Annak a bizonyos Dream Teamnek a kulcsembere volt. Annak a bizonyos Dream Teamnek a kulcsemberei közül már mindenki megfordult legalább egy felnőttvilágversenyen. Csak ő nem. Holott az 1994-ben junior Eb-t, egy évre rá junior-világbajnokságot nyert csapat 66 meccsének többségén Pelle Balázs állt a kapu előtt (ha valaki nem tudná: 65 ízben győztek az ifjak, csupán egyszer végeztek döntetlenre). Sőt a szőke hálóőr 1995-ben a felnőttválogatottban is bemutatkozott, nem is rosszul, a húsvéti antibes-i tornán kifejezetten jól védett - ám sem a Horkai-érában, sem a Kemény-korszakban nem jutott ki az igazi nagy viadalokra. Idén megint itt az alkalom, hogy odaférkőzzék Kósz Zoltán mögé. Jobb ajánlólevelet még sohasem hozott a keretedzésekre: a bajnokcsapat hálóőreként kezdte meg a felkészülést.

- Minek ez a fásli?

- Kezdődő ínhüvelygyulladás. Hasogat a bokám környéke, a lábtempóm emiatt nem olyan, mint rendesen. Meg aztán sajog egy kicsit a könyököm, szúr a térdem is, de ettől függetlenül nincs nagy vész.

- Persze végtére is ennél normálisabb állapotot nehéz elképzelni egy huszonöt éves, életerős fiatalember esetében...

- A kapusoknak már csak így megy: ez fáj, az fáj, amaz fáj.

- És így, kínok között is van esélye az Eb-csapatba kerülésre?

- Remélem. Megpróbálok most is mindent, akárcsak eddig. Az önbizalmamnak mindenesetre jót tett, hogy bajnokságot nyertünk a Honvéddal, hogy sok meccset játszottunk, s hogy összességében bírtam a nagy sorozat végéig.

- Jóllehet, azért akadt egy-két mélyebb hullámvölgye. A negyedik, népligeti derbi a Fradival vívott elődöntőben, aztán a BVSC elleni finálé első mérkőzése - elég sötét lyuk volt mindkettő a maga nemében.

- Elismerem, no de mindenkinek vannak gyengébb pillanatai. Igaz, az sem mindegy, hogy ezek idején éppenséggel milyen periódust fog ki a csapat. Ha mondjuk elöl kimarad négy emberfór, mint azon a bizonyos Fradi-meccsen, akkor kétségkívül felt?nőbb a kapus hibája is. Bár én mindig azt mondom, egy mérkőzés végkimenetele nem múlhat kizárólag a kapuson, rengeteget számít, mit csinál előtte a védelem.

- Ön megérzi, milyen formát fut majd egy meccsen?

- Nem nagyon. Sem reggel, sem a bemelegítés alatt. Közben derül ki. Ha esetleg kapok kettőt távolról, nem foglalkozom vele, igyekszem továbbra is ugyanúgy koncentrálni.

- Mi az, ami idén esetleg az ön javára dönthet a csapathirdetésnél?

- Ezt nem tudom. Nüanszokon múlik, hogy négyünk közül, pontosabban Kósz Zoli mellett hármunk közül ki a másik kapus. Eddig ezek az apróságok a vetélytársaknak kedveztek, remélem, ezúttal fordul a kocka.

- Miféle apróságok?

- Nehéz megmondani. Nem tudnám konkrét részletecskékre lebontani, miben vagyunk jobbak, avagy rosszabbak a másiknál, hiszen mind a négyen egy kicsit másfajta stílust képviselünk.

- Arra gondolt már, hogy hány országban lehetne második, sőt első számú kapus?

- Néha. Úgy soha, hogy elköltözöm valahová, aztán mondjuk Hollandia színeiben védek a magyarok ellen. Nem, ez képtelenség volna... Az már eszembe jutott néhányszor, hogy rossz helyre születtem, persze szigorúan idézőjelbe téve. Elvégre annál nincs csodásabb, mint a magyar válogatott kapujában állni.

- Emlékszem, hat éve, a juniorvébé megnyerése után arról az álmáról beszélgettünk, hogy egyszer kor- és csapattársaival a felnőttek mezőnyében nyernek egy nagy világversenyt.

- Erről az álmomról azóta sem tettem le. Persze, emellett akadt még néhány, amelyek közül az egyik legfőbb idén teljesült a magyar bajnoki cím elhódításával. Ezek után igazán valóra válhatna a másik is...

Szakszemmel

"Balázs nagyon tehetséges kapus, idén, a bajnoki döntőben is bizonyított. A legfontosabb pillanatokban helyén volt az esze, ami mutatja, végérvényesen kezd beérni. Hogy meglesz-e neki az a szerencséje, ami ehhez a játékhoz és persze ehhez a poszthoz kell, majd elválik. Tény, sok vetélytársa van, de a magyar pólóban ez mindig is így volt: legalább öt-hat olyan kapust termelt ki időről időre a sportág, akik a világ bármelyik csapatába bekerültek volna. Nem gondolom, hogy Balázsnak bármit meg kellene még tanulnia, egy ilyen szint? kapusnak az ő korában mindent tudnia kell - az a kérdés, hogy a szükséges rutint mikorra szerzi meg. Ha az megvan, azt jelenti, egy átlagra mindig képes, több nagy meccse van, a nagyobb hullámvölgyek pedig szinte teljesen elt?nnek."