"Szerettem kézilabdázni. A középiskolában egyszerre kéziztem és vízilabdáztam, majd a Fotexben kötöttem ki. Erős volt a csapatunk, nyertünk bajnoki címet is, ám én ennek ellenére csak egy évig játszottam ott. Hogy mi volt az oka? Rengeteg tehetség kézizett már akkor is Veszprémben, nekem például Kis ákossal kellett felvennen a versenyt az átlövő poszton, aki most a felnőttválogatott oszlopos tagja. Mit mondjak, nem volt könnyű..."

Biros ezután szülővárosában, Miskolcon kezdte el tényleges vízilabda-karrierjét. Már az OB I B-ben is kitűnt, mennyire ügyesen bánik a vízben is a labdával. Erre Kemény Ferenc, a fiatalok szövetségi kapitánya is felfigyelt, és se szó, se beszéd meghívta a válogatott keretbe.

Innen aztán egyenes út vezetett a legmagasabb osztályba. Két évet Egerben húzott le, és a felnőtt válogatott keretében is helyet kapott.

"átpártoltam a vízilabdához, amit cseppet sem bántam meg. Végre állandó játéklehetőséget kaptam, nem volt akkora konkurencia, mint a Fotexben. Csak úszni ne kellene annyit! Tudom, sokan mondták, hogy a kézi teljesen más, mint a vízilabda, és hogy a kézis múltam miatt befuccsolok, de nem érdekelt. úgy hallotam, a kapitány is azt mondta, hogy levetkőztem a kézis múltamat. Nem tudom, hogy így van-e, mindenesetre szerintem hasznos volt a Fotexben eltöltött év."

A fővárosi nagycsapatok sem haboztak sokáig, megkörnyékezték az izmosodó játékost. Mint ilyenkor lenni szokott, a vidéken játszó tehetség döntött: uccu neki, megpróbálja a budapesti elitben is. Az akkor 21 esztendős pólós kegyeiért a Vasas és az UTE harcolt. A lilák kerültek ki győztesen a két klub párviadalából, Biros tehát a Kovács István edzette csapatban folytatta. Az első év a beilleszkedés jegyében telt, de már ekkor látszott, az újpestiek nem csináltak rossz vásárt.

"Nem volt bennem semmi félsz, nem rezeltem be a fővárosi élettől. Szeretem a sok embert, a nyüzsgést, úgyhogy még örültem is a költözésnek. Hamar megszoktam a pesti életet. Nagyon megtisztelő volt az újpesti ajánlat, igazi klassziscsapatba kerültem. Tudtam, olyan lehetőség áll előttem, amit nem szabad elrontanom. Szerencsére a társak is hamar befogadtak, így a váltás zökkenőmentesen sikerült. Azt hiszem, a lila-fehéreknél töltött második évem, tehát a most véget ért évad volt az eddigi pályafutásom csúcspontja. Jól ment a játék, sok gólt tudtam lőni."

Hogy miért az 1998--99-es évad volt pályafutásának csúcspontja? Erről a jugoszláv Partizan Bambi Beograd, a horvát Jug Dubrovnik, vagy akár a görög Patrasz együttese is tudna mesélni. Igen, igen, a LEN-kupában legyőzött, kiütött csapatokról van szó. Biros nem kis szerepet vállalt a nehéz anyagi helyzetben lévő újpestiek LEN-kupa-győzelméből, gólok egész sorával terhelte az ellenfelek kapuját, és emellett az összjátékban is előrelépett. A magyar bajnokság más lapra tartozik, ebben pont az összjáték kései megtalálása miatt volt keserű a szája íze.

"A LEN-kupa parádésra sikeredett. Ennyi helyre még sohasem utaztam egy évben belül, amit annak köszönhettem, hogy mindenhol csak nyertünk. Tényleg elég jól ment a játék, de a többieknek is. A végére rázódott össze igazán a csapat, kár, hogy a bajnokságban ezt nem bizonyíthattuk. Sebaj, a LEN-kupa-győzelmet senki sem veheti el tőlünk. Ebben a zűrzavarban óriási teljesítmény volt ez a siker. Pénzt viszont csak elvétve, vagy úgy sem láttunk. Sajnálom, hogy nem marad együtt a csapat, de valamiből meg kell élni. Nem igaz?"

Több társához hasonlóan ő is külföldön próbálja megteremteni anyagi biztonságát. Az olasz Canottieri Napoli érdeklődött utána, ám szinte biztos, hogy a horvát Primorje Rijeka lesz a következő állomáshelye. Már csak a szerződés aláírása van hátra. Biros egyébként Rijekán együtt szerepelhet Gál Andrással, akivel már lehúzott egy esztendőt az újpestben.

Külföldön is felfigyeltek tehát rá, azonban a firenzei Európa-bajnokságon robbanhatna be igazán a legjobbak közé. Már amennyiben bekerül az utazó csapatba. Ez pedig Magyarországon nem könnyű, hiszen hemzsegnek a jobbnál jobb pólósok a nemzeti együttesben, ahol ő is "csak" egy a sok közül.

"Szeretnék az utazó keretbe kerülni. Tudom, ez nem egyszerű, de bízom a kapitány döntésében. Tudom, óriási a választék, nagyszerűek a társak. Benedek Tiborról például azt mondják, ő a világ legjobbja. Biztosan így van. De minden posztra klasszisok állíthatók, fölösleges sorolnom a neveket. Majd meglátjuk."

Külön színt képvisel, látszólag egyszerű ember, ám hihetetlen ravaszság húzódik meg az egyszerűség mögött. Csapataiban a mókamester szerepét is betölti, nem egyszer tréfálta már meg társait.

Szereti elnevezni őket, dr. Szabó Zoltánt például "Legónak" ("Olyan kicsi"), Binder Szabolcsot pedig "Pörköltnek" ("Nem olyan?) keresztelte el. Többeket csak fácánnak becézgetett, amit annyiszor használt, hogy cserében a játszótársak őt nevezték el így.

S így lett Birosból "Fácán". ("Nem is rossz. Már megszoktam").

és ha a "Fácán" lóbálni kezdi a labdát...

Sal Endre Nemzeti Sport 1999. július 16.