Több kajakos is Horváth-hoz hasonlóan gondolkodott, kisebb brigád alakult ki. Mostanra pedig már egy nagyobb létszámú csapat is összejönne, hiszen Horváthnál sorra jelentkeznek a még aktív és a már öregfiúkkorba lépett korábbi sportolók. A honvédos, de az MTK-ban készülő kajakos már azon is gondolkodott, hogy közvetítőirodát kellene nyitnia -- a norvég állásajánlat tisztességes hasznot hozna neki, ha minden kiközvetített munkaerő után százalékot kérne a járandóságból.

A kiváló kajakosnak most már jobb a kedve. Nem mintha pénzhez jutott volna, de legalább a versenypályán megtalálta régi önmagát. Három számban (K II 500 m, K IV 500 m, K IV 1000 m) is kvalifikálta magát a milánói világbajnokságra (augusztus 26--29.). De a norvég "ötletről" még nem mondott le, mert attól ugyanis nem lesz túl sok pénze, ha jól szerepel a vébén -- csak egyéni szponzor jelentené számára a megoldást.

Mindenesetre félreteszi ezeket a gondokat, csak a kajakra összpontosít, most ezt a feladatot, vagyis a vébészereplést szeretné minél jobban megoldani.

ám ha baj van, akkor csőstől jön. Horváthtól -- számos társához hasonlóan -- szintén ellopták azt az autót, amelyet a Sydney Klubtól kapott használatra. éppen a tévét nézte, amelyben pont arról volt szó, hogy a kulcsok lemásolásával elkötik ezeket a járgányokat. Horváth még arra gondolt, milyen szerencséje van, hogy neki még megvan az autója. Másnap reggelre azonban ezt már nem mondhatta el magáról.

-- A gödör legalján vagyok, remélem, a válogatókon szerzett győzelmeimmel elindultam felfelé. Igaz, másmerre nem is mehetnék -- mondta Horváth.