Hogy a fogyasztási szokások errefelé kissé eltérnek az európaitól, azt tudtuk. Különféle ismertetések szólnak például arról, hogy ne ijedjünk meg, ha a feltálalt halétel még mozog egy kicsit, néhány pillanat múlva garantáltan fogyasztható állapotba kerül. Arra azonban semmiféle használati utasítás nem készíthette fel az embert, amit a szövetség elnöke, Martin György és a kapitány, Kemény Dénes volt kénytelen végignézni, miközben a férfiválogatott edzésbeosztását rögzítették a koreaiak két illetékesével, a szálloda bárjában. A házigazdák ugyanis kólát ittak.

Kávétejszínnel.

Ennyit a mélyütésekről. Amúgy akár otthon is érezhették magukat pólósaink, az 1988-as ötkarikás játékoknak helyt adott olimpiai park egyik hoteljében, elvégre az előcsarnokot - többek között - Szinyei Merse-reprók teszik színesebbé, míg szombaton a reggelinél (meg előtte, vacsora közben is) Brahms VI. magyar tánc cím? klasszikusa duruzsolt a hangszóróból. No de nem azért tölt öt napot a válogatott Szöulban, hogy az óhaza köszönjön vissza minden pillanatban - ezt Kemény kapitány is megpróbálta tudatosítani fiaiban, és az Eb utáni feltöltődést szolgáló kissé lazább tempót rögtön az első tréningtől fogva pörgősebbé tette. Avagy a fukuokai világbajnokságra nem csupán az időzónák tekintetében akklimatizálódik a gárda, de a tornateremben, továbbá a medencében is.

A karmester brahmsi ritmusváltását a muzsikusok is követték, vízizenészeink - a szó pólós értelmében szintén - elég jól húznak, ami mindenképp biztató. Az pedig különösen, hogy a "margitszigeti bágyadtak" közül egyre többen térnek magukhoz. Az örök hangulatembernek számító Kásás Tamás júniusi nyomottsága a múlté, az érkezés óta valósággal viháncol, a budapesti apátiához képest itt megállás nélkül zrikálja a többieket - legfőképp Steinmetz Barnának kell sokat bírnia, no de másfél évtized testvéreket idéző barátsága kiállja az efféle próbákat -, s ez sokat ígér a jövő csütörtöki nyitány előtt.

Amelynek során azzal a kazah alakulattal találkozik olimpiai bajnok csapatunk, amelytől a koreaiak állítólag relative szoros meccsen kaptak csak ki legutóbbi találkozásuk alkalmával. A szombat esti kétkapus gyakorláson ez nemigen köszönt vissza (ne feledjük, a kazahok csúnyán megszorongatták a spanyolokat Sydney-ben), annál többször köszöntek be Benedekék a hazaiak mandulaszem? kapusának. A háromnegyed órás folyamatos játék értékéből csupán az von le némiképp, hogy válogatottunk egy órát buszozott, míg a "koreai Tatára" elvergődött a zuhogó eső által felduzzasztott forgalmon keresztül, no de a vendéglátók akarata szent, márpedig ők leckét kívántak venni a Sydney-i aranyérmestől. Egy saccra húszgólos verés formájában meg is kapták, cserébe viszont pompás lakomára invitálták a mieinket, egy közeli étterem teraszára. Az asztalokba süllyesztett, parázzsal megrakott vasvedrek fölött saját kez?leg lehetett megsütni az előre megpácolt disznóhúst, hozzá pedig különféle helybéli egzotikumokat szolgáltak fel, csak a rizs és a kóla nem számított annak.

Összességében minden fogyasztható volt, viszont kiderült, az urak akklimatizációja még nem száz százalékos: a kólát simán, tejszín nélkül itták.

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.15.

Már Szöulban edz a fukuokai vb-rajt előtt olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatottunk. Még idehaza ünnepelte huszonkilencedik születésnapját Benedek Tibor.

Benedek Tibor (balra) vb-aranyérmet remél születésnapi ajándékként

A rutinos játékosnak ez már a negyedik világbajnoksága, a korábbi három eseményen negyven gólt lőtt.
- Amikor az első vb-mre készültem, én voltam a legfiatalabb játékos - mondta Benedek -, ma én vagyok a legöregebb. Sokat változott azóta a játékom. Nem annyira fontos a góllövés, inkább szervezem a játékot, kiszolgálom a többieket.
- Mennyit fog hozzátenni a negyven góljához Fukuokában?
- Nem foglalkoztat, hogy hány gólt lövök. Az a fő, hogy nyerjen a csapat vb-t. Ez hiányzik a kollekciómból.

Buda Balázs, A színes Sport 2001.07.15.