A kép is bizonyítja: Vári Attila (jobbra) és társai akarásával nem volt gond, ám sajnos a játékukba rengeteg hiba csúszott a döntôben (Fotó: Reuters/Balogh László)

Ez prófétaszerűen hangzik, mégis igaz: nemzetközi szinten, a legmagasabb szinten vízilabdázó csapatok versengésében nüanszokon múlik a végső siker, elvégre a tuti dolgokat már mindenki kottából játssza" - vont mérleget a BL-döntőt a Recco ellen 9-4-re elvesztő Domino-BHSE egyik legrutinosabb embere, Fodor Rajmund. A Genovából hétfőn hazatért gárda motorja épp tíz éve játszik a nemzetközi felnőttviadalokon, klubszinten már szerepelt mindhárom európai kupa döntőjében (BL: 2003, KEK: 2000, 2001, LEN-kupa: 1996, 1997), más kérdés, hogy szép emlékeket csupán a 2001-es fináléról őriz (a Florentiával nyert), egyébként vesztes végjátékoknak volt részese. Valamennyi közül tán a szombati számít a legnagyobb mélyütésnek, elvégre egy 0-5-ös második félidővel szálltak sírba a magyar bajnokcsapat legszebb reményei.
"A végeredmény abszolúte méltatlanul tükrözte azt, amilyen lelkiállapotban ez a csapat nekiment ennek a meccsnek - közli arra a felvetésre, hogy tán nem lobogott akkora tűz bennük, mint amilyen egy BL-döntőn elvárható volna. - Hatalmas akarás volt bennünk, égtünk a vágytól, hogy játszhassunk, bizonyíthassunk, hogy egyáltalán ott legyünk a helyszínen. Mindenki pozitív gondolatokkal szállt vízbe, értem ezalatt azt, hogy egészséges önbizalom munkált bennünk, arra gondoltunk, nyerni fogunk, hiszen érezzük magunkban a munkát, tudjuk, úgy készültünk, ahogy egy ilyen eseményre kell. Régebben is éreztünk hasonlót, és azokat a meccseket rendre meg is nyertük. Hogy ez lett belőle ... Ha előzőleg mindent végigelemzek, egy ilyen arányú vereség semmiképpen sem lett volna benne a pakliban. Ettől függetlenül ne feledjük el, hogy még mindig Európa második legjobb csapata vagyunk, azaz szégyenkezni nem szabad a történtek miatt, sajnálkozni viszont mindenképpen, hiszen nem éltünk egy óriási lehetőséggel, azzal, hogy idegenben két negyeden át kapart utánunk a Recco."
Az összeomlás hét percéről Fodor úgy véli, az az imént említett apróságok sorának csupán folytatása volt, elvégre kulcsmomentumnak számított az, hogy Biros ziccerből a kapusba vágta a labdát 3-3-nál ("ha az bemegy, Rollán végképp összetörik"), s hogy Molnár gólját - ez volt a negyedik kontra ellene - érvénytelenítették 4-4-nél ("hátrafelé lép el a center, az hogy lehet szabálytalan - amúgy érdemes lenne megnézni, miket engedtek el Ferrettinek, és mit nem engedtek meg Molnár Papesznek"). Ezek után a harmadik rész hibasorozata végképp betette a kaput: "a bosszantó csak az, hogy mindhárom reccói gól a mi támadásunkból született, azaz nem a zónát lőtték át parádésan, nem egy remek figura után találtak be, hanem mindig a mi hibánkat kontrázták meg". A lehangolóan nagy különbségről az olimpiai bajnok pólós annyit mondott: "A harmadik negyed egyértelművé tette, hogy ők fognak nyerni, s ezek után egy ilyen mérkőzésen voltaképpen lényegtelen, három vagy öt a vége."
Benedek Tibor rövid értékelésével nem vitatkozott - a reccóiak sztárja szerint "fejben nyertük meg a meccset" -, arra a kérdésre viszont, hogy a budapesti Mladost-derbi kivételével miért jellemezte az a Domino idei idényét, hogy ha egy meccsen nagy bajba került, akkor képtelen volt újítani, Fodor ekképp felelt: "A vízben nem érződött, hogy öt góllal jobbak lennének, sőt, az első félidő alapján mindenki arra várt, mikor ugrunk már meg kettővel. Vagyis erre a kérdésre nehéz okosat mondani."