|
|
| ||||
|
|
Konrád János csak novemberig marad Kecskeméten
Egy zsoldos Rómából -------------------------------------------------------------------------------- forrás: AZ, Nemzeti Sport 2002.10.08 --------------------------------------------------------------------------------
- Egyszerű a magyarázat: más magyar csapat nem keresett. - Nyáron hallani lehetett arról, viszszatér a Vasasba. Csak pletyka volt? - Nézze, minden évben felvetődik ez a kérdés, ám az ottani vezetőkkel nem tudok azonosulni - szerintem a szakosztály irányítói a kerékkötői a csapatnak. Az köztudomású az uszodában, hogy "Somával" (Somossy József, a Vasas eltiltott edzője - a szerk.) nagyon jó viszonyban vagyok, ám ez nem elég ahhoz, hogy újra a piros-kék sapkát húzzam a fejemre. Még akkor sem, ha a Vasast az örök szerelmemnek tekintem. - Marad tehát a Kecskemét és a kiesés elleni harc. - Dehogy! November közepén megyek vissza Olaszországba, az A2-be. Tavaly Torinóban játszottam, jövőre pedig a feljutásért küzdő Lazióban pólózom. A Kecskeméttel úgy állapodtam meg, hogy kiutazásomig segítem a csapatot, ami körübelül öt-hat meccset jelent. - Akkor két hét múlva, a negyedik fordulóban szerepel a Vasas ellen! - Szép is lenne ... Hogy én Kósz Zolinak, barátomnak, mondhatni testvéremnek lövöldözzek ... Tudja, csak azokon a találkozókon állok be, ahol nem az a kérdés, hogy tizenöttel vagy hússzal kap ki a csapat. Meccspénzt kapok, ez nekem és a klubnak is megfelel. - Miért nem marad az idény végéig? - Viccel? Olaszországban a másodosztályban ötször többet keresek, mint az itthoni havi átlagkereset. Százezer a rezsim, akkor én nem fogok százezerért játszani. Zsoldos vagyok, egy percig sem tagadom, oda megyek, ahol megfizetnek. - A karrier? Az álmok, a válogatottság - mert néhány éve még erről is beszélt! -, a bajnoki cím és a többi? - Ne is folytassa! Évekkel ezelőtt még érdekelt, ám azóta családom van, úgy alakult az életem, hogy szükségem van a pénzre. Megpróbálom kiaknázni a lehetőségeket, ha odakint perkálnak, megyek. - Gyanítom, az olasz első osztályban sem járna rosszul ... - Attól függ. Az Anzio többször is hívott, de közel sem fizettek volna annyit, mint a feltörekvő Lazióban. És ne felejtsük: elmúltam már harminc, nem kapodnak utánam, még akkor sem, ha hiányposzton játszom. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem bírnám a hajtást, Péter Imre, Vincze Balázs, Tóth Laci és a többiek itthon is bizonyítják, nem korfüggő a vízilabda. Ugyan az úszás terén gyenge vagyok, egy percig sem tagadom, de a rutinommal, azt hiszem, bármelyik magyar csapatban megélnék. Novemberig a kecskemétieket próbálom segíteni, akikben pozítívan csalódtam: az alpolgármesteren, a vezetőkön látszik, mennyire akarják, szeretik a vízilabdát, rendkívül korrekt emberek. Remélem, nem fognak kiesni, még úgy sem, hogy rajtam kívül Szabó Gábor is Olaszországba távozik. Nekik is drukkolok. - Nekik is? - És a Vasasnak természetesen. Néztem a Fradi ellen a csapatot, még most is erős. A posztomon játszó fiút, a balkezesüket, Madaras Norbit külön figyeltem. Jól úszik, gyors, megvan benne a kellő vagányság. Csodálkozik, hogy ő kell a Vasasnak? Én abszolút nem. |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
