A szerepében a magyar válogatottat tisztelhetjük, B-től E-ig pedig tetszőlegesen behelyettesíthető Olaszország, Jugoszlávia, Spanyolország és Oroszország. Minthogy a férfi póló Vk jóformán az egyetlen az előolimpiai versenyek sorában, amelyiken őrülten sokat nyom a latban a végeredmény, az olimpiai uszodában uralkodó közhangulat meglehetősen egyértelmű az Európa-bajnokot illetően.

Nyertetek már eleget, vonuljatok a háttérbe.

A rendszer ugyanis sokkal kegyetlenebb a korábban megszokottnál. Legutóbb Atlantában még az első öt kvalifikálta magát az olimpiára (sőt, minthogy az Egyesült államok négybe került, a hatodik is). Azóta azonban történt egy s más. A NOB például jelezte, hogy a maga részéről köszöni szépen, de nem kér több mini Eb-t olimpiai torna címszó alatt. Három éve ugyanis a jenkik mellett tizenegy európai gárda küzdött az érmekért, a többi földrész kétségkívül gyengébb együttesei kizárattak.

Az ezredforduló olimpiájára azonban öt hely elkelt: az öt kontinens legjobbja -- Magyarország, Egyesült államok, Ausztrália, Kazahsztán és Dél-Afrika -- már biztos résztvevő. Itt, Sydneben, a maradék hétből csupán három helyet lehet elfoglalni, a többi négyért jövő februárban, Hannoverben kell élet-halál mérkőzéseket vívni. A szabály azonban igazán "brutális" a tekintetben, hogy ha a Vk-n részt vevő három, már bejutott náció esetleg dobogóra áll, akkor nem az itteni negyediknek (ötödiknek, hatodiknak) kaparná ki a gesztenyét, hanem a saját kontinensen mögötte végzett együttesnek. Mi a horvátoknak, az auszik új-Zélandnak, az amik pedig Kubának. Horribile dictu tehát az is előfordulhat, hogy ha ez a három gárda foglalja el az első három helyet, úgy behoz még hármat "kintről", a többieknek meg csupán ama bizonyos négy hely maradna.

Erre már csak azért is kevés az esély, mert senki sem akarja a pólóról csupán halovány segédfogalmakkal bíró új-zélandiakkal tovább hígítani az olimpia mezőnyét (jóllehet, az ausztrálok azzal érvelnek, hogy a játékokon minden komolyabb gárdának jól jönne egy-egy lazább összecsapás). Egy szó, mint száz, a lenyűgözően szép olimpiai uszoda medencéje ugyan szabályos, tízsávos, feszített víztükrű -- mégis már most érezni némi ellenáramlatot.

Dr. Kemény Dénes és együttese ettől függetlenül eltökélt. "Nyerni nagyon nehéz lesz, sőt, már a négybe kerülés is óriási feladat -- morfondírozott a kapitány. -- A fiúk remek állapotban vannak, továbbra is éhesek a győzelemre.

Végül egy elégszer nem ismételhető adat: '99-ben az eddigi 31 mérkőzésünkből mindössze kettőt veszítettünk el, az utolsó huszonkettőn pedig úgy maradt veretlen a csapatunk, hogy huszonegy győzelem mellett csupán egy döntetlen csúszott be. Az speciel az olaszok elleni, firenzei Eb-nyitányon volt.

Nem tudom, kell-e párhuzamokat keresni, kedden mindenesetre újból velük kezdünk.

A-csoport: MAGYARORSZáG, Olaszország, Jugoszlávia, Görögország. B-csoport: Spanyolország, Oroszország, Egyesült államok, Ausztrália. A keddi nyitónap programja (kezdési időpontok magyar idő szerint): Spanyolország--Egyesült államok, 7 óra, Magyarország-- Olaszország, 8.15, Görögország--Jugoszlávia, 9.30, Ausztrália--Oroszország, 11.30

Csurka Gergely helyszíni jelentése

1979 (Belgrád, Rijeka): 1. Magyarország, 2. Egyesült államok, 3. Jugoszlávia. 1981 (Long Beach): 1. Szovjetúnió, 2. Jugoszlávia, 3. Kuba, ...6. Magyarország. 1983 (Los Angeles): 1. Szovjetúnió, 2. NSZK, 3. Olaszország, ...7. Magyarország. 1985 (Duisburg): 1. NSZK, 2. Egyesült államok, 3. Spanyolország -- Magyarország nem indult. 1987 (Szaloniki): 1. Jugoszlávia, 2. Szovjetúnió, 3. NSZK -- Magyarország nem indult. 1989 (Nyugat-Berlin): 1. Jugoszlávia, 2. Olaszország, 3. Magyarország. 1991 (Barcelona): 1. Egyesült államok, 2. Jugoszlávia, 3. Spanyolország, 4. Magyarország. 1993 (Athén): 1. Olaszország, 2. Magyarország, 3. Ausztrália. 1995 (Atlanta): 1. Magyarország, 2. Olaszország, 3. Oroszország. 1997 (Athén): 1. Egyesült államok, 2. Görögország, 3. Magyarország

Nemzeti Sport 1999. szeptember 28.