Hála az égnek

Fájdalom, de a kabócák kórusát leszámítva senki nem "éljenezte" a magyar válogatott játékosait a szerda déli fellépés után. Kemény Dénes együttese a Margit-szigeten Európa-bajnoki címet szerző jugoszlávok ellen szállt vízbe, és huszonhárom percnyi vergődést, valamint ötpercnyi szárnyalást követően 8:7-es vereséget szenvedett. Nincs mit szépíteni: a magyar fiúk - mindazokkal ellentétben, akik odahaza úgy döntöttek, hogy a hajnali időpont dacára leülnek a tévéképernyő elé - nem ébredtek föl a meccs kezdetére. Ezt utóbb Kásás Tamás is elismerte, Kiss Gergely pedig úgy fogalmazott: "Az, hogy mi vagyunk az olimpiai bajnokok, csak az utolsó öt percben derült ki."

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nagyobb bajok csupán a harmadik negyedben kezdődtek, addig kizárólag a temérdek kisebb baj miatt bosszankodtunk. Legfőképpen azon, hogy a védekezésben átlagos produkciót nyújtó alakulat támadásban bántóan ötlettelennek látszott, és - miképpen bő hónapja, Budapesten - ezúttal sem tudott mit kezdeni a létszámfölényes helyzetekkel. Ezzel együtt: a jugoszlávok - miközben a kapufát is "megsorozták" - csupán 2:1-re vezettek két játékrész után, és miért ne reménykedhettünk volna abban, hogy a második "félidőben" összeszedi magát a négyéves története során a világbajnoki aranyon kívül már mindent megnyerő társaság...?

A győztesnek örülnie is szabad Kép: Reuters - Mark Baker

Nem így történt: a következő hét percet 4:2-re elveszítette a gyermeteg hibákat elkövető csapat, ráadásul az utolsó negyed elején Trbojevics négygólosra növelte a jugoszláv előnyt (7:3), ami viszonylag kevés jóval kecsegtetett a folytatást tekintve. Erre tessék, varázsütésre változott a kép: mint a régi, szép időkben, az emberfóros szituációk újra valódi előnyt jelentettek, s miután Vári, majd Kásás kétszer is bevágta a labdát Sostar kapujába (7:6), a szerény létszámban megjelenő, unalmukban már hátradőlő nézők megint előrehajoltak székeiken. Ám a maradék egy és negyed percben annyi történt csupán, hogy Szapics góljára Kiss válaszolt; a lényeget illetően nem változott semmi: Jugoszlávia-Magyarország 8:7.

További kommentár helyett íme Kemény meccsvégi értékelésének kivonatos változata: "Az egész vb-n figyelmetleneknek, bambáknak látom a játékosaimat... Nem a jugoszlávok lettek jobbak tavaly óta, hanem mi lettünk rosszabbak... Megöregedett csapat benyomását keltjük..."

A kapitány tehát szomorú, a helyzet azonban még nem az: amennyiben a magyar válogatott csütörtökön legalább döntetlent ér el a görögöktől - enyhén szólva - váratlan vereséget szenvedő olaszokkal szemben, az elődöntő részvevője. Idekapcsolódó jó hír, hogy a medencéből éppen csak kimászó Steinmetz Barnabás ellentmondást nem tűrő hangon jelentette ki: "Holnap nyerünk, és kész!" (Csak így, zárójelben merem megjegyezni, hogy Steinmetz téved: ha kikapnak, akkor kész.)

Az Európa-bajnok lányok mindenesetre már a fiúk előtt járnak, egyebek mellett jó példával is, hiszen a legjobb négy közé jutásért 12:5-re verték a harmatos kazahokat, és csütörtökön a döntőbe kerülésért mérkőzhetnek a vb első szakaszában 5:4-re legyőzött - az oroszokat a "hirtelen halálban" felülmúló - kanadaiakkal.

Ugyanakkor már szerdán döntőt "vívhatott" Kovács Ágnes 200 méter mellen, a Marine Messe uszodában, de az előtt is történt egy s más, hogy a szám olimpiai, világ- és Európa-bajnoka este becsobbant a vízbe. Felteszem, senkinek nem okozok nagyobb meglepetést azzal, hogy beszámolok róla: Ian Thorpe egyszerűen verhetetlen. Az ausztrál "angolna" (ausztrálna?) a gyorsúszó távok közül most 200 méteren játszott egy kicsit a mezőnnyel, mindenekelőtt a szintén kivételes klasszisnak mondható holland Van den Hoogenbanddal, majd az utolsó hosszon - ahogyan szokta - begyújtotta a rakétákat, és a világcsúcsnál 63 századmásodperccel jobb idővel csapott a célba. A vb-n harmadik rekordját elérő szupersztár jutalmul végighallgathatta az ő tiszteletére negyedszer felcsendülő himnuszt, és integethetett ki a tribünre az ott párás szemmel ácsorgó anyukájának és apukájának.

Bár a magyarokról szóló krónikát azzal kell kezdeni, hogy a 100 méter pillangó délelőtti selejtezőjében Gáspár Zsolt csak a tizennyolcadik időt érte el, így az elődöntőbe sem került, ezen a napon Kovács Ági nemcsak Gáspárt előzte meg teljesítményével. Pedig a Kiss László szövetségi kapitánnyá avanzsálását követően Turi György irányításával készülő versenyző eleinte a frászt hozta a magyar különítményre, tekintettel arra, hogy ötven méternél hetedikként fordult. Ekkor a kínai Luo Xue-juan bő testhosszal tempózott előrébb, és fél távnál - noha Kovács már negyedikként érintette a falat - mintha nőtt is volna a különbség kettejük között. Százötven méterhez érve az ázsiai és a román Caslaru még mindig a mi lányunk előtt úszott, sőt a hátrány - továbbra is több mint egy másodperc - kintről nézve behozhatatlannak tetszett. Az utolsó hosszra fordulva azonban centiről centire csökkent a differencia Kovács és Luo között, igaz, ekkorra megérkezett az immár vezető kettős közelébe a másik kínai, Qi Hui is. Csakhogy a "szendvicsben" Ági rátett néhány szeneslapáttal, hogy aztán öt méterrel a vége előtt már az ő feje látszódjék legelőrébb, s hogy a fantasztikus finis végén, amikor fölnézett az órára, elmosolyodhasson végre: 2:24,90, 1. hely!

"Mennyivel voltam hátrébb?" - cserélte föl a szerepeket közvetlenül a partra érés után, és fülig érő szájjal értesült róla, hogy sokkal. "Nem is látta a kínaiakat?" - szólt már az újságírói kérdés, mire az immár kétszeres világbajnok válasza: "Nem hát, de jobb volt így." A győzelem szakmai magyarázatával az időközben a kör közepére álló Kiss László szolgált: "Ági újra profi módon versenyzett, remekül osztotta be az erejét, és a legjobbkor, százkilencvenöt méternél kezdett vezetni... Lenyűgöző, hogy mekkora klasszis!"

Egyetértő bólogatás után, szusszanásul megnéztük még, hogy a nők 4x200 méteres gyorsváltójában a győztes ausztrál és a második helyezett amerikai stafétát is kizárták, s mivel az érintettek óvást nyújtottak be a döntés ellen, ez az eredményhirdetés egyelőre elmaradt.

Aggodalomra semmi ok: csak ez.

EREDMÉNYEK

MŰUGRÁS. Nők, toronyugrás: 1. Xu Mian (kínai), 2. Duan Qing (kínai), 3. Tourky (ausztrál).

ÚSZÁS. Férfiak, 200 m gyors: 1. Ian Thorpe (ausztrál) 1:44,06, világcsúcs, 2. Van den Hoogenband (holland) 1:45,81, 3. Keller (amerikai) 1:47,10. 50 m hát: 1. Randall Bal (amerikai) 25,34, 2. Rupprath (német) 25,44, 3. Welsh (ausztrál) 25,49.

Nők, 100 m gyors: 1. Inge de Bruijn (holland) 54,18, 2. Meissner (német) 55,07, 3. Völker (német) 55,11. 200 m mell: 1. Kovács Ágnes 2:24,90, 2. Qi Hui (kínai) 2:25,09, 3. Luo Xue-juan (kínai) 2:25,29.

VÍZILABDA. Férfiak. Középdöntő, A csoport: Jugoszlávia-Magyarország 8:7, Görögország-Olaszország 8:7, Kazahsztán-Szlovákia 10:7. Az állás: 1. Jugoszlávia 7 pont, 2. Magyarország 6, 3. Olaszország 5, 4. Görögország 4, 5. Kazahsztán 2, 6. Szlovákia 0. B csoport: Spanyolország-Hollandia 10:5, Oroszország-Horvátország 8:7, Egyesült Államok-Ausztrália 6:5. Az állás: 1. Spanyolország 8 (34:14), 2. Oroszország 8 (35:26), 3. Horvátország 4, 4. Egyesült Államok 2 (24:31), 5. Hollandia 2 (21:36), 6. Ausztrália 0. A 13-16. helyért: Brazília-Németország 5:5, Kanada-Japán 12:9.

Nők, negyeddöntő: Magyarország-Kazahsztán 12:5, Kanada-Oroszország 9:8, Egyesült Államok-Görögország 10:3, Olaszország-Ausztrália 4:1. A 9-12. helyért: Brazília-Japán 5:5, Hollandia-Új-Zéland 10:3. Az elődöntő párosítása: Magyarország-Kanada, Egyesült Államok-Olaszország.

Bruckner Gábor, Népszabadság 2001.07.26.