Kiss László az olimpia után felhagyott a mindennapos tréningek vezetésével, ám "nem maradt munka nélkül", hiszen ő tölti be a szövetségi kapitányi tisztséget.

- Nem hiányzik a medencepart?

- Az egész életem annak jegyében telt el, hogy minden reggel négy órakor keltem, s már nyitás előtt ott voltam az uszodában. Gyerekként, mint versenyző, felnőttként mint edző. Nem nehéz kiszámolni, hány éven át volt ez mindig így, kiváltképpen ha hozzáteszem, tavaly decemberben voltam hatvan esztendős. Így kijelenthetem: nem hiányzik. Amúgy a sydneyi olimpia előtt már megfogadtam, ha Kovács Ági aranyérmes lesz, befejezem az edzősködést.

- Ez azt jelenti, ritkábban jár le az uszodába?

- Nem, hiszen én vagyok a szövetségi kapitány. Legutóbb is ott voltam a dunaújvárosi utánpótlás edzőtáborban. Csak éppen stopperórát nem fogtam a kezemben. Már az edzőkollégák miatt sem.

- A fantasztikus két évtized után sokan úgy vélik, ha vége a Széchy-Kiss korszaknak, akkor az eredmények is megszűnnek. vagy tévednek, akik így látják?

- Mindenképpen. De tény, nagy őrségváltás zajlik e napokban is a hazai uszodákban, hiszen kiöregedett egy generáció. S nemcsak az úszókra gondolok, hanem az edzőkre is. Egy biztos, a medencékben ma is megvan az egészséges utánpótlás, akik a 2004. évi olimpián már ott lehetnek a dobogó legfelső fokán. Elég visszatekinteni a tavalyi ifjúsági Európa-bajnokságra: öt aranyérmet nyertek a magyar fiatalok. S ami külön érdekes, mind vidéki úszó volt. S még a vidéknél maradva: Békéscsabának mindig voltak tehetségei, mint Szabados Béla, Szentesi Szabolcs. Most is van a keretnek egy reményteljes versenyzője, Dinya Tamás, aki odaérhet már az athéni olimpiára. Jelenleg is tagja annak a szűk menedzselt keretnek, akikre különösen odafigyel a szakvezetés.

- Ezek szerint az úszósportban érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy nagyobb gondot és anyagi erőt fordítsanak az utánpótlás-nevelésre.

- Feltétlenül. Óriási a verseny világszerte a nemzetek között, mi viszont kis ország vagyunk, ezért kisebb tömegből tudjuk az értékeket kibányászni. De a meglévő szellemi tőkével úgy vélem, tovább lehet vinni a sportág hagyományait. Ehhez szeretnék jómagam is mindent megadni a fiatal, feltörekvő edzőknek.

- Még egy kicsit személyeskednék. Ötven évi korán kelés után tud reggelente aludni?

- A megszokás miatt kivet az ágy. De nem baj, mert amióta nem edzősködöm, lejárok én magam is úszni, amit sok évtizedig nem tudtam megengedni magamnak. Találtam egy társat, akivel a legtöbb reggelen, pontosabban hajnalon úszom a százhalombattai uszodában. Szükség is van rá, mert amióta abbahagytam a dohányzást, egy kicsit elszaladt a súlyom. De most jó úton haladok a fogyókúrában is.

- Akkor idegileg is pihen...

- Szó szerint. Ugyanis nem maradnak el nyomtalanul azok a feszült évek, amit a medence partján töltöttem. Mindez ugyanúgy meglátszik egy edzőn, mint fákon az évgyűrű. Még akkor is, ha azok az évek sikeresek voltak. Mert az is vájja az embert. Legalábbis az oda vezető út, a mindennapos darálás.