Kemény Dénes: A felszabadultság belülről jön (kép: Népszabadság - Gárdi Balázs)

- Csak nem azt akarja mondani, hogy jobbra számított?

Nem. Azt akarom mondani, hogy a látszat ellenére sem vagyunk olyan kiválóak, csupán extraklasszis játékosaink most azt nyújtják, amire képesek. Ők a sorozat sajátos szabályának köszönhető hosszabb játékidőben többször tudnak megvillanni, és a közönség vevő a látványos megoldásokra. Én viszont észreveszem a hibákat is: azt, hogy egyszer az emberelőnyös helyzetekben, máskor a hátrányos szituációkban akadnak gondok; előfordul, hogy a védekezésünk gyenge; megesik, hogy a támadásszövés döcög. Ugyanakkor annyiban egyetértünk, hogy egészen jó formában vannak a fiúk.

- Olyannyira, hogy az olimpia után, mondjuk úgy, szerényebb teljesítményt nyújtó Kiss Gergely és Molnár Tamás a szó átvitt értelmében is lubickol a medencében. Ők újra a régiek?

Bízom benne, hogy az állapot nem pusztán átmeneti. Összességében pedig úgy gondolom, azzal nőttünk eddigi ellenfeleink fölé, hogy nekünk több átlag fölötti képességű pólósunk van, másképpen: hosszabb a kispadunk.

- Hosszabb, mint tavaly volt?

Nem, ugyanakkora. A múlt évhez képest azonban akad néhány, alapvető különbség. Például, hogy valamivel több időt tölthettünk együtt. Továbbá, hogy éppen az akkori formahanyatlás dacot, egészséges dühöt váltott ki egyesekből. Mindezeken túl pedig feltehetően én is érettebb edzővé váltam.

- Meg vidámabb is. Újabban folyton mosolyog a parton...

A jókedv, ha úgy tetszik, a felszabadultság belülről jön. Amíg korábban már a mérkőzések előtt egy órával úrrá lett rajtam a feszültség, addig mostanában csak a második-harmadik negyedre emelkedik meg az adrenalinszintem.

- Mindenesetre az eddigi Világliga-meccseken sok idegeskedésre nem volt oka. Bánja, hogy egy olyan szezonban remekel a válogatott, amelyben nem rendeznek komoly világversenyt?

Egyáltalán nem. Ez az évad kiválóan alkalmas arra, hogy fölmérjem, a jelenlegi huszonegyes keretből melyik tizennyolc játékosra számíthatok a jövő évi vb-n, illetve kikre építhetek 2004-ben, az athéni olimpián.

- A jelek arra utalnak, a magyar csapatnak kedvez a négyszer hétről négyszer kilenc percre növelt játékidő. Vajon miért?

Meg nem mondom pontosan, de minden valószínűség szerint a már említett hosszabb kispad miatt. Hozzáteszem, a nettó huszonnyolc perc alatt érdekesebb, magasabb színvonalú mérkőzéseket lehet vívni, ám könnyen előfordulhat, hogy a nemzetközi szövetség az amerikaiak nyomására a világversenyeken is bevezeti a megnövelt játékidőt. Az Egyesült Államokban úgy vélik ugyanis, hogy a mindössze szűk órányi program nem elégíti ki a közönség igényeit. Vagyis: a néző számára a megváltott belépő fejében több szórakozást kell nyújtani. S mivel a sportág érdeke, hogy a vízilabda a tengerentúlon is mind népszerűbbé váljék, könnyen elképzelhető, az illetékesek akceptálják majd az amerikai javaslatot.

- Kedden és szerdán (azaz ma és holnap, egyaránt 16 órától. A szerk.) az oroszok következnek a Margit-szigeten. A szurkolók nyilván arra számítanak: a válogatott ott folytatja, ahol vasárnap a horvátok ellen abbahagyta...

Én is erre számítok, bár tapasztalatból tudom, hogy a közhely mélységesen igaz: mindig a soros rivális a legerősebb. Ráadásul az oroszoknak jók az esélyeik a Világliga-döntőt érő második hely megszerzésére, ezért nyilván apait-anyait beleadnak. Semmi kétségem nincs afelől, hogy kizárólag nagyszerű játékkal győzhetjük le őket.

- Tehát?

Tehát nincs, csak két meccs van. Szerintem maradjunk ennyiben.