Ami atlétikában a száz méter, az úszásban a száz gyors. A királykategória. Mindenki ott akar jól szerepelni. Zubor Attilának sikerült. Fukuoka óta a világ ötödik legjobb gyorsúszóját tisztelhetjük benne. Száz gyorson ötödiknek lenni annyi, mint más úszásnemben érmet nyerni... Túlzás? Nem. Egyáltalán nem az. Mindamellett Zubor nem cserélné el mondjuk a száz méteres hátúszás bronzérmére a mostani ötödik helyezést.

- Amikor a gyorsúszásra adtam a fejemet, tudtam, hogy mit vállalok. Tudtam, hogy itt a legnagyobb a konkurencia, tisztában voltam vele, minden ország presztízst csinál abból, hogy száz gyorson jó úszója legyen. De nem érdekelt, mindig is sprinter akartam lenni. A fukuokai világbajnokságon, a döntő után végre azt éreztem, érdemes volt reggeltől estig edzeni, érdemes volt annyi mindenről lemondanom - mondja Zubor Attila.

- Valóban speciális a helyzete. Ha jól számoltam, három év alatt hatvankilenc századot javított az egyéni legjobbján. Az egy csettintés...

- Igen, ebben is speciális a száz gyors. Ha már itt tartunk, én meg azt számoltam ki, hogy kilencvennégy óta egy másodpercet és hatvankilenc századot javítottam. Egy kívülállónak nem sokat mond, de nekem rengeteget jelent.

- A világbajnokság előtt gondolta volna, hogy súrolni fogja a negyvenkilenc másodpercet?

- Nem, bár az edzőm Gyertyánffy Tamás azt mondta, Attila, közel fogsz járni a negyvenkilenchez, azt válaszoltam, hiszem, ha látom. Szerencsére láthattam.

- Egy sprinter aztán végképp tudja, mennyi munka kell még a minimális javuláshoz is. Éppen ezért kíváncsi vagyok, mit gondol az Ian Thorperól, aki - nem túlzás - csak játszadozott a mezőnnyel Fukuokában.

- Most elmondjam?

- Ha lehetne...

- Az úszás nagy üzlet, a sikersztorik pedig pénzt hoznak és rengeteg embert a lelátókra. Japánban is így volt. Lehet, hogy meglepő amit mondok, de az úszók között egyáltalán nincs akkora respektje Ian Thorpe-nak. Emlékszem, amikor Sydneyben, az olimpián nyert, a futam végén kiugrott a medencéből és felállt a rajtkőre ünnepeltetni magát. Aki valaha is úszott, tudja, a célban az embernek arra is alig van energiája, hogy megkapaszkodjon a kötélben. Erre Thorpe... Mindegy, hagyjuk is, de annak viszont nagyon örülnék, ha végre komolyan vennék a doppingellenes harcot, ha végre leszámolnának az EPO-val és a növekedési hormonnal. Fukuokában sem sok doppingellenőrrel találkoztunk... Számomra az a hiteles, amit az orosz Alekszandr Popov csinál. Tíz éve van ott a világ élvonalában. Technikailag tökéletesen úszik, és a futam végén még fáradt is... Emberi.

- Az öné is sikertörténet, hiszen január elején úgy volt, könnyen lehet, akár be is fejezi az úszást. Nem volt klubja, nem edzett, ehhez képest 49.13...

- Sokat köszönhetek a Budapesti Spartacusnak. Ők segítettek ki, azzal, hogy leigazoltak. Így már megvolt az anyagi fedezet arra - persze a Gerevich-pénzre is szükség volt - hogy kimenjek Descenzánóba, ahol ugyebár Gyertyánffy Tamás dolgozik.

- Jövőre Berlinben Európa-bajnokságot rendeznek. Akárhogy is nézzük, magasra tette a mércét.

- Tisztában vagyok vele, Fukuokában beírtam a nevemet abba a bizonyos nagykönyvbe, a legjobbaknak is számolniuk kell velem. Korábban sem voltam egy ijedős fajta, de ez az eredmény plusz önbizalmat adott. Berlinben megpróbálok negyvenkilenc másodperc alá menni, ami akár érmet is érhet.

- Ott lesz a holland Van den Hoogenband is, akit ugyebár Fukuokában a váltó során egyszer már lehajrázott...

- Igen, a jelek szerint meg is jegyzett magának. A világbajnokság utáni banketten például egy bárpultnál ittunk. Meglátott, rám mosolygott, kacsintott egyet, majd megemelte a poharát. Az ilyen jelenetekért érdemes úszni...