|
|
| ||||
|
|
Beszélgetés Kósz Zoltán olimpiai bajnok vízilabdázóval Egy aranymosó Sydneyből -------------------------------------------------------------------------------- forrás: Pál Imre, Hökkentő 2000 -------------------------------------------------------------------------------- Mi más egy sportoló életében a beteljesedés, ha nem az olimpiai bajnoki cím! Főleg ha egy tipikus magyar sportágról, a vízilabdáról van szó, ahol huszonnégy éve vártuk már, hogy a fiúk elfoglalják az őket megillető helyet. A következő dialógusra a Fradi szegedi vendégszereplésekor volt lehetőségünk, - megpróbáljuk a nagy sikerek egyik fő letéteményesét közelebb hozni olvasóinkhoz. 
- Zoli! Ez már a sokadik interjúd az olimpia óta. Hogy érzed, mennyivel változott meg az életed, amióta nyakadba akasztották az aranyérmet?
- Elégedett embernek érzem magam. Igazából az életemen nem lendített semmit, se anyagilag, se erkölcsileg. Úgy néz ki, hogy csak magamnak, illetve a csapat csak magának nyerte az olimpiát. De ha egyszer szögre akasztom a gatyát, akkor így már nyugodt szívvel fogom azt megtenni. - Amikor először válogatott lettél, már akkor érezted, hogy a nagy siker nektek is összejöhet, vagy csak a mostani kapitány, Kemény Dénes irányítása alatt? - Azt nem mondom, hogy rögtön éreztem, hogy akár az olimpiát is meg tudjuk nyerni, mert az ember elsőre nem azt tűzi ki magának. Hanem a realitásoknak megfelelően, de minden olimpiai csapatban, amiben szerepeltem, többé-kevésbé benne volt a lehetőség, - legalábbis akkor úgy gondoltuk. Így utólag azt mondom, hogy óriási különbség van bármelyik csapatom és a mostani között. Össze sem lehet hasonlítani. Sikerre ítélt társulat - Mégis, beszélnél egy pár szót erről a különbségről? Miben mutatkozott? - Mondom, össze se lehet hasonlítani, de jól van, azért próbáljuk meg: mentalitásban és a játékhoz való viszonyban is hatalmas az eltérés. Ez a válogatott rendkívül nagy alázattal viseltetik, annak ellenére, hogy sokkal tehetségesebb minden egyes játékos, mint a régiből akármelyik. Az egymáshoz való viszonyunk nagyon baráti, már-már családiasan figyelünk egymásra, holott korban nagyon két részre szakadt a csapat. Az edzőnk is rendkívül felkészült, a legapróbb részletekig ismeri a vízilabdát. - Sikerorientált társulat vagytok. A régiekkel ellentétben ti megtanultatok győzni, levetkőzve azt a tipikus magyar betegséget... - Győzni? ... Azt nem lehet megtanulni! Inkább azt mondanám, a társulat fiatal és optimista része - amelyik több főből állt -, hatással volt, az idősebb pesszimista részére. Szerintem benne kell, hogy legyen a sportolóban a képesség: győzni. Idővel megjön hozzá egy rutin. Ha sokat játszik az ember döntőt, akkor már helyre tudja rakni magát, - a döntőt meg önmagát egy döntőn belül. Hát végül is igazad van: ... Ez egy tanulás. Mindenképpen fejlődési folyamat. Nem tudatos, hanem ösztönös. Így alakul az ember és a közösség együtt. "...egy idő után mindenkit elbátortalanítottam" - És nálad miként történt a fejlődés? Hogyan lettél a világ legjobbja? - Hosszú kitartó munka, ami bennem van. A kitartás eredményeképpen sok mérkőzésen védtem és egy idő után mindenkit elbátortalanítottam. Később mindenkivel szemben kialakult egy önbizalmam, és ez érezhető volt a meccseken. A kapusságnak legalább az ötven százaléka pszichológia. Ha egy kapus rendben van, az lejön az arcáról, látszik rajta, és ez nagyon rossz hatással van az ellenfelekre - valahogy így tudom megfogalmazni. Az évek során nem lett jobb a lábtempóm, a stílusom sem sokat változott. Csak valahogy jobban bele tudom magam élni a helyzetekbe, nagyobb az önbizalmam, és ez által az ellenfél kedve elmegy a további játéktól. - Neked is vannak különböző lélektani hadviseléseid az ellenfél játékosaival szemben mint például Jesus Rollánnak, a spanyol világbajnok kapusnak? Idegesítése a játékosoknak, grimaszok ... - Nem, nekem nincsenek. Én annak örülök, azzal veszem el a kedvét az ellenfeleimnek, hogy kivédem a lövéseiket. Egy időben próbálkoztam ilyesmivel, de rosszul sült el. Külföldi szerződés - már nem mindenáron - Most egy sérülés után lábadozol, ami csökkenti a teljesítményedet. De volt olyan mikor egészséges voltál, nagyszerűen védtél, mégis mellőztek. A Mladost Zágrábben eltöltött évre gondolok. Biztos nem a legkedvesebb emléked, de mégis: hogyan dolgoztad fel akkor és ott ezt a helyzetet? - Rosszul. Nem tudtam magamban hova tenni a dolgot. Nagyon rosszul viseltem. Úgy nézett ki, hogy nincs belőle kiút, úgyhogy amint lehetett, léptem. Idény végén távoztam. Nem akartam előbb megszegni a szerződést, otthagyni a játékosokat és egy csomó pénzt. Meg év közben nem vett volna át senki. - Milyen a horvát bajnokság a magyarhoz képest? - Sokkal gyengébb. Amikor ott játszottam akkor még jó volt, volt négy-öt jó csapat, most kettő van. - Ezután a felejthető egy év után nyilatkoztad egyszer, hogy kétszer meggondolod hogy valahova elszerződsz-e külföldre... - Való igaz, hogy kicsit megégettem magam. Ez egy keserű emlék, s ezáltal óvatosabbá váltam. - Azért fogod még külhoni vizeken őrületbe kergetni egy-egy csapat gólfelelőseit? - Nem tudom. Van bennem egy ilyen érzés, de ez inkább csak a gondtalan élet iránti vágy, mert jó csapathoz már biztos nem fogok menni. Annyi ambíció már nincs bennem. Inkább egy szép helyre, ahol az ember kellemesen eltölt egy-két évet. - Pedig most olimpiai bajnokként tárt karokkal fogadna a világ bármelyik nagy klubja. Barcelona, Possolipo Napoli... Vagy ez nem így működik? - Egy ajánlatom volt az olimpia előtt, egy spanyol együttes a Sabadell - ahol a szegedi Kis Csaba is játszik - keresett meg, de végül nemet mondtam. Mindig győzni! - Most viszont többszörösen is bajnoknak mondhatod magad, ugyanis a Ferencvárossal tavaly révbe értetek, ezért jogosultak vagytok a legnívósabb kupában, a Bajnokok Ligájában (BL) játszani, ahol már az első körön túljutva a nyolc között szerepeltek. Mire lehet képes a Ferencváros a legjobbak küzdelmeiben? - Bármire. Ezalatt azt értem, hogy másodikként bejuthatunk a legjobb négy közé a Final Four-ba, mert nem hiszem, hogy reális esélyünk van a Óbecse ellen megszerezni a csoportelsőséget. Szerintem a Nizza és az Olimpiakosz Pireusz is verhető együttes. Ugyanakkor a mai játékunkat elnézve azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy kiesünk. (Szeged ellen az Újszegedi Sportcsarnokban 10-9-re kikaptak - szerk.) - Kicsit más vizekre evezve: amikor hazajöttél az olimpiáról, a faludban nagy ünnepléssel fogadtak. Téged éltető plakátok, zászlók sokasága. Kellemes teher lehetett... - Engem nagyon meglepett, megmondom őszintén, mert pár éve költöztünk oda, úgyhogy olyan sokan nem is ismerhetnek engem. Aztán ehhez képest kétszáz ember fogadott egyik este a ház előtt. Megható volt. - Még arra lennék kíváncsi, hogy a legnagyobbat, amit egy sportoló elérhet, elérted, még milyen célokat tuzöl ki magad elé. - Győzni minden hétvégén, minden mérkőzésen! A beszélgetés óta lejátszották a Ferencváros - BVSC szuperkupa döntőt (10-9), ahol Zoli ismét szenzációs produkcióval rukkolt elő. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy előtte nem sokkal beválasztották az évszázad legjobb magyar álomcsapatába, ahová a Sydneyben olimpiai bajnoki címet szerzett együttesből rajta kívül csak Benedek Tibor került be. |
| ||
|
||
Kósz Zoltán |
||
|
FONTOS
