- Ha a magyar férfi vízilabdázás kapcsán meghallja azt a szót, bronz, mi jut eszébe róla először: az, hogy érem, vagy az, hogy nem arany?

- Mindkettő. Egyrészt azért, mert az arany és a többi helyezés között óriási a különbség, de körülbelül ugyanekkora az éremszerzés és az érem elmaradása között is. Másrészt most adták ki a magyar vízilabda történetét feldolgozó könyvet, érdemes elolvasni, és aki a végére ér, abban megmarad ugyanez a kettősség. Azért hadd mondjam el, kapitányságom négy és fél éve alatt nyolc világversenyen, mindent összevetve pedig huszonnégy nemzetközi tornán szerepeltünk a válogatottal, és mindig felállhattunk a dobogóra. Ezért volt fontos, hogy ez a hazai Európa-bajnokságon is sikerüljön.

- Kezdjük inkább a másik oldalról! Miért maradt el az arany?

- Már eleve fáradtan vágtunk neki az Eb-nek, mert előtte a játékosok nem pihenhették ki magukat, így az olimpia óta eltelt nyolc hónap viszontagságai és a rövid összetartás miatt lyukfoltozgató volt a felkészülésünk. Ezért az első meccs előtt voltunk olyan állapotban, amilyenben legfeljebb az egyenes kieséses szakasz előtt szabadna. Az erőnk így is vitt minket három napon át, addig jól is játszottunk. Csapatunkban amúgy hét-nyolc olyan játékost találni, aki képes egyedül eldönteni a mérkőzéseket, de most többen is formán kívül voltak közülük, emellé, valamint a fásultság mellé jöttek a sérülések. A spanyolok ellen kidőlt Vári, a jugoszlávok pedig előre eltervezett módon, az első percben kiütötték Molnárt. A negyeddöntőt ennek ellenére még izzadságosan megnyertük az oroszok ellen, de azok a nüanszok, amelyek ekkor minket segítettek, az olaszok elleni elődöntőben már nem. Akkor sem játszottunk jól, de akkor is győzhettünk volna, ha mondjuk az egyik ejtést melléfújja a szél. Hát, nem fújta. Amióta én vagyok a kapitány, hét ki-ki meccset vívtunk az olaszokkal, és az első hatot megnyertük. A hetediket azonban elveszítettük.

- Az eddig elmondottakhoz képest már-már bravúrnak tartja, hogy egyáltalán a bronz összejött?

- Szerintem kisebb csoda, hogy az elődöntő és a döntő közötti 48 órában a csapat talpra állt, és az első három nap után az utolsón ismét jól játszott.

- Bár válogatottunkat az olaszok ütötték el a döntőtől, a látottak alapján a jövőben leginkább a jugoszlávok ellen kell készülnünk, már csak azért is, mert ők tényleg őrült energiákkal készülnek ellenünk, és a mérkőzéseken meg nem engedett eszközöket is bevetnek. Mi a teendő?

- A játékvezetőknek meg kellene torolniuk a szándékos, víz feletti ütéseket. Nem is azt mondom, hogy éppen a jugoszlávok ellen kellett volna ezt tenniük, de ha az első napokban vállalja valamelyik bíró, hogy a szabályok szellemében az ilyen szabálytalanságért végleges, csere nélküli kiállítást ítél, másképp alakul a folytatás. Igaz, a játékvezetőnek ebben az esetben megvan az a felelőssége is, hogy eldönti a mérkőzést, hiszen hét játékos pólózik hat ellen.

- A bírók után térjünk vissza saját csapatunkhoz, ott is a kapusokhoz! Kósz Zoltán a csoportmérkőzések során egyszer rosszul lett, pihentetni is kellett, a kisdöntőre pedig be sem nevezte, mert amikor Szécsit jelölte a kezdőbe, Kósz állítólag kijelentette: ő nem cserekapus típus. Így történt?

- Nem. Beszélgettünk, én a parton álltam, ő a vízben, és abban maradtunk, nincs olyan passzban, hogy védjen, nekem pedig tágultak a lehetőségeim azzal, hogy eggyel több mezőnyjátékost nevezhettem.

- De mi lett volna akkor, ha ön ragaszkodik ahhoz, hogy Kósz üljön le a padra, mert egy kapus benevezését túl kockázatosnak tartja?

- Akkor leült volna a padra, mert ez a dolga. De egyébként Steinmetz is egészen jó kapus, meg Kásás is, igaz, őt luxus beállítani, mert mezőnyjátékosnak sem rossz.

- Miért? Steinmetz az?

- Dehogyis, ő is jó.

- Lesz is elég baja a keretszűkítéssel, hiszen az Eb-re tizenöt játékost nevezhetett, a júliusi, fukuokai világbajnokságra viszont csak tizenhármat. Éppen ennyi a sydneyi olimpiai bajnokok száma is, de ha csak azt vesszük, mennyi lehetőséget adott az Eb-n Varga Tamásnak, úgy tűnik, vele számol a vb-n is, így viszont legalább egy olimpiai bajnokot itthon kell hagynia?

- Most még nem gondolkodom ezen. Életem legnehezebb hat hetén vagyok túl, egyet szusszanunk, aztán megkezdjük a világbajnoki felkészülést.

- Mikor?

- Eredetileg úgy terveztük, csütörtökön. Az Eb előtt még senkinek nem volt gondja ezzel az időponttal, de most nem túlságosan tetszik a fiúknak.

- És mikor hirdet vb-keretet?

- Remélem, ezzel megvárhatjuk a négycsapatos bilbaói tornát.

- Minek tekinti, hogy a budapesti Eb-n másé lett az arany? Felkészülési viszontagságainkból következő, egyszeri balszerencsének, vagy olyan realitásnak, ami bármikor előfordulhat?

- Beszéltünk már erről a srácokkal, és abban maradtunk, abszolút nem valószínű, hogy az athéni olimpiáig hátralévő három évet hullámzás nélkül, mindig győzve végig tudjuk csinálni.