Férfi világbajnoki keret

Szécsi Zoltán (BVSC-Brendon), Gergely István (Domino-BHSE) - kapusok; Benedek Tibor (Pro Recco, olasz), Biros Péter (Domino-BHSE), Fodor Rajmund (Domino-BHSE), Kásás Tamás (Vasas-Plaket-Euroleasing), Kiss Gergely (Domino-BHSE), Madaras Norbert (Vasas-Plaket-Euroleasing), Molnár Tamás dr. (Domino-BHSE), Steinmetz Barnabás (Vasas-Plaket-Euroleasing), Varga Tamás (Vasas-Plaket-Euroleasing), Varga Zsolt (Vasas-Plaket-Euroleasing), Vári Attila (Domino-BHSE) - mezőnyjátékosok.

Értelmes emberek ők, nagyjából sejtették, rajta vannak-e a kapitány listáján. Persze mint mindenkinél, náluk is a remény halt meg utoljára…
Szerda délután záródott az ajtó, és a sokat látott margitszigeti tornaterem csöndjében Kemény Dénes elkezdte sorolni a neveket. Újított: ezúttal sapkaszám szerint ment, azaz Szécsi Zoltán nyugodhatott meg először. A 2-es számnál dőlt el úgymond az első nagy kérdés, ekkor Varga Tamás palástolhatta örömét (elvégre ilyenkor nem illik vehemensen reagálni). Alapvetően a 3-ason sem lepődhetett meg senki, Madaras Norbert élete első világbajnokságára készülhet, a 4-essel, Varga Zsolttal egyetemben. Ahogy mondani szokták, az 5-östől a 9-esig maradt minden ugyanúgy, ahogy 1997 óta, a gerinc öt, igen fontos csigolyája Kásás Tamás, Vári Attila, Kiss Gergely, Benedek Tibor és Fodor Rajmund. A hétvége után tán arra is számítani lehetett, hogy a 10-es sapka ezúttal Gergely Istvánnak jut, majd három, nem kevésbé fontos törzstag zárta a sort, Steinmetz Barnabás, Molnár Tamás és Biros Péter.

"Az emberben kialakul egy benyomás a kispadon, ám hagyni kell elegendő időt arra, hogy mindezt egyeztesse a statisztikai adatokkal, továbbá a videofelvételekkel - avatott be a kijelölési metódusba Kemény. - Úgy gondolom, ez az a csapat, amely kellő lefedettséget mutat mindenféle tekintetben. Azaz megállja a helyét, brusztos vagy gyorsaságot követelő meccseken, kiharcolhatja a győzelmet rosszabb napokon is, képes nyerni olyan gárda ellen, amely erős középcsatárokkal áll fel, és olyanok ellen is, amelyeknek másban rejlik az erejük. Természetesen a döntő rész az emberen múlik. A taktika csak egy keret, hiszen nem készülhetünk úgy, hogy tudjuk, mit csinál az ellenfél - legfeljebb úgy, hogyha ezt csinálja, akkor arra mi így reagálunk. Amikor aranyérmet nyertünk, akkor is a srácoké volt az érdem, a helyzetfelismerő és kivitelezési képességüké. Magunkban maximálisan bízom, a maradék kétségek a végső győzelmet illetően abból fakadnak, hogy sajnos van négy-öt olyan gárda, amelyik játékerejét tekintve szintén joggal táplálhatja a legvérmesebb reményeket.”