenében, így reagált: "A kétszázas verseny szerencsejátékra hasonlít, hét századdal kaptunk ki, ennek tehát nincs jelentősége. Egyébként már többször hallattam a hangom a nemzetközi szövetség különféle fórumain: több a soknál, hogy huszonhat számban osztanak aranyérmet a vébéken. A világbajnoki cím így elértéktelenedik..." -- fejtegette Fischer, aki 1977-ben (!), nyerte első vb-aranyát. A német hölgyek Fischer mellett amúgy sokáig több számban is hiába áhitoztak a nemzetközi versenyek megnyerésére, mert másfél évtizedig legfeljebb a világsztár farvizén hajózhattak. A szegedi regatta olimpiai távú egyes futamában az olasz színekben második Josefa Idem, illetve a kanadai zászló alatt sikló Katrin Borchert német létére többé-kevésbé miatta keresett második hazát. Fischer Atlanta óta már nem nyűvi magát szólóban, azonban a hírek szerint még Sydneyben sem száll majd ki úgy a kajak kettesből: köszönöm, eztán csak a két gyereknek és a szakmámnak, a marketingnek élek. "Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a szöuli olimpia kétszeres arany-, és egyszeres ezüstérmeseként úgy hittem, tényleg abbahagyom. Ezután született Ulla, a második gyerekem, s egy ideig nem is gondoltam a versenyzésre. Aztán 1991-ben elkövettem azt a »hibát«, hogy elmentem a párizsi vb-re, s láttam, hogy ebben a mezőnyben még könnyedén versenyben maradhatok. A barcelonai olimpia maga volt az álom, utoljára a '80-as moszkvai játékokon élveztem ennyire a kajakozást. Atlantában visszahódítottuk a trónt négyesben, s most sem adjuk alább." Az ötszázas verseny még valamelyest belátható, Fischer pályafutása viszont egyszerűen végeláthatatlan: "Ha jók leszünk Sydneyben, nem leszek képes arra, hogy azt mondjam, vége -- vallotta be. -- Magyarországon talán már nem versenyzek, ám még a 2002-es vb-részvétel sem lehetetlen, hisz akkor alig leszek több negyvennél..." GG, Nemzeti Sport 2000.05.30 |
|