FONTOS


 

Gyöngyösi képtelen volt felrázni pólósait
Megengedhetetlenül leengedtek a játékosok

--------------------------------------------------------------------------------
forrás: CSG, Nemzeti Sport 2002.12.10
--------------------------------------------------------------------------------

Nüanszokon múlott, hogy nem győzték le a Vasast, s csak egy kicsit hidegebb fej kellett volna ahhoz, hogy elintézzék a Domino-BHSE-t is. Az alapszakasz első körében ennyi hiányzott a ferencvárosiak százszázalékos teljesítményéhez.
Gyöngyösi András keze alatt a vetélytársak által is a mezőny egfegyelmezettebbjének aposztrofált együttes alakult ki a hónapok során, amely a maga falanxjellegével az esélyesebbeknek is megannyi főfájást okozott.

Mígnem szombaton olyasmi történt, amire épp egy ilyen csapattól nem számított senki: veszített Szolnokon. Ott, ahol az utóbbi években már szinte senki sem érzett veszélyt a nagyok közül. Szegeden és Szentesen, nagy néha Egerben volt esély a bravúrra. A régi nagy sikerek helyszínén - nem. Egészen szombatig.
"A BVSC elleni győzelmet követően elindult egy folyamat, a csapat elkezdett fejben szétesni: már csak könnyű meccsek vannak, közeleg a karácsony is, azaz egy kicsit leengedtek a fiúk - mondja Gyöngyösi Tojás. - Miután ezt láttam rajtuk, gondoltam, adok nekik öt nap pihenőt, hátha visszazökkennek. Utólag már bánom ezt a lépést, csak olajat öntöttem ugyanis a tűzre: az előző, végigpihent hét még inkább rosszat tett. Már a Szentes ellen is látszott, nagyon nem megy, hiszen nem az ellenfél volt jó - másnap húsz- négyre kapott ki a Vasastól -, hanem mi ültünk le teljesen. Szolnokon pedig már nem tudtunk felállni. Az fájt a legjobban, hogy a Szolnoknak már nem lehetnek nagy ambíciói, ki nemigen eshet, a playoffba be nem juthat, mégis felülmúlt bennünket lelkesedésben. Tanulság az is, hogy meg kell tanulnunk a mostanihoz hasonló kőkemény védekezés ellen kitalálni valamit, azaz azon dolgozni, hogy gond nélkül kizárjuk az esetleg kedvezőtlen külső körülményeket, és ilyenkor is elő tudjunk venni valamit. Most képtelenek voltunk megújulni, én nem tudtam felrázni a csapatot. Utoljára az atlantai olimpiai elődöntő elveszítésének másnapján ébredtem ennyire kikészülve. Ez ahhoz hasonló trauma volt számomra. Mindazonáltal nem gondolom, hogy valami büntetésnek kellene következnie. Ha nem vagyok képes szóval jobbítani, nem hinném, hogy a pénzbüntetés megoldaná ezt a problémát. Arra viszont jó volt ez a pofon, hogy amikor a jövőben szerződéseket kötünk a játékosokkal, vegyük bele, hogy mely mérkőzéseket tekintünk kötelező győzelemnek, s melyeket kéteseknek. Az előbbiek elvesztéséért levonás, az utóbbiak megnyeréséért prémium járna. Ez tisztességes módszer a mai pénzvilágban, mindenki tudja előre, mire számíthat, azaz ha már nem tudja magát motiválni, akkor a tárcája fogja. Ez a szisztéma talán segítene, jóllehet a kisiklás benne van a sportban. A konklúzió viszont egyértelmű: még inkább vissza kell fordulnunk a munkához."

Férfi válogatott
Női válogatott
VÍZILABDA

KÉPEK

  

 
LINKEK