Több mint fél évszázada szolgálja a magyar és a nemzetközi sportéletet Bonn Ottó, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség tavaly leköszönt főtitkára. Szép, eredményes és gazdag pályafutást tudhat maga mögött. Az olaszországi Monfalconéban 1926-ban született, édesapja az ottani hajógyárban dolgozott, a házuk alig kétszáz méterre volt a tenger partjától. Már fiatalon megismerkedett a vízisportokkal. Kedvenc időtöltése a partmenti öbölben való kajakozás volt. Tanulmányait 1938-ig a helyi középiskolában végezte, majd amikor a szülei elhatározták, hogy visszajönnek Magyarországra, Pesten, az Attila utcai Verbőczy gimnáziumban (most Petőfi) folytatta a tanulmányait. Itt kezdett el versenyszerűen kajakozni is, de csak itthon jegyzett eredményei voltak. Az érettségi után az orvosi egyetemen szeretett volna továbbtanulni, a háború azonban közbeszólt.

1949-ben került be a hazai kajak-kenu szövetségbe az akkor már öt nyelvet beszélő sportember. Két évvel később az Országos Testnevelési Sportbizottságban először az evezés, a kajak-kenu és a vitorlázás ügyeivel foglalkozott, majd később1963-ig osztályvezetőként dolgozott ugyanott. Nagy megtiszteltetésnek veszi a mai napig, hogy ő lehetett az 1965-ös budapesti universiade és az 1966-os atlétikai Európa-bajnokság szervezőbizottságának az elnöke. 1971-től tíz évig a Központi Sportiskola igazgatója volt.

A nemzetközi sportdiplomáciai sikereinek kezdete egybeesik a magyar kajak-kenu sport sikereivel. Az emlékezetes maconi világbajnokságon a magyar csapat hat aranyérmet nyert. Ilyen előzmények után került sor a sportág nemzetközi szövetségének tisztújító közgyűlésére a belga városban. "Huszonegy ország vett részt a tanácskozáson. Négy jelölt volt két európai elnökségi tagságra. Egy angol, egy belga, egy orosz és jómagam - emlékezik vissza Bonn Ottó. - Az angol küldöttet húsz, engem tizennégy szavazattal választottak be a sportág elnökségébe. Biztos vagyok benne, hogy a sikeremben nagy szerepe volt a magyar csapat kitűnő szereplésének is."

Talákozás János Károly spanyol királlyal a barcelonai olimpia kajak-kenu versenyein.

A Nemzetközi Kajak-kenu Szövetségben a római olimpia után először második, majd 1970-től első alelnök lett. 1988-ban főtitkár nélkül maradt a nemzetközi szövetség, s felkérték, vállalja el a tisztséget. Bonn Ottó természetesen elfogadta. Két évig párhuzamosan volt megbízott főtitkár és első alelnök, majd az utóbbi tisztségéről 1990-ben, a Poznanban megrendezett kongresszuson lemondott. Az elnökség ekkor megerősítette őt a főtitkári poszton. Egészen a múlt év végéig vitte a sportág ügyeit. Sportiplomáciai pályájának a végét a 2000-es évzáró kongresszuson jelentette be.

A helyszín ismét Poznan voltÉ "Büszke vagyok arra, hogy főtitkári munkám alatt a szövetség taglétszáma ötvenháromról száztizenkettőre emelkedett, és nincs olyan földrész, ahol ne foglalkoznának a kajak-kenu sporttal."

Juan Antonio Samaranchtól megkapta a NOB érdemrendet.

Amikor arról kérdeztem, mi volt a legnagyobb élménye az elmúlt fél évszázadban, nehéz helyzet elé állítottam.

"A sok élmény közül nem könnyű kiragadni egyet. Örökre emlékezetes marad az első olimpiám. 1952-ben Helsinkiben, ahol mind a tizenhat magyar aranyérmet személyesen szurkolhattam végig. A magyar kajak-kenu sport első, 1954-es világbajnoki sikerei, az Urányi, Fábián kettős 1956-os olimpiai győzelme szintén felejthetetlen élményt jelentett. De mondom, szinte lehetetlen választani és rangsorolni az élmények között."

Helsinkiben, a kajak-kenu csapat vezetőjeként kezdte meg az olimpiai "szereplését." Azóta nem hiányzott egyetlen olimpiáról sem. A nemzetközi szövetség célbírójaként, zsűritagként, technikai delegátusként, majd az 1988-as szöuli játékok után mint a nemzetközi szövetség főtitkára tevékenykedett a versenyeken. A nemzetközi és a hazai sportéletben is több elismerésben részesült. 1995-ben hazánk rendezte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kongresszusát. Ekkor vehette át Juan Antonio Samaranch elnöktől a NOB-érdemrendet, s az idén kapta meg a hazai olimpiai bizottságtól a MOB-érdemérmet. Számos kiválósággal, államférfival találkozott a munkája során. Személyesen fogadta őt II. János Pál pápa, János Károly spanyol király a barcelonai olimpián, Fidel Castro a Kubában megrendezett Pánameriaki Játékokon Aleksander Kwasniewski lengyel köztársasági elnökÉ Lehetetlen összeszámolni, hogy az öt földrész hány országában és hányszor fordult meg a munkája során.

II. János Pál fogadta Bonn Ottót és a Nemzetközi Szövetség akkori elnőkét, Sergio Orsit (középen)

"Az elmúlt bő évtized oly sok munkával járt, hogy szabadságra egyszer sem tudtam elmenni. Nagy ajándék a számomra - köszönet is érte -, hogy a feleségem mindvégig megértően viseltetett a munkám iránt, és a mai napig kitart mellettem. De ugyanolyan öröm és boldogság a számomra, hogy a kollégáim elismerték a munkámat. A főtitkári megbízatásom befejeztével sem szakadok el a sportágamtól. Tiszteletbeli örökös tagja lettem a nemzetközi szövetségnek, és tanácsadóként segítem az elnökség munkáját az új évezredben is."

Balássy László, A Színes Sport 2001.01.06.