Lombard: vb-bronz
Bronzérmet nyert a Lombard Szeged férfi vízilabdacsapata a szenior
együttesek világbajnokságán, melynek az új-zélandi Christchurch városa
adott otthont.
Nem a legkedvezőbb előjelekkel
utaztak el a Lombard Szeged pólósai a távoli Új-Zélandra. A
világeseményeken szereplő együttesükből olyan klasszisok nem
tarthattak a többiekkel, mint Tóth Imre, dr. Áncsán
András, Nemes Gábor vagy Vojvoda István.
Nélkülük nehezen volt elképzelhető, hogy a szegediek megvédik
az előző világbajnokságon, 2000-ben, Münchenben kivívott
bronzérmüket.
A +40-es kategóriában induló
szegediekkel (Pintér Ferenc, dr. Cseri András, dr. Csernus
Zoltán, Rigó Szilveszter, dr. Körffy Kornél, Lakó Gábor,
Márkus Rudolf, Rea László) együtt összesen tizenhat
alakulat szállt harcba az aranyéremért. A csoportküzdelmek
során először az USA Olimpic Team gárdájával csaptak össze. A
6-4-es sikert a német válogatottól (Otto, Stam) elszenvedett
5-4-es vereség, majd a brazil veterán nemzeti csapat 7-4-es
legyőzése követte. A nyolc között az olasz Civitavecchia Roma
sem tudta megállítani a lombardosokat (6-5), viszont az
elődöntőben az amerikaiak visszavágtak (3-5) a
csoportmeccseken rájuk mért vereségért. A harmadik helyért
lejátszott találkozón - a korábban már egyszer legyőzött -
vigaszágon odakerült Civitavecchia ezúttal is a rövidebbet
húzta (7-6). Az aranyérmet a német válogatott tagjai nyakába
akasztották.
- Nagyobb fegyverténynek tulajdonítjuk a
mostani harmadik helyünket, mint a két évvel ezelőttit -
mondta Rea László, a Lombard Szeged játékos-edzője. - Akár még
döntőt is játszhattunk volna, de a rendezők voltak olyan
"rendesek", hogy az USA elleni elődöntőnkre két amerikai
játékvezetőt jelöltek. Hiába reklamáltunk, nem változtatták
meg a döntésüket...
A tréner beszámolt arról is, hála
a nagy számú christchurch-i kolóniának, amely végig leste a
szegediek kívánságát, remekül érezték magukat Új-Zélandon. Az
uszodában sem volt más a helyzet, a szimpatikus magyarokat
gyorsan a szívükbe zárták a helyiek, végig nekik szurkoltak.
Szélpál László, Délmagyarország 2002.04.19.
|
FONTOS
