Utolsó feszültségmentes napját töltötte Szöulban a férfiválogatott. Otthon még szinte el sem ütötte az éjfélt az óra, amikor távol-keleti idő szerint kedden reggel útrakelt a gárda, hogy egy hetvenperces repülőút után landoljon a világbajnokság városában, Fukuokában. Ahol is ugyebár már minden a nagy kihívásra emlékeztet, nem lehet nem arra a címre gondolni, amelyik egyedül hiányzik e csapat amúgy lenyűgöző eredménysorából.

A pólós szlengben Grand Slamnek nevezett éremkollekció - olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki és Világkupa-arany - utolsó darabját természetesen nem lesz könnyű begyűjteni, mindazonáltal a boszorkánykonyhában készül néhány olyan "serkentő", amely esetleg megkönnyítheti a célig vezető utat. Az utolsó, hétfői edzés például zsenge háromórásra sikeredett: hatvan percen át a vasakat gyúrták az urak - e közben egy emelettel feljebb Martin György elnök, Kemény Dénes kapitány és Szántha Károly gyúró vad futballcsatába bonyolódott, a helyezéseknél állítólag nem borult a hierarchia, noha ezt csak visszaemlékezések támasztják alá, hivatalos jegyzőkönyv nem... -, majd két órán át a vízben gyakoroltak.

Kemény úgy alakította az edzésrendet, hogy az úszóadag jó része beleolvadt a különféle lefordulásos verziók sulykolásába (a játékosok félórán át szántották a habokat kaputól kapuig), aztán az emberelőny megjátszása következett, néhány teljesen új húzásra alapuló figura begyakorlása. Ezekben az az igazán jó, hogy nem egy emberre vannak kihegyezve, csupán a mozgások koreografáltatnak meg úgy, hogy a hat támadó bármelyike befejezheti az akciót, a védők mozgásától függően. Később hat a hat ellen a zóna feltörésének néhány frissiben kiagyalt módozatát próbálták el a játékosok, második kapusunk, Szécsi Zoltán kivételesen a mezőnyben kapott szerepet, nem túl hálásat: Benedek Tibort és Kiss Gergelyt kellett felváltva őriznie. A fiúk jól mozogtak, kérdés persze, hogy amikor az adrenalin felfelé túrázik, és nem ismerős arcok néznek velük szembe egy zsibongó uszodában (ellentétben a jelenlegivel, amely a szigligeti alkotóház meghitt légkörét idézi), akkor a vízben lévő hatos mozgása ugyanilyen harmonikus lesz-e. Merthogy egy efféle helyezkedési variációsornak csupán egy helyen kell megtörnie, hogy az akció elússzék, ha nem is teljesen, de az egyéni zsenialitásra hagyva megmentését. Amire ennél az együttesnél ugyan lehet bazírozni, ám nem folytonosan, hiszen egyet könnyebb kikapcsolni, mint hatot.

No de elég e magasröptű matematikai fejtegetésből, annál is inkább, mert a délutánt és az estét - aki akarta, az éjszakát is - az akkumulátorok utolsó feltöltésére használhatták a mieink. Ők pedig ebéd után előbb visszavándoroltak az időben néhány évszázadot, és bolyongtak egy keveset a koreai uralkodóház egyik pazar palotaegyüttesében, aztán többen visszatértek a jelenkorba, sőt tán egy lépéssel tovább is mentek, a főváros legújabb vidámparkjának ördögi játékait kipróbálván. Vári Attiláék például fellövették magukat a felhőkarcoló üvegkupolájába (ahogy nekünk tálalta az eseményt: "A teremburáját, teljesen azt hittük, hogy kivisszük a terem búráját"), amiről egy meglehetősen exkluzív felvétel is készült, melyen pólósaink hajkoronája egyszerre igazolja Newton összes törvényét.

Mire leszállt az est, ők is leszálltak a Földre - mi pedig abban reménykedünk, hogy az előttünk álló két hétben ismét elindulnak felfelé.

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.17.