Steinmetz Barna (11) és a többi honvédos legalább gyôzelemnek örülhetett a mögöttünk álló kupahétvégén (Fotó: Czagány Balázs)

>Ez Budapest? Momentán igen. "Továbbra is fenntartom, amit a televízióban mondtam" – közölte Kásás Zoltán, a Vasas edzője, aki sokakat elképesztett szombat este, midőn a tévében nyilatkozva "mosléknak" minősítette játékosai teljesítményét. Ne tévedjünk: az angyalföldiek érték el a víkend egyetlen igazán értékelhető eredményét azáltal, hogy a Partizan Beograd ellen begyűjtötték a két pontot. Ennek ellenére az idősebbik Kásás tajtékzott, "komolyabb következményeket emlegetett", mondhatni: tüzet okádott.
Két nappal később is.
"Nem hinném, hogy félkemény nyilatkozatokkal célt érhetnék – magyarázta a mester. – Idejön az ellenfél ifi és junior válogatottakkal, és belő nyolcból hat emberelőnyt. Mert nem úgy blokkolunk, ahogy kell. Amit hónapok óta gyakorolunk… És ez vezetett odáig, hogy most úgy állunk: ha Pireuszban kikapunk, kiesünk az Euroligából. Én nem véletlenül mondom azt, amit mondok. Ahogy Egerben kezdtük annak idején… Mindenki megdöbbent, mert azt nyilatkoztam, hogy ilyen játék után szokták az embereket falhoz állítani. Éreztetni szerettem volna: egy válogatott vízilabdázó nem engedheti meg magának, hogy úgy produkáljon, ahogy akkor, ott. A legborzasztóbb az, hogy sokkal hátrébb tartunk, mint ahol én szeretném, pontosan az ilyen meccsek miatt, mint amilyen a Partizan elleni volt. A következő időszakban nem tudunk újat gyakorolni, újra és újra vissza kell térnünk az alapokhoz. Természetesen én is keresem magamban a hibát, hiszen én vagyok a csapat edzője, azaz nyilván nekem is szerepem van abban, hogy csupán idáig jutottunk. A blokkolás miatt azonban mérhetetlenül fel tudom húzni magam, elvégre hónapok óta sulykoltuk."

Az az átkozott négyes

Kásás szerint megengedhetetlen, hogy egy-egy mérkőzést félvállról vesznek a legjobbak, s ha ez nem változik, komoly bajba kerülhet a Vasas és egy-egy pólós olimpiai kerettagsága is.
Egy ponttal kevesebbet szerzett a Domino, viszont kétszer annyira letörtnek tűnt Kovács István, a bajnokcsapat trénere. Nem csoda: az első két körben két vereséget begyűjtő honvédosok újabb pontot veszítettek, ezúttal hazai pályán, ráadásul úgy, hogy 6–5-nél kezükben volt a döntés. Csakhogy a négyméteres nem ment be…
"Nem vagyok túl jól… Nem tudok napirendre térni a történtek miatt – dúlt-fúlt Kovács. – Voltaképpen minden úgy történt, ahogy történnie kellett, mindent meg is tettünk a siker érdekében, csak… szóval nehéz bármit mondani. Én nem tudom belőni a négyest… nem én adok rossz passzt emberelőnyben. Az a baj, hogy a döntő helyzetekben hibáztunk. Ki lehetne hegyezni a második négyméteresre az egészet, ennek ellenére azt mondom: az is döntő volt, hogy az elején nem tudtunk elmenni jobban. Megvolt az esélyünk a háromgólos előnyre, attól fogva idegesebbé válik az ellenfél, elkezd rohanni, még jobban kinyílik. A játékvezetőkre egy szavunk sem lehetett, annak ellenére, hogy hazai pályán nem szokás talán ilyen kiállítást adni az utolsó percben. De adhattak, hiszen korábban, a négyméteressel megteremtették az esélyt. A négyes azt jelenti, hogy a bíró kvázi ad egy gólt. Csakhogy mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel."

Igenis egyben volt a Honvéd

Biros Péter sajnálja

Biros Péter elég egykedvűen morgolódott a meccs másnapján. „Most mit mondjak? Nem ment be. Nem fölé akartam lôni, bárki elhiheti. De utólag felesleges ezen rágódni. Korábban kellett volna a fórokat jól megjátszani. Persze ettôl még nem kellett volna kihagyni a négyméterest. Sajnálom…”

Amikor közbevetem, hogy mennyiben felel az edző azért, ha összességében mégsem megy a csapatnak, ha pszichésen nincs normális állapotban (idéznénk Kiss Gergelyt: eddig vagy a védekezés ment, vagy a támadás, a kettő együtt soha), Kovács valósággal felfortyant: "Miért ne lett volna a csapat megfelelő pszichés állapotban?! Aki úgy tud védekezni, hogy csak öt gólt kap – a hatodikat különválasztva nem speciális volta miatt –, arra igazán nem lehet azt mondani: nem volt egyben a csapat. Az óriási egyéni hibák miatt kerültünk nehéz helyzetbe. És ezekre nincs normális magyarázat. Molnár Tamásnak miért megy? Három hete viszi a hátán a csapatot. Szívós Marci jó átlagot hoz hetek óta. Akkor? Senkit sem érdekel, hogy Biros Peti gólkirály lesz, mert gyengébb csapatok ellen megszórja magát. Egy ilyen szintű csapatban, ilyen szintű játékosoktól csakis a száz százalék a megfelelő azon a hat-nyolc igazi rangadón, ami egy idényen belül van. Mondhatnánk, hogy nem játszott Bárány Attila – de a Jadranból is hiányzott a másik center, azaz erre nem hivatkozhatunk, csak a saját hibáinkra. Hogy nem lőttük át a zónát, hogy Sefiket nem kényszerítettük igazi bravúrra, hiszen a rövid laposat mindenki fogja, amit jól eltaláltunk, azt ő sem védte. És a lehetőség egyre kevesebb. A Volgograd bárkitől ki tud kapni, de bárkit képes megszorítani, oda nem lehet úgy megérkezni, hogy gond nélkül bekasszírozzuk a két pontot. Márpedig nekünk ennyire van szükségünk az életben maradáshoz."

A tisztelet elvárható

S végül a vert had, a BVSC. A Mladost-uszodába belefér a vereség, pláne, ha csupán kétgólos. Ennek ellenére Gerendás Györgynek akadt néhány érdekes észrevétele: "A meccs után a fegyelmezetlenségről beszéltem, s most sem mondok mást. Játékosaimnak fel kell fogniuk, hogy a vízilabda ugyan játék, de ha ezt csinálják, akkor tudniuk kell: azért ez több mint játék. Akkor ennek az életüknek kell lennie, s bár tény, végighajtották a meccset, küzdöttek a végsőkig, én erre azt mondom, nálam ez a minimum. Szeretném ugyanazt a tiszteletet elvárni tőlük a vízilabdával szemben, amivel én viseltetem a sportág iránt. Azaz ha a Mladost elleni meccsre készülnek, az legyen az alapvető, hogy néhány kivételtől eltekintve ne csupán aznap legyenek ott mentálisan, de napokkal korábban az járjon a fejükben, az edzéseken is ez látszódjék a teljesítményükön."
Tanulságos megnyilvánulások trénereinktől. Egyszersmind jelzik: miért kell még nagyon izgulnunk azért, hogy együtteseink a nyolc közé kerüljenek.