FONTOS


 

Mandulaműtét, gimnázium, Dél-Afrika
A vakáció elmaradt
------------------------------------------------------------
forrás: Magyar Hírlap
------------------------------------------------------------

Hazaérkezett a magyar úszóválogatott a bécsi Európa-bajnokságról. A szárnyashajón a meglepetésemberrel, a 100 méteres mellúszás bronzérmesével, Kovács Ágnessel beszélgettünk pályafutásáról, terveiről, miután mindenki jobban lett, aki a bősi szakasz heves hullámain táncoló hajóban "tengeri" betegséget kapott. Ágnes nem volt közöttük, nem is lenne jellemző rá, ebbe a 14 esztendős lánykába hatalmas erő és akarat szorult.

Sikerkezelés

Kovács Ágnes fiatal mestere, Selmeczi Attila, a Bp. Spartacus edzője visssszafogottan jósol, azt mondja, nem elképzelhetetlen, hogy tanítványa eljut a jövő évi olimpiára, ennyi ...: Tóth István, a szövetség szakfelügyelője pedig egyenesen óva int mindekit attól, hogy máris atlantai aranyéremmel a nyakában lássa maga előtt a bécsi Eb magyar üstökösét. S ez nem kötelező óvatosság, nem álszent hókuszpókusz, hogy aztán majd annál nagyobb legyen a csattanó.

Most az az időszak következik - Tóth István gondolatait idézve -, amikor a még gyermek versenyző és a még fiatal mester feldolgozza magában, magának a történteket. A sikert is kell tudni kezelni, ámbár mi mostanság a válságkezelést emlegetjük többször. Miként a hályogkovács is visszahőkölt, amikor megtudta, milyen nagy és mennyire kényes dolog, amit csinál, a sikerre ébredés is okozhat görcsöt, megtorpanást, arról nem szólva, hogy at emberi szervezet és psziché nem úgy alkot, ahogyan a répa nő, hanem törvényszerű törésekenm olykor mélypontokon át. Különösen veszélyes lehet pedig a túlzott elvárás, az, hogy ennek a kislánynak most már folyvást üstökösnek kell lennie, a határ pedig a csillagos ég ...

Most az alkotó csönd, a megalapozott, türelmes felkészülés időszaka következik, aztán majd meglátjuk, mit hoz Atlanta. S amit hoz, azt el kell fogadni, hogy aztán meg majd azt hozhassa, amit - netán már ma - remélünk.

- Hallottad már, hogy milyen népszerű lettél otthon?
- Nem volt kitől.
- De szerinted a népszerűség jó dolog?
- Nem tudom, még nem éreztem.
- Téged pédául mi vonzott az úszáshoz?
- A szüleim "vonzottak" le az OSC-be, amikor 3 éves voltam, és egészen negyedikes koromig Nagy Ferencnénél úsztam, aki most Bécsbe is kijött, hogy megnézzen.
- Melyik iskolába jársz?
- Eddig a Szemere utcai általánosba, ősztől pedig a Vörösmarty gimnáziumba fogok járni.
- Megy a tanulás?
- 4.3 volt az átlagom.
- Az egész nyaradat úszással töltötted, sorban jött a hazai bajnokság, az ifjúsági, majd a felnőtt Eb, most legalább még lesz egy kis vakációd?
- Á! ... Ahogy hazaérek, be kell menni a tévébe, azután pedig a kórházba, mert holnap kiveszik a mandulámat.
- Muszáj most mindjárt?
- Hát, igen, mert sokszor begyullad, és akkor ki kell hagynom edzéseket.
- Szeretsz edzeni?
- Azt igen, de korán felkelni meg nem, így néha a reggeli úzáson morcos vagyok. Máskor pedig, amikor már nagyon elfáradok, akkor azt érzem, hogy nagyon elegem van, de túlteszem magam rajta, mikor hogy.
- Szóval, akkor most semmi pihenés?
- Szeptemberben nem edzünk, viszont kezdődik az iskola.
- Nem magántanuló leszel?
- Sportosztályba fogok járni, amelyik nem zavarja a felkészülést. Novemberben például, amikor 3 hétre Dél-Afrikába megyünk majd edzőtáborozni, megkérdezem a tanárokat, hogy meddig haladnak közben az anyaggal, én pedig magammal viszem a tankönyveket, és tartom a lépést.
- Az Európa-bajnokság olyan volt, amilyennek elképzelted?
- Nem vártam tőle semmi különöset, mármint külsőleg.
- Sikerült megismerkedned, netán összebarátkoznod valakivel, akinek eddig csak a nevét tudtad?
- Nekem még a magyarokat kellett megismernem, mert még csak a második felnőtt-versenyem volt. A párizsin Kiss Laci bácsival, az edzővel és Egerszegivel is először voltam együtt.
- Van példaképed?
- Az Egér, mert jól is úszik, és annak ellenére is közvetlen és kedves tudott maradni.
- Kabalád?
- Egy plüssnyúl.
- A barcelonai olimpia idején még kicsi voltál. Azért nézted a közvetítéseket?
- Néztem én már a szöulit is, de abból csak arra emlékszem, hogy Egér megnyerte. A barcelonait meg már végignéztem, tornát, birkózást, cselgáncsot is.
- Mit gondolsz, eljutsz Atlantába?
- Az már megfordult a fejemben, azt visszont még nem tudom magam elé lépzelni, hogy állok a dobogón. Talán majd Sydneyben.
- Van valamilyen célkitűzésed, hogy mennyit akarsz javulni egy év alatt?
- Azt nem előre megmondani. Tavaly 8 másodpercet javítottam száz méteren, de ilyen iramban biztosan nem megy tovább.
- Ki vár otthon a hajóállomáson?
- A szüleim és a bátyám, aki 17 éves.
- Hova teszed otthon az érmeidet?
- Van erre a célra egy szekrény, már jól tele. De ezeket egyelőre kívülre akasztom majd, hogy lássam. Az ifi Eb-aranyam is elöl van még.

Egerszegi Krisztina
Kovács Ágnes
ÚSZÁS

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Kovács Ágnes