"Na végre, ideje volt, hogy meggondolja magát" - mosolyog Kásás Zoltán fiára mutatva, aki a Vasasban az ô irányítása alatt játszhat (Fotó: Árvai Károly)

2003. május 27., kedd, Hella napja. Belváros, a Nagymező és a Lovag utca kereszteződése, Zsákbamacska étterem, tizenöt perccel déli tizenkettő után. Odakint az utcán, Markovits László, a Vasas SC ügyvezető elnöke a megjelent szurkolók (bizony, olyan nagy nap ez a klub pólócsapatának életében, hogy a leglelkesebb szimpatizánsok is tiszteletüket teszik a meghirdetett sajtótájékoztatón!) kíváncsiságát elégíti ki, odabent - azaz odalent, hiszen lefelé vezet az otthonos helyiség lépcsője - megterített, piros-kék szalvétákkal díszített asztalok, a szakosztály vezetői, támogatói, az elektronikus és írott sajtó képviselői. A tömeg egy emberként várja fentebb nevezett úriembereket, a Vasas új, nem mindennapi szerzeményeit.
"Sztárok ők, nem vitás, viszont ismerem őket annyira, hogy azt mondhassam: bármikor képesek beállni akár a vízhordók sorába is. Zoli személyében pedig remek edző kerül hozzánk, óriási segítséget jelentenek mind a hárman a csapat céljainak elérésében"- jellemzi a triót a csapatkapitány, Kósz Zoltán, aki elsőként érkezik a játékosok közül. Ôt kollégája, Németh Zsolt követi - a két kapus tehát már a fedélzeten, na de vajon mikor jönnek a többiek?
A Margitszigeten a hírek szerint vége a válogatott edzésnek (mert ne feledjük: Kemény Dénes kerete immáron hét angyalföldivel gőzerővel készül a nyári világversenyekre), úgyhogy az biztos: útban a konvoj.
A várakozás percei mindazonáltal nem telnek haszontalanul. Feltűnően nagy a tumultus annál az asztalnál, amelynél egy végtelenül kedves legenda, a kétszeres olimpiai bajnok Jeney László foglal helyet. A legtöbbek által csak "Pierre-ként" hívott kapusfenomént 80. születésnapja alkalmából köszönti a sereg, élén Markovits elnök úrral, aki a klub nevében nyújt át neki ajándékcsomagot. "Remélem, a nyolcvanegyediket a Vasas tizennegyedik bajnoki címével együtt ünnepelhetem" - mondja a helsinki és a melbourne-i ötkarikás játékok egyik hőse.
Most vagy soha, így vannak ezzel a drukkerek, most vagy soha, így van ezzel egy-két, bajnoki ezüstérmek garmadával büszkélkedő Vasas-játékos is.
"Már parkolnak!" - súg hangosan az elnök - pattan is Földi László, a tavaly menet közben felállított Somossy Józsefet váltó tréner (apropó, vele mi lesz?), három Vasas-trikóval a hóna alatt igyekszik az érkezők elé. Ha tehetné, ha lenne neki, talán vörös szőnyeget is gurítana - pedig ha szigorúan vesszük, többek között az utódját fogadja.
Hiába, létezik még klubhűség.
Végre egyenesben vagyunk, feltűnik a színen Madaras Norbert, Varga II Zsolt és a többiek, már csak ők a hiányzók listáján.
A trió.
Kásás Zoltán. Világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes, 91-szeres válogatott, az utóbbi esztendők legsikeresebb edzője. Bajnokok Ligáját nyert a Becsejjel, majd ismételt az Olympiakosszal. Eközben ugyanaz a szerény, segítőkész, őszinte ember maradt.
Kásás Tamás. A "Kiskása". A nagyvad. Olimpiai bajnok, a legnemesebb "fajtából". Muzsikál a labda a kezében, a klasszisok klasszisa. Ha jó a kedve, ha éppen semmilyen nyavalya nem gyötri, megállíthatatlan. Ezt - hiába mondtak le róla - Nápolyban, a Posillipónál is tudják.
Steinmetz Barnabás. Utóbbi elválaszthatalan párja. A centerek réme. A bivalyerős, alázattal játszó védők megtestesítője. A tizenhárom sydneyi arany egyik birtokosa.
Itt vannak. Megjöttek. A szurkolók lélegzete majdnem eláll, amikor a csapat pólójában színre lépnek. Villanak a vakuk, munkában az operatőrök, hiába no, ezt a pillanatot meg kell örökíteni. Steinmetz Barnabás még megejt egy telefont ("Most mond nemet a Fradinak ... " - humoros figura II), majd nagy nehezen átverekszi magát a fotósok hadán.
Együtt a csapat.
Vereczkey Zoltán szakosztályelnök jelenti be: "Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás a következő idényben nálunk játszik, a csapat edzője pedig Kásás Zoltán lesz."

Hiába hívták máshova is, Angyalföldön a trió

Kásás Zoltán: - Több ajánlatom is volt, de hamar arra az álláspontra jutottam, hogy a Vasast választom. A csapatot jól ismerem, nagyon ígéretesnek tartom a konstrukcióját, sok benne a tehetség, egyszóval minden remény megvan arra, hogy jó eredményeket érjek el vele. Olyan csapatot szeretnék kialakítani, amelyet sohasem érhet meglepetés, és erre úgy gondolom, mindent feltétel adott a Vasasban. Nem titok, Tamás sokáig nem akart velem együtt dolgozni, de végre rászánta magát. Nagy vágyam teljesül ezzel. S még mielôtt sokakban felvetôdne az ellenkezôje, hadd szögezzem le: egyszerű lesz apának és fiának együtt dolgozni, hiszen az edzéseken, a meccsen én az edzô vagyok, ô meg a játékos. Nem több, nem kevesebb. Profik vagyunk, tudjuk a dolgunkat. A magunk módján szeretnénk sikerekhez segíteni a Vasast. Kásás Tamás: - Maradtam volna Nápolyban, ám miután napvilágot látott, hogy el kell jönnöm, nem voltam csalódott. Úgy voltam vele, jó lesz végre hazatérni, jót tehet nekem ez a váltás. Érdeklôdôben nem volt hiány, ám bevallom, az elsô pillanatoktól kezdve a Vasasra koncentráltam. Tetszett a csapat szerkezete, a KEK-döntôben a saját bôrömön éreztem, milyen jó erôkbôl áll. Ez volt az egyik indok. A másik Barna személye. Lehet, hülyén hangzik, de nehéz tôle elválni. Döntô tényezô, hogy a Vasasban újra kiváló gárdában játszhatok vele együtt. Steinmetz Barnabás: - Egyrészt családi okok miatt döntöttem úgy, hogy a sok kérô közül a Vasasnak mondok igent. Öcsém, Ádám ugyebár itt játszik, közös vágyunk volt, hogy újra egy csapatban szerepeljünk. Örülök, hogy ez most megadatik. Másrészt nagyon sok szimpatikus információt hallottam a szakosztályról, a tavalyi verekedés után a csapat mellett kitartó támogatókról, ami szintén megerôsített abban a hitemben: megéri ide igazolni.

A mondat, amely egyrészt már nem számít szenzációnak, mert hetek óta tényként kezelték az uszodákban, a mondat, amely persze önmagában igenis óriási szenzáció. S ha ehhez hozzávesszük a Vereczkey úr által felsorolt tizenegy nevet ("Kósz Zoltán, Németh Zsolt, Varga Tamás, Varga Zsolt, Varga Dániel, Madaras Norbert, Vindisch Ferenc, Steinmetz Ádám, Hesz Máté, Mátyás Zoltán és Gombos Gábor marad a Vasasban!), rögvest megérthetjük, miért is bíznak a 13 esztendő alatt kilenc bajnoki finálét elbukó, utoljára 1989-ben ünnepelhető angyalföldiek abban, megszakad a sorozat, hogy legyőzik hazánk másik szuperalakulatát, az öt olimpiai bajnokkal felálló Dominót. Mert ha most sem ...
"Győzni akarunk, persze hogy győzni akarunk, de nem mindenáron, hiszen a sportszerűség a legfontosabb, ez nem lehet vitás. Büszkék vagyunk arra, hogy az itt megjelentek bennünket választottak, hogy a Vasas sikeréért hajtanak"- ad hangot örömének Farkas Balázs, a névadó cég, az Euroleasing vezetője, aki társaival egyetemben nyilvánvalóan mélyen a zsebébe nyúlt a szupergárda létrehozása érdekében. Az egyéves szerződések anyagi vonzata, mint várható volt, a titok kategóriájába tartoznak, mint Markovits László klubelnök mondja: "Köszönettel tartozunk a Plaketnak, az Euroleasingnak, valamint az összes támogatónknak, hogy segítségük révén ilyen remek játékosok alkothatják a Vasas keretét. A magyar vízilabdázás érdeke, hogy legjobbjaink közül minél többen itthon szerepeljenek, ami nyilván nem kis anyagi áldozatot kíván. De hiszem és tudom, megtérül ez a befektetés."
Nem lehet kérdéses: itt, a Zsákbamacskában nem zsákbamacskák öltik magukra először a Vasas egyenpólóját - szerencsénkre a csinos hölgy ezt a poént nem lövi le ...