- El sem hiszem. Hetven?

-Hozzam a személyimet? De már csak nagy néha futballozom. Ha be is állok, elöl lődörgök. Egy métert nem megyek vissza. Bolond lennék, ebben a korban.

- Pedig annak idején, a Szigeten...

Van mivel hetvenkednie

-Most ez az én szigetem. Tizenegy éve élek Dobogókőn, ám ezzel a környezettel nem lehet betelni. Amikor idebútoroztunk, nyolcan voltunk állandó lakosok, és bár azóta majdnem megháromszorozódott a lélekszám, még egészen elviselhető. Ráadásul van a közelben uszoda is, ami azért egy pólótréner számára elég fontos. Ott kezdem minden napomat.

- Hol folytatja?

-Az uszodában. Csak harminchárom kilométerrel odébb, egy valamivel rosszabb levegőjű városban. Nem vicc: nekem ma már fontos, hogy milyen levegőt szívok.

- És az, hogy kivel?

- Az mindig is fontos volt. Nehéz rekonstruálni a történteket, de valószínűleg ezért ragadtam meg a gyerekeknél.

- Azt hittem, az eredmények vonzották.

- Kihozza belőlem a nagyképűt: utánpótlás-kapitányként tizenkét érmem van a különféle világversenyekről. Ezzel együtt most már tudom: az igazi örömöt nem a csapat sikerei okozták, sokkal inkább az, ha egy-egy srácban fölfedeztem valamilyen különleges képességet. Rajongok a tehetségért, a fineszért, bolondulásig imádom a helyzetet, amikor valakiben megcsillan a zsenialitás. És a legjobbakkal külön is foglalkozni kell. Dumálni velük, moziba vinni őket, rászorítani arra, hogy hozzák ki magukból a maximumot.

- Ami a dumát illeti, könnyű a dolga...

- Noha a szüleim egy időben a Belvárosban, a Szabadság téren laktak, feltehetően hirtelen nagy gazdagság törhetett rájuk, mert kiköltöztek Angyalföldre. Oltári szerencsémre én már a Gömb utcában nőttem föl, ahol volt alkalmam edződni, szavakban is.

- A fiúk értékelik a szöveget?

- Egyszer egy tréningen azt mondtam nekik, hogy azonnal hívjanak föl, ha egy fölé- vagy mellélövésből gól lesz. Évekkel később, éjjel kettőkor megcsörrent a telefonom. A Fradi három játékosa, Hesz Máté, Péter Imre és Székely Bulcsú jelentkezett Szentesről, egy bárból: "Fecsó bá’, este a bajnokin bement." Mi van, mit szórakoztok?! - estem nekik, mire ők: "Oldalhálót lőttünk, de lyukas volt, és átcsorgott rajta a labda."

- Nyugtasson meg: azért a fiára a legbüszkébb?

- Nézze, azon az ágyon ült az egész család, onnan bámultuk a tévét, amikor Dénes olimpiát nyert a csapatával. Sokan kérdezték azóta, milyen érzés volt látni, ám csak néhány napja tudom a helyes választ. Egy Sharon Stone-filmen olvadoztam éppen, álmodoztam, mit nem adnék a főszereplőért, miközben rájöttem: valami olyasmit éltem át tavaly ősszel, mintha megkaptam volna a világ legjobb nőjét.

- És azt is tudja már, miért éppen a fiának sikerült az, ami negyedszázadon át senkinek a magyar vízilabdában?

- Dénes iszonyatosan okos gyerek. Emlékszem, negyedikes lehetett, álltunk a Sallai gimnázium udvarán akkori edzőjével, Bolváry Tónival, és mindkettőnk szeme könnyes lett, amikor az iskola két kitüntetettjének egyikeként a "kis Fecsót" szólították ki a sorból. Egyéb magyarázat híján arra a következtetésre jutottam, hogy az IQ döntött a kispadon is.

- Volt kitől örökölnie?

-A MÁV villamosmérnökeként hatvankettőben Párizsban jártam egy kibernetikai kurzuson. Ennek köszönhetően az elsők között voltam az országban, akik számítástechnikával foglalkoztak. Majd harmincnégy évi munkaviszony után mégis ugyanarról a munkahelyről, a vasúttól mentem nyugdíjba. Ennyit az én eszemről.

- Szép ez a ház. Kandalló, kitömött fácán, bejgli az asztalon. De hol vannak az érmek, a serlegek, az oklevelek?

- Mi az uszodában pólózunk, nem itthon. Illetve... A karácsonyfa, az igazán sportos. Sydney óta kizárólag aranyszínű díszekkel aggatjuk teli.

- Változnak az idők...

- Mi az, hogy! Itt van mindjárt a közelben a hajdani Kádár-villa. Mostanra kápolnát csináltak belőle. Az egyik unokámat már ott kereszteltük.

- Sőt: ma már nem Dénes a kis Fecsó, hanem a Fecsó a Dénes apja?

- Az egyszerű felnőttek így mondanák. De a gyerekek mindig leleményesebbek. A múltkor sétálgattam az erdőben, arra jött egy iskoláscsoport. Az egyik nagyfülű megbámult, és oldalba bökte a mellette lévőt: "Figyeld má’, ott megy az öreg Kemény Dénes!"