Szerényen mutatkozik be, kislányosan mosolyogva. Ez a mosoly olyan egérkés; nincs benne semmi fölényes. Azonnal előveszi a családi fényképeket, s mielőtt az asztalra tenné, tekintetével még egyszer végigsimogatja őket. Nem mondja, de szavak nélkül is érzékelni: a sok-sok fénylő érem és trófea ellenére ezek a képek jelentik az igazi kincset. Pontosabban az a csöppség, aki a hajdani Egérkét, később Egért, Krisztinát nemsokára így szólítja majd: mama.

A kutyus csokija
A nagy szerelem akkor köszöntött be, amikor Krisztina végleg visszavonult a versenysporttól. Volt szponzorcége kérte föl: dolgozzon nekik, mert egyénisége, népszerűsége és egészsége példakép lehet a legfiatalabb korosztály előtt. Éppen lezárult az akkori gyerekprogram, amikor Krisztina egy neki igen vonzó férfiúba, Vigassy Ádámba botlott.
- Ô volt az egyik szervező - emlékezik Krisztina. - Természetesen beszédbe elegyedtünk, s már az első mondatok után nagyon sok közös vonást fedeztem föl Ádámban. Valahogy az volt az érzésem, mintha már régóta ismernénk egymást. Egy szelet csokit is adott nekem, amit egyébként a kutyusának tett félre. Aki ismeri Ádámot, tudja, milyen jelentős gesztus volt tőle, hogy a kedvence finomságát másnak adja. Hazafelé azon kaptam magam, hogy mindig ő jár az eszemben. Másnap arra ébredtem, hogy ismét rá gondolok. Aztán nem sokkal később, azt a feladatot kaptam, hogy hívjak meg sportolókat egy új termék bevezetése alkalmából tartott rendezvényre, és így felhívtam Ádámékat is. a kezdeti néhány hivatalos mondat után azt vettem észre, hogy már majdnem egy órája beszélgetünk.

Majd egy év múlva
Krisztinát megdöbbentette, hogy Ádám világszemlélete szinte teljesen egyezik az övével, elsősorban ami a családot illeti.
- Nekem a család nagyon fontos, szent dolog. Ádám szülei hét gyermeket neveltek föl szeretetben, becsületben. Mi ketten vagyunk testvérek, nagyon szoros lelki közösségben élünk a nővéremmel. Nem is tudnám elképzelni az életemet másképp, mint ahogyan most is lakunk, az ő családja, az enyém, illetve a szüleink, néhány lépésre egymástól. Ádámban rögtön fölfedeztem ugyanazt a ragaszkodást a családhoz, mint ami bennem is él. Megismerkedésünk után két héttel azt mondta nekem, hogy a kapcsolatunk első évfordulóján feleségül vesz. Nem mertem beleélni magam, mert volt már csalódásom. Legbelül persze reménykedtem.
Ádám idegenkedett a szokványos lánykéréstől.
- Úgy tervezte, hogy egy népi hagyomány jegyében kéri meg a kezem a szüleimtől. a tradíció szerint eljön hozzánk, és távozáskor szándékosan ott hagytja a kabátját. Ha másnap az ajtó előtt kiakasztva találja a ruhát, kudarcot vallott. Ám ha nincs ott a kabátja, az azt jelenti, hogy a családom elfogadta őt. Nekem is nagyon tetszett az ötlet, de aztán észbe kaptam, hogy az édesanyám, akivel nem szerettük volna előre megbeszélni a forgatókönyvet, biztosan Ádám után viszi a kabátját, nehogy megfázzon. Letettünk hát a szimbolikus hagyományról, és Ádám a manapság szokásos módon, szóban kérte meg a kezemet. a szüleim nagyon boldogok voltak, egyrészt azért, mert engem is annak láttak, másrészt ők is megszerették a jövendőbelimet.

Pékné módra
A fiatal házaspár úgy döntött: ha egy új élet közéjük akar érkezni, jöjjön, amikor a természet gondolja. Krisztina novemberben érezte úgy először, hogy áldott állapotban van.
- Volt otthon terhességi tesztem, megcsináltam, és pozitív lett. Csodálatos, egyben furcsa érzés volt. Ádám éppen a fürdőszobában volt, rányitottam az ajtót, és kissé hitetlenkedve, megmutattam neki a tesztet. Először föl sem fogta, miről van szó. Jó, bólintott, majd hosszú másodpercek után tudatosult benne, amit látott. Egymás nyakába borultunk. Azért néhány nap múlva megismételtem a tesztet, és akkor még erősebben rajzolódott ki a két kék csík. Anyunak elmondtam, de kértem, hogy tartsa meg magának az örömhírt, és el ne mondja senkinek. Másnap fölhívtam az orvosomat, dr. Demeter Jánost, és elújságoltam neki a hírt. Ô is nagyon örült, és mondta, hogy menjek be hozzá. az első alkalommal csak beszélgettünk. Elmondta, hogy a babavárás mivel jár, és rá egy hétre csinálta meg az első ultrahangot, amin már látszódott egy pici lüktető pont. Úgy terveztük, hogy a legfőbb karácsonyi ajándék gyanánt jelentjük be a hírt a leendő nagyszülőknek és a család többi tagjának, de a nővéremnél előbb kitudódott. az egyik közös vásárlás után épp hogy csak hazaértünk, és rosszul lettem. a sógorom akkor fogott gyanút, amikor egy vacsorán csülköt kértem pékné módra. Rám nézett, és megkérdezte, biztos-e, hiszen a csülöknek nincsenek szárnyai. a húsok közül ugyanis csak a sovány szárnyasokat eszem.
A karácsonyi nagy asztalt nyolcan ülték körül: Krisztina szülei, nővérének családja, illetve a fiatal pár. Ádám így szólt: jó étvágyat, boldog karácsonyt kívánok mind a tízünknek. a beavatottak értették a célzást, Krisztina édesapja viszont hirtelen nem fogta föl, amit hallott. Vacsora közben ejtette ki a kanalat a kezéből, amikor megértette, hogy nem csak Krisztina nővérénél lesz ismét unoka.
Krisztina édesanyja egy apró bébicipőt horgolt, becsomagolta, majd az ajándékot a kismama átadta a férjének. Noha Ádám már tudta, hogy gyermekük lesz, elérzékenyült a cipőcske láttán. Mint mondja, Krisztina jóval előbb érezte már az állapotát, mint ahogy "szokás". a mindennapos torna hasizomfejlesztő gyakorlatai már az első napokban nem estek neki jól, ezért abbahagyta azokat.

Bálint, a pontos baba
A gyermek mintha tudta volna, a mamája életében az idő fontos tényező, a kiírt napon érkezett.
- Július 27-re voltam kiírva, s a július elején végzett vizsgálat szerint már egyujjnyira nyitva volt a méhszájam. Izgultam, hogy a baba ne jöjjön előbb, mert az orvosunk, Demeter János, szabadságra ment. a meghatározott napon burokrepesztéssel indult meg a szülés. Nem volt könnyű, és nem is tudtam, hogy az orvosban fölmerült a vákuum lehetősége. Én csak arra emlékszem, hogy ő és a párom végig biztattak, hogy jól csinálom, minden halad a maga útján. Ez adott erőt, mert egyébként már nagyon kimerültem. De hogy tulajdonképpen nem tudtam a problémáról, jobb volt, mert sikerült természetes úton világra hoznom a kisbabánkat. Csak az tűnt föl, hogy eleinte csupán Ádám, Demeter doktor és Erzsike, a szülésznő voltak mellettem, majd délután már legalább tízen szorongtak a szobában. Aztán gyermeksírást hallottam, és tudtam, hogy a mi babánk érkezett meg.
Krisztina mindenképpen szeretné, hogy Bálintnak testvére is legyen.
- Nem tudom, hány gyermeket hozunk még világra, de Bálintot nem hagyjuk egyedül. Valószínűleg nem lesz akkora családom, mint Ádáméknak, bár fölösleges előre tervezni. Azon is múlik, hogy az ember hány gyermeket tud fölnevelni nagyobb gond nélkül. Most a kicsi köti le minden energiámat, figyelmemet. Nagyon fontos a családom, hiszen amikor abbahagytam a sportot, hirtelen olyan világba csöppentem, amely addig ismeretlen volt nekem, noha az emberek zöme ezt éli. Hála szüleimnek és Ádámnak, könnyen ment az átállás. Ma már nem hiányzik a versenyzés. az ember elszokik a dolgoktól, azoktól is, amelyek addig kitöltötték minden percét. az eddigi életemet lezártam, és újat kezdtem. Ha a versenysporthoz valaha is közöm lesz megint, azt a gyerekekkel kapcsolom majd össze. Nekem már a legkisebbek jelentik az életcélt.