A magyar úszósport 100 éve ------------------------------------------------------------
forrás: Magyar Csapat, 2002 ------------------------------------------------------------
Ha létezne egy képzeletbeli dobogó, akkor azon az úszósport
magyar sikerszámai közül a 400 vegyes (Darnyi Tamás, Hargitay András) és a 100
gyors (Hajós Alfréd, Halmay Zoltán, Csík Ferenc, Bárány István, Takács Katalin)
egészen biztosan helyet követelne magának, egyébként jókora lenne a "tülekedés",
elvégre nem egyszer adódtak emlékezetes eredmények a mell, s a hát különféle
vetélkedései során. A lényeg: az 1896-os athéni olimpiától egészen a 2001-es
fukuokai világbajnokságig szinte folyamatos a magyar jelenlét az alapsportág
nemzetközi elitjében.
Ahhoz képest, hogy az első hivatalos úszóversenyt
1881. június 10-én rendezték Magyarországon, igazán rohamos volt a fejlődés és
nem sokat kellett várni az igazán nagy bravúrra: az 1896-os első újkori
ötkarikás játékokon, a pireuszi öböl jéghideg vízében Hajós Alfréd megnyerte a
100 és az 1200 m-es gyorsot, megszerezve az egész magyar sport első két olimpiai
aranyát.
Ma már kideríthetetlen, hogy mennyiben játszott közre ez a remek
teljesítmény (meg a későbbiek sora: Halmay Zoltán 1900-ban Párizsban ugyan
"csak" ezüst- és bronzérmeket szerzett, de az 1904-es St. Louis-i olimpián
megnyerte az 50 és a 100 yardos gyorsot) abban, hogy nem lehetett tovább
halogatni, s 1907. december 12-én 12 fővárosi és 8 vidéki egyesület
megalakította a Magyar Úszó Szövetséget. Hogy ez mekkora "esemény" volt, azt mi
sem illusztrálja jobban, mint a kommentár nélküli összehasonlítás: a Nemzetközi
Úszó Szövetség (FINA) jó fél évvel később, 1908. július 20-án kezdte meg
tevékenységét.
A sportág hazai irányítása roppant aktív volt, Brüll
Alfréd alelnöke lett a FINA-nak, de elsősorban Donáth Leó neve és ténykedése
maradt örökké emlékezetes: ő lett az 1926-ban megalakuló Európai Úszó Liga
főtitkára (másfél évtizedig... ), de már kinevezése előtt "kilobbizta" Budapestnek
az első, 1926-os Európa-bajnokság rendezési jogát. A budai Duna-parton, a jó
öreg Császár uszodában Bárány István - tökéletesen igazolva, hogy vidéken,
elsősorban szűkebb pátriájában, Egerben is születnek világklasszisok! -
megnyerte a 100 gyorsot.
Ugyanő az 1928-as amszterdami olimpián a
legendás Johnny Weismüller mögött slágerszámában ezüst-, társaival a 4x200-as
gyorsváltóban négy évvel később Los Angelesben bronzérmes lett. Utána 1936-ban
Berlinben következett minden idők egyik legemlékezetesebb magyar úszósikere:
Csík Ferenc megverte 100 gyorson a sokkal esélyesebb japánokat! A 23 éves
orvostanhallgató két évvel korábban már Európa legjobbja volt Magdeburgban, de a
világelsőséget jóformán senki nem várta tőle.
A második világháborút
követően elég hamar kiheverték vérveszteségeiket a magyar úszók. Igaz, az
1947-es Monte-Carlo-i Eb-n, s az egy évvel későbbi londoni olimpián még csupán
értékes helyezésekre futotta erejükből, győzelemre nem, de például Székely Éva
ezüstérme (Eb, 200 m mell) már előrevetítette a csodás jövőt.
Az ötvenes
évek első felében az uszodák a magyarok siker
eitől voltak hangosak: főszereplők
voltak az 1952-es helsinki olimpián épp úgy, mint két esztendővel később a
torinói kontinensbajnokságon. Előbbin az addigi legeredményesebb ötkarikás
szereplést produkálták: 4 aranyérmet nyertek. Szőke Katalin (100 m gyors),
Gyenge Valéria (400 m gyors), Székely Éva (200 m mell) és a 4x100-as gyorsváltó
(Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Katalin) nagyban hozzájárult a
legendás sikerekhez: sem előtte, sem utána nem volt példa 16 aranyra egyetlen
nyári játékokon!
A torinói Eb-n Helsinki hősnői mellett Nyéki Imre (100 m
gyors), Csordás György (400 és 1500 m gyors), Tumpek György (200 m pillangó) és
a 4x200-as gyorsváltó (Till László, Dömötör Zoltán, Kádas Géza, Nyéki Imre),
valamint Sebő Ágota (400 m gyors) gondoskodott a szinte nyomasztó magyar
fölényről: 8 elsőség tette örömtelien egyhangúvá az
eredményhírdetéseket.
