- Nem tudom szavakban kifejezni a boldogságomat - mondta kicsit megilletődötten a Vasas hatalmas termetű játékosa közvetlenül a mérkőzés után. - A legfontosabb ebből számomra, hogy simán nyertünk. Mindemellett, hogy még nekem is így kijött a lépés, csak hab a tortán. Győztes meccsen tértem vissza a válogatottba, s két gólt is tudtam szerezni.

- De nem is akármilyen gólokat! ugyanakkor az olaszok elleni két edzőmeccsen figyeltem a csapatot. Az elsőn sérülés miatt nem is játszott, de a másodikon eléggé visszafogottnak tűnt...

- A nyakam meghúzódott, s ezért az utolsó pár napon kihagytam néhány edzést. Utána szép fokozatosan térhettem vissza, eleinte nem terhelt annyira a szövetségi kapitány. De ma már nincs nekem semmi bajom. Talán a meccsen is kiderült...

- Érzi a helyét a 13 olimpiai bajnok mellett ebben a csapatban?

- Az az igazság, hogy ennek a válogatottnak a gerince az a hét-nyolc ember, akikkel junior világbajnokságot és Európa-bajnokságot nyertem. Én benne voltam ebben a csapatban, de utána sérülésem miatt kimaradt két évem, amíg ők úgymond felnőtt szinten is befutottak, s most sikerült visszakerülnöm. Borzasztó jó érzés volt ezen a meccsen ez előtt a közönség előtt. Szóval én nagyon jól érzem magam ebben a társaságban, s remélem, ők is így vannak velem.

- Ez a csapat már szinte a fél Vasas.

- Négyen vagyunk a Vasasból a keretben, Steinmetz Ádám és Vindisch pedig meghívottként segítette a munkát. Így igaz: ez már szinte egy egész csapat, s öcsémmel, Zsolttal már megvan a hét játékos!