Firenzében új "nemzeti hősök" születtek: Európa-bajnokságot nyert a férfi- válogatott. Immár a másodikat azóta, hogy dr. Kemény Dénes vette át az együttes irányítását. Kemény elődje, dr. Horkai György négy éven át dolgozott a mostani aranycsapat játékosainak többségével, de győzni egyetlen Európa- vagy világbajnokságon sem tudott. Őt kérdeztük, többek között arról: utódjának miért sikerült és neki vajon miért nem?

- Jó néhány edzőkollégájával ellentétben nem volt ott a döntőn, a Costoli uszodában. Van ennek hírértéke?

- Nincs. Egyrészt ma már nem vagyok edző, másrészt a cégem ügyeivel annyi a dolgom, hogy képtelen lettem volna időt szakítani az utazásra. Tévén néztem a meccseket, és mondhatom: szenzációsak voltak a fiúk.

- Mennyivel szenzációsabbak, mint akkor, amikor a sheffieldi Eb-n a második, a római vb-n az ötödik, a bécsi Európa-bajnokságon szintén a második, az atlantai olimpián pedig a negyedik helyen végeztek?

- Amennyivel idősebbek és tapasztaltabbak lettek. Plusz, amennyivel jobb játékosokká váltak az utóbbi két évben. Hozzáteszem, szerintem már Atlantában is mi játszottuk a legszebb, legigényesebb vízilabdát, de a spanyolok elleni elődöntőn - most sem találok rá magyarázatot - nyert állásból veszítettünk. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy amíg az én csapatomnak volt úgynevezett lyukas pontja, addig Dénes együttesében már valamennyi poszton világklasszis szerepel.

- Zömében olyan játékos, aki külföldi bajnokságban pólózik...

- Értem a célzást, és nem is tagadom: valóban én voltam az, aki kézzel-lábbal hadakozott a válogatottak külföldre szerződése ellen. Belátom ugyan, a mostani eredményben döntő része van annak, hogy ezek a srácok tényleg profi közegben készülnek, ráadásul naponta találkoznak legveszélyesebb riválisaikkal, mégis ugyanazt az álláspontot képviselném ma is, mint akkor. Mert a hazai bajnokság színvonala megszenvedte a legjobbak távozását.

- Amikor felállt a kispadról, azt mondta, ha valamiért felelősséget érez, azért feltétlenül, mert pszichikailag nem tudott hatni a játékosokra, és a döntő pillanatokban mindig megremegett a kéz. A mostani garnitúrának tényleg egészségesebb a lelke?

- Biztosan, mert most győz. A mi viszonylagos sikertelenségünk gyökerezhetett abban is, hogy amikor elkezdtük a munkát, nem volt honnan önbizalmat merítenünk, hiszen hosszú kudarcsorozat állt a magyar póló mögött. A morálisan és fizikailag valósággal szétzüllesztett társaságot e két tekintetben felzárkóztattam a világ élvonalához, a csúcsra azonban - az 1995-ös Világ Kupa-elsőséget leszámítva - nem tudtunk eljutni.

- Kemény Dénessel milyen a viszonya?

- Nevezzük korrektnek. Igaz, amióta kapitány lett, nem sokat beszélgettünk, bár legutóbb éppen hétfőn, egy összejövetelen találkoztunk. Őszintén gratuláltam neki. Közhely ízű, de helytálló mondás: az edzőt az eredményei minősítik. És Dénesnek fantasztikusak az eredményei.

- Kicsit sem fáj, hogy a korábbi edzőnek nem adatott meg a legnagyobb pillanat?

- Dehogynem, ez nagyon fáj.

Népszabadság, 1999. szeptember 15.