Kiss László elégedett. Az úszók szövetségi kapitánya szerint idén lendületet vett a sportág, az ifjúsági Európa-bajnokságon minden idők legjobb produkciójával állt elő a magyar csapat, a fukuokai felnőtt vb-n pedig - pontszámban - Sydneyt is lepipálták a versenyzők. Kiss amúgy ebben az esztendőben debütált, hiszen korábban edzőként dolgozott a sportágért. A jelek szerint kapitányként sem megy rosszul neki...

- Igen, elégedett vagyok az évvel, de talán menjünk sorjában - mondja a szakmai munka első embere. - Bár sokan erősnek tartották a megadott vb-szintidőket, az élet engem igazolt. Minden világbajnoki indulónk döntőbe került Japánban. Kovács Ági megvédte világbajnoki címét, ráadásul száz mellen bronzérmet is nyert. Zubor Attila ötödik lett száz gyorson, a férfi vegyes váltó szintén az ötödik helyig jutott, és akkor még nem beszéltem a hatodikokról, Horváth Péterről, Bodrogi Viktorról és Risztov Éváról.

- Ha már Kovács Ágnest említette. Meglepte, hogy az Év sportolója választáson nem ő nyert?

- Meglepett, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki. Azért arra felhívnám a figyelmet: a sydneyi olimpia magyar aranyérmesei közül csak Kovács Ágnes tudott idén is világversenyen aranyérmet nyerni. De visszatérve az esztendőre: talán a felnőtt világbajnoksággal is egyenértékű siker, hogy az ifjúsági Európa-bajnokságon minden idők legjobb szereplését produkálták a magyar fiatalok. A ponttáblázaton magasan a legjobb lett a kilenc aranyérmet nyerő kis csapat.

- Idén már nem gyakorló edzőként, hanem szövetségi kapitányként tevékenykedett. Hogy ízlik az új szerepkör?

- Amíg csak trénerként dolgoztam, a saját versenyzőimmel voltam elfoglalva, minden idegszálammal rájuk koncentráltam. Most minden más, az egész csapat szakmai munkájáért felelősnek érzem magamat. Idegileg ez sem kevésbé megterhelő.

- A kérdés kézenfekvő: akkor miért csinálja? Megtehetné akár azt is, hogy naphosszat csak otthon üldögél, esetleg lejár a Dunára horgászni...

- Megtehetném, de nem teszem. Utálom a nagy szavakat, de nekem tényleg az úszás az életem, és amíg bírom erővel - és az illetékesek úgy látják, hogy szükség van a munkámra - természetesen tenni akarok. Az életritmusom nem sokat változott, ugyanúgy reggel három óra ötven perckor kelek. A különbség csak az, hogy nem a Kőér utcai uszodába vezet az utam, mint korábban hosszú évtizedeken át, hanem a helyi uszodába ahol a magam kedvére úszogatok. Összességében nagyon örülök, hogy elfogadtam Gyárfás Tamásnak, szövetségünk elnökének érvelését. Én ugyanis a sydneyi olimpia után egy pillanatra tényleg úgy éreztem, idegileg elfáradtam, pihennem kell, így befejezem. Ő győzködött, hogy a magyar úszásnak szüksége van rám, ha nem a medence partján,akkor máshol. Hát, így lettem kapitány.

- Mikor járt legutóbb a Spartacus-bázison?

- Be-be nézek. Ezzel kapcsolatban kérem írja meg, nagy boldogsággal tölt el, hogy Turi György zökkenők nélkül át tudta venni a műhely irányítását. Az ő munkája garancia arra, hogy a sportágnak és a klubnak a jövőben is lesznek világklasszisai.

- Az eredmények mellett mire büszke még, ha visszatekint az esztendőre?

- Például arra, hogy hosszú idő után ismét egységes a magyar úszóedzői kar. A szövetség utánpótlás-bizottságában tényleg a szakmáról van szó, alkotómunka folyik. Ugyancsak elégedett vagyok azzal is, hogy a hosszú távú program részeként immár az összes korosztályos bajnokságot - a felnőttet is beleértve - vidéken rendezik. A jelek szerint sikerült felszámolni a Budapest-központúságot. Székesfehérvár, Dunaújváros, Eger, Kaposvár, a sportág fellegvárai lehetnek. De fontosnak tartom például, hogy jövőre ismét megrendezhetjük az Olimpiai Reménységek Versenyét is.

- A kajak-kenusoknál nem kis vitát váltott ki az ISM pénzelosztása. Az úszóknál is van, aki kevesli a kapott összeget?

-Minden vitára adó okot megpróbáltunk kizárni, így két kategóriát állítottunk fel, úgy, hogy minden klub csak egy csoportban szerepelhet. Az egyikben a nemzetközi eredményességet vettük alapul, a másikban pedig a hazai utánpótlásversenyeken elért eredményeket. A Sportminisztérium jóvoltából tizenhat klub jutott kisebb-nagyobb összeghez. Komoly tételekről van szó, hiszen van olyan egyesület, amely húszmillió forinttal gazdagodott, de a legkisebb támogatás összege is eléri a félmillió forintot. Egyedül a Ferencváros részéről érkezett kritika, gyorsan hozzáteszem, megértem az érvelésüket. Tény, némileg jobban jártak volna anyagilag, ha a nemzetközi kalapba kerülnek, de ne gondoljon milliós nagyságrendre. Igen, a Fradi esetét nézve, azért még van mit csiszolni a koncepción.

- Az idei év sikeresebb volt, mint a tavalyi, de milyen lesz kétezerkettő a magyar úszósport szempontjából?

- Az ifjúsági Eb-szereplést valóban nehéz lesz felülmúlni, de nem tartom lehetetlennek. Linzben már - többek között - Rudolf, Cseh és Kiss Boldizsár is bemutatkozik. Biztos vagyok benne, hogy nem kevés sikerrel. A nyári, berlini felnőtt Európa-bajnokságon pedig öt-hat éremre számítok.

- Jól értettem, öt-hatra?

- Igen, biztos vagyok benne, lesz ennyi. Kovács Ági, Zubor, Horváth, Batházi, Bodrogi és Risztov mindenképpen éremesélyes és a férfi 4x100 méteres vegyes váltótól sem elképzelhetetlen a dobogó. De tovább megyek: én már az athéni olimpiai csapatát is kitaláltam magamban.

- Diktálná a névsort?

- Azért korai lenne. Egy biztos, több olyan fiatal is van, akikről jelenleg még az ország közvéleménye sem hallott, ám Athénban talán az egész világ megismeri a nevüket...

- Volt egyáltalán horgászni mostanában?

- Persze, de kevesebbet. Azt viszont megfigyeltem, amióta kevesebbet horgászom, több halat vihetek haza. Süllőből például sohasem fogtam annyit, mint ősszel. Lehet, hogy öreg fejemre megtanultam horgászni?