Ezúttal a küzdelem dominált, s annak a szépsége, nem pedig a játék, ez a lövésszámon is látszik: a csütörtöki 28-28-hoz képest ezúttal 20-18 volt ez a mutató, nem utolsósorban azért, mert egy sor emberelőny lövés nélkül fejeződött be, vagy mert a passz volt rossz, vagy mert senki sem vállalkozott. Az első negyedben egyébként még minden stimmelt, Fodor ugyan a lécet találta el az első fórnál, ám az azt követő öt emberelőny mindegyike "ült". A második résztől aztán mintha elvágták volna: meglehet, a feleket az a két telt keblű hölgyemény zökkentette ki, aki a játékrész kezdete előtt ereszkedett vízbe a félpályánál. A félmeztelen donnák - mint utóbb kiderült - nem szervezett programként tették közszemlére amúgy mutatós kebleiket, hanem egy szépségverseny leendő indulóiként akartak ingyen népszerűségre szert tenni (nem tudták, hogy az MTV inkább Kazincbarcikára ment röplabdát közvetíteni).
Egyszóval a második résztől kezdve egyre több volt a hiba, különösen az volt a feltűnő, hogy a Domino, amikor nem lendületből fejezi be emberelőnyeit - azaz egy-két gyors passzal ziccerbe hozza Molnár Tamást -, akkor felállt védelem ellen képtelen igazán jó helyzetet kialakítani. "Nem járattuk úgy a labdát, ahogy kellett volna, az esetek többségében végigjátszottuk a húsz másodpercet, ahelyett, hogy korábban, a jobb szituációkban vállalkoztunk volna" - mondta erről Kovács István, akinek csapatából az eltiltott Bárányt is helyettesítő Molnár játszott csupán tudásához méltón ("Bután vízilabdáztunk, ráadásul szerencsénk sem volt: három olyan lövést is említhetnék, amikor a kapufa éléről jött vissza a labda úgy, hogy Kósz Zolinak nem sok köze volt hozzá - mind igen fontos szituációban történt" - vélekedett Kovács).

Steinmetz Ádám: két gól és gyôzelem

A Vasasban senki sem nyújtott annyira kimagasló teljesítményt, mint Molnár doktor, viszont egy sor embert találni, aki klasszisprodukcióval lendített a csapat szekerén. Steinmetz Ádám szállította a kiállításokat, továbbá a lélektanilag legfontosabb pillanatban szerzett szenzációs csavargólt centerből (a Vasas szemszögéből gyengébben sikerült harmadik rész hajrájában, amikor Molnár átlövésével a Domino feljött 5-4-re). De említhetnénk az előnyöket remekül befejező, később gólpasszokat adó Madaras Norbertet vagy Varga Tamást, aki egy remek távoli bomba mellett elöl a védők lekötésével, hátul pedig remek szerelésekkel szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Nem véletlenül mondta Földi László: "A csapaté az érdem, több olyan játékos is akadt, aki az egyéni céljait abszolút alárendelte a köz érdekének, így könnyebben tudtak mások játszani. Aztán említhetném azt is, mint javították ki egymás hibáit, meg persze Kósz Zolit is illik dicsérni, hiszen jól védett - ennek lett az az eredménye, hogy végül is simán nyertünk, merthogy egyértelműbb győzelmet arattunk annál, mint amit az eredmény mutat."