Nem akármilyen összecsapáson harcolta ki a döntőbe jutást a Recco együttese: a szupergárda -- akárcsak a második mérkőzésen -- megint a hajrában darálta be a Bresciát, így, tán magát is meglepve, 3--0-lal abszolválta az elődöntőt. Holott a párharcot felvezető LEN-kupa-finálé után többen meglepetést orrontottak, elvégre azon a párosmérkőzésen a Brescia igen élethűen alakította a mumus szerepét.

A szélirány változását a helybéliek Benedek Tibor feltámadásához kötik: a harmadik mérkőzést követően mindenki a balkezes jobbját szorongatta, aki az elődöntők során úgy játszott, ahogy újpesti fénykorában is ritkán. Míg az európai kupaderbiken egyszer sem talált a hálóba, addig ebben a szériában fokozatosan lendült bele, az első alkalommal két, másodjára négy, míg szerda este hat gólig jutott. "Nem győztek hálálkodni, hogy átlendítettem őket a holtponton" -- mesélte olimpiai bajnokunk, és ezt senki se vegye tőle szerénytelenségnek. Benedek ugyanis szinte egymaga rángatta ki a hazaiak szekerét az első negyed kátyújából: a bresciaiak ugyanis Csirics vezérletével alaposan belekezdtek, és kilenc perc után 5--2-re vezettek. Ekkor lépett színre a magyar balkezes, két góljával életet lehelt együttesébe, amely ettől fogva fej fej mellett haladt vetélytársával. A harmadik játékrész előnygyakorlata során a kapusok esélytelenül vergődtek, mígnem a negyedik elején Rollán valahogy bele tudott kapni egy Barac-bombába, és ezzel elkapta a fonalat. Ami Benedek újabb varázslataival, valamint az egyre veszedelmesebben centerező Alessandro Calcaterra produkciójával kiegészítve gondtalan végjátékot eredményezett: az utolsó játékrészt 4--1-re nyerték reccóiak. "Minden bejött: a négyesnél a labda bement a felső lécről, egy ideig néztem is utána, mert nekem általában kifelé szokott pattanni, mint a kilencvennégyes római vb-n is, az oroszok elleni meccsen -- lamentált Benedek. -- Ehhez az kellett, hogy sikeresen kiheverjem a LEN-kupa-döntőn történteket. Újra kellett gondolnom sok mindent, és végül mind fizikálisan, mind pszichésen sikerült kiváló állapotba kerülnöm az elődöntőre. Ebben tán segített az is, hogy harminchoz közel a rutin igen sokat számít, no és hogy megvan a motiváció is: ha más nem, hát az, hogy az ember megfeleljen annak a mondásnak, mely szerint egy bajnok attól igazán bajnok, hogy össze tudja szedni magát."

Benedek most időlegesen hátradőlhet: legalábbis szombaton, a savonai lelátón biztosan, merthogy a szomszédos városkában megnézi a nagy jó barátot is felvonultató Savona--Posillipo csata negyedik felvonását. A nápolyi parti jóformán az első negyed (5--1) végére eldőlt, habár a bajnok első számú bekkje, Steinmetz Barna dohogott egy sort: "Sok gólt kapunk még mindig. Kilencet, tízet, aztán megint kilencet. Nyolc alá kellene szorítani ezt a számot, különösen egy olyan csapat ellen, mint a Simenc nélkül felálló Savona. Igaz, úgy nehéz, hogy emberhátrányban rendszeresen megfigyelhető, amint egy-egy játékosunk hirtelen gondol egyet, és megtámadja ezt vagy azt, ami után kezdődik a kavalkád..."

Ami ebben a fázisban még belefér -- a Recco ellen azonban aligha fog.

Olasz férfibajnokság

Elődöntő, 3. mérkőzések: Pro Recco (Benedek 6)--Leonessa Brescia 14--11. A Recco 3--0-ás összesítéssel jutott a döntőbe. Posillipo Napoli (Kásás 4, Steinmetz B. 1)--Athena Savona (Märcz 2, Varga Zs. 1) 14--9. A három győzelemig tartó párharc állása: 2--1 a Posillipo javára.

CSG, Nemzeti Sport 2002.04.27.