FONTOS


 

Az alámerülők: FTC, UTE
A kígyó, amely a farkába harap

Miközben végre akadt két egylet (Honvéd, Vasas), amelyik kellő invesztícióval az európai elit szintjére került, a horizonton sötétebb kontúrok is mutatkoznak. Ugyan a ferencvárosiak még megpróbálnak ottmaradni a honi élmezőny peremén (habár az elmúlt három évben öt olimpiai bajnok távozott a zöldektől), Újpesten már elérték a mélypontot: a hét éve a világ legjobb klubcsapatának számító lilák ősztől amatőr alapon m?ködő együttessel vesznek részt a bajnokságban. Korántsem mellesleg: a magyar pólótörténet két legeredményesebb szakosztálya agonizál mind riasztóbban a szemünk előtt.

"Már 1999-ben ki kellett volna mondani, hogy amatőr alapon folytatjuk. Januárban el is hangzott ez az indítvány, de néhány nap múlva a négy közé kerülésért játszottunk a LEN-kupában, úgyhogy akkor annyiban hagytuk az egészet, igaz, elkezdtek nőni a tartozásaink, és egyre több per fenyegetett minket" - emlékszik vissza az első komolyabb újpesti krízisre a ma már szinte kizárólag az utánpótlással törődő egykori szakoszályvezető, Kis József.

Az UTE-vezérkar másik prominense, Bérczes Róbert is ahhoz a lépéshez köti a lejtmenet kezdetét, midőn Biros Péter mellé leigazolták Molnár Tamást és Kiss Gergőt. "Nem elsősorban a BM kiszállása teremtett drámai helyzetet, bár az is tény, hogy ugyan az állami támogatás nem volt túl nagy korábban, hirtelen elkezdett hiányozni az a tizenvalahány millió forint. Gergőéket így végképp nem tudtuk fizetni, pénz nélkül pedig nem lehet pólózni ezen a szinten, még ha ők becsületből hajtottak is tovább, és megnyerték a LEN-kupát. Én három éve szajkózom, hogy le kell húzni a rolót, s kizárólag a remeknek mondott utánpótlásunkra támaszkodni. Egyik olimpiai bajnokunk amúgy még tavaly is felkeresett, hogy 14 millióért hazajönne, ültünk a kertemben, jóízűen megettük a zsíros kenyeret, de azzal kellett felállnunk, hogy felesleges volna efféle álmokat kergetni. Nézze, tárgyaltunk a UPC-vel, nem jött be, »cserébe« még a Parmalat is kiszállt az idény közben."

Az utánpótlás tényleg erős, az UTE névnek még van vonzereje. "Sokkal több gyerek van, mint két évvel ezelőtt, bár nyilván más volna, ha Molnár Papeszék nálunk játszanának, hiszen lenne kire felnézniük - vélekedik Kis. - Annyi előnyünk