A folytatásra sokáig rányomta a bélyegét az 1956-os
forradalom, illetve az azt követő "hét szűk esztendő". Részsikerek így is
születtek (1-1 ezüst és bronz Székely Éva, illetve Tumpek György jóvoltából a
melbourne-i olimpián, majd újabb második és harmadik helyek az 1958-as budapesti
Eb-n), de az újabb győzelemre 1962-ig kellett várni: ekkor a Bárány-utód,
szintén egri Katona József Európa-bajnokságot nyert Lipcsében 1500 m
gyorson.
A hatvanas évek közepe és vége jelentette az átmenetet, az
őrségváltás időszakát, mert legközelebb az 1970-es Eb-n szólt újra a magyar
Himnusz: háromszor is, mindháromszor Gyarmati Andrea tiszteletére (Barcelona,
100 és 200 m hát, 100 m pillangó). Ő és az új hullám első jeles képviselői
(élükön Hargitay Andrással) az 1972-es müncheni olimpián 1 második, s 2 harmadik
hellyel jelezték, hogy helyük van a világelitben.
És egy esztendővel
később kezdődött az elsősorban Hargitayval fémjelzett korszak...
A
sportág első világbajnokságán Belgrádban aranyat nyert a KSI-s Széchy-tanítvány
400 vegyesen. A folytatás is hasonlóan nagyívű volt: ő és társai (Verrasztó
Zoltán, Sós Csaba, Rudolf Róbert) az 1974-es bécsi és az 1977-es jönköpingi
Eb-n, illetve az 1975-ös cali, valamint 1978-as nyugat-berlini vb-n 7 arany-, 2
ezüst- és 6 bronzérmet nyertek.
Méltó utódjuk volt a világ egyik legjobb
edzőjének, Széchy Tamásnak az első olimpiai bajnoka: Moszkvában, 1980-ban Wladár
Sándoré lett a 200 hát aranya!
Aztán következett előbb Darnyi Tamás, s
Szabó József (1986, Madrid, vb, 2+1=3 arany), majd hozzájuk csatlakozott
Egerszegi Krisztina. Ők hárman 4 elsőséget szereztek a szöuli olimpián! S ketten
- Darnyi, s főleg Egerszegi - főszereplő maradt a kilencvenes évek elején is: vb
Perthben, Eb Athénban, olimpia Barcelonában. A 200 és 400 férfi vegyes, illetve
a két hátúszószám (kiegészítve az 1992-es ötkarikás játékokon a 400 vegyessel)
úgy vonult be a kor úszótörténelmébe, mint "magyar szám"!
Egerszegi Krisztina
Darnyi Tamás
Czene
Attila
Közben olyan mellúszóklasszisok bontogatták
szárnyukat, mint az Egerszegi melletti legütőképesebb Kiss László-tanítvány,
Güttler Károly (1 százados vereség a szöuli 100-as döntőben), majd Rózsa
Norbert. Utóbbi (200 m mell), s Czene Attila (200 vegyes) a búcsúzó Egerszegivel
(200 hát) őrízte a hegemóniát az atlantai olimpián 1996-ban is.
S itt
kezdődött korunk legeredményesebb magyar úszójának, Kovács Ágnesnek a karrierje:
200 mellen bronzérmet nyert. Egy évvel később, a sevillai Eb-n már verhetetlen
volt 100-on is, 200-on is, s a hosszabbik távon világbajnok is lett 1998
januárjában, az ausztráliai Perthben. Mondhatni: egyenes út vezetett számára a
sydneyi olimpia dobogójának tetejére! És onnan a 2001-es fukuokai vb első
helyéig. Ma 200 mellen ő a világ legjobbja!
Meg, amúgy általában, a
magyar úszósport elsőszámú athéni reménysége. Méltó társai lehetnek a
legközelebbi, 2004-es játékokon azok a nagyreményű fiatalok (elsősorban Risztov
Éva, Bodrogi Viktor), akik taroltak a 2001-es ifjúsági Európa-bajnokságon, ahol
9 aranyérmet nyertek, ezzel minden idők legsikeresebb korosztályos eseményévé
avatták a júliusi máltai versengést.
"... lemegyek reggel az uszodába, még üres. Mintha egy székesegyházba lépne az ember, és átadom magam a csendnek. Leülök és hallgatok, és nézem a gyönyörű vizet. Tudom, hogy néhány óra múlva jönnek a világ legjobbjai ..." - Peterdi Pál
FONTOS
