Több magyar úszó jött haza Amerikából a bajnokságra, hogy kihasználja az utolsó lehetőséget, és teljesítse a világbajnoki kiküldetési szintet, de egyikük sem járt sikerrel. A fukuokai csapatba csak Gáspár Zsolt került be közülük, de ő sem az egyéni eredményével, hanem a vegyes váltó tagjaként.

Mivel sok magyar úszó tanul ösztöndíjasként amerikai egyetemeken, a szövetség vezetői szervezett és állandó kapcsolatot szeretnének tartani legalább az élversenyzőkkel. Ezért hívta meg Gyárfás Tamás elnök a bajnokság után egy hosszabb beszélgetésre az amerikásokat, köztük az olimpiai bajnok Czene Attilát, az Európa-bajnok Batházi Istvánt, és rajtuk kívül is válogatott kerettagságra esélyes versenyezők, sokszoros bajnokok voltak ott a találkozón - Nyíry Anna, Lakos Gyöngyvér, Kerékjártó Tamás, Simon Jácint, Szűcs Tamás -, valamennyien jártak már olimpián vagy EB-n. Van köztük olyan, aki Amerikában képzeli el az életét, de azért megmarad "úszómagyarnak".

Ruza József főtitkár lapunknak elmondta, hogy Kiss László szövetségi kapitány tájékoztatta őket a világbajnokság utáni menedzselésükről, a jövő évi válogatási elvekről. Amolyan "amerikai csapatkapitánynak" megválasztották Czene Attilát, ő tartja majd a kapcsolatot e-mailen a szövetséggel és az ott tanuló társakkal. Az olimpiai bajnok már most kijelentette, hogy a jövő évi berlini EB-re fel fog készülni.

Az úszók megértették - mondta a főtitkár -, hogy szoros összefüggés van a nemzetközi eredményesség és a sportágnak nyújtott állami támogatás között, és gyakorlatilag ennek a generációnak kell előteremtenie a következő nemzedék felnevelési költségeit. Persze így volt ez korábban is, a maiak helyzetét Darnyi és Egerszegi sikerei alapozták meg, az övékét korábban Wladárék, előtte pedig Hargitayék eredményei.

A versenyzők jövőre is hazajönnek a magyar bajnokságra, de Kiss László azt kérte tőlük, hogy lehetőleg már előtte teljesítsék az Európa-bajnoki szinteket. A kapitány a yardos uszodában elért időkkel nem tud mit kezdeni, előfordul, hogy ezeknek a versenyeknek az amerikai győztesei a bajnokságon - 50-es medencében - a döntőbe sem kerültek. Az úszók viszont úgy vélték, ha valaki rendszeresen indul ilyen versenyeken, azt azért lehet látni, hogy önmagához képest hol tart.

Sós Csaba, a Ferencváros vezetőedzője hozzátette: a versenyzők érezhetik, hogy szükség van rájuk, és ha a válogatott kerethez tartoznak, akkor élvezik az ezzel járó előnyöket is. Aki Amerikában tanul, annak az egyetemi bajnokságon kell jól úsznia, mert azért kapja az ösztöndíját, tehát nincs más megoldás - mondta -, az ottani versenyrendszerhez kell igazítani a hazai felkészülést. Sós szerint még mindig ez a legolcsóbb megoldás a szövetség számára, még akkor is, ha egy-két kinti verseny részvételi költségeit kifizeti. Bár az úszók nem mennek a világbajnokságra, az edző állítja, hogy valamennyien fejlődtek a tengerentúlon, az pedig vitathatatlan, hogy a magánéletben profitálnak az amerikai egyetemi évekből.

A Dél-Karolina Egyetemen tanuló Gáspár Zsolt azt érezte a találkozó eredményének, hogy most már ők is léteznek a szövetség számára. Ő már a negyedik amerikai évét kezdi meg, de eddig itthonról nem tapasztalt érdeklődést, ráadásul az év elején a Gerevich-ösztöndíjtól is elestek. Pénzre pedig szükségük van, mert az ő életük sem "tiszta Amerika", az ösztöndíj ugyanis azt jelenti, hogy az egyetem fizeti a tanulmányaikat és az ellátásukat, ha viszont haza akarnak telefonálni, azt már saját zsebből kell állniuk.

Az idén hazautaztak a bajnokságra, azzal a teherrel - mondta Gáspár -, hogy ez az idei első versenyük 50 méteres medencében, és meg kell úszniuk a szintet, ha a világbajnokságra akarnak menni. Jövőre más lehetőség után kell nézni, és ebben szövetségi segítségre is számíthatnak. Az ígéret megnyugtató: ugyanúgy kezelik őket, mintha Magyarországon tanulnának és edzenének.

Lépesfalvi Zoltán, Magyar Hírlap 2001.06.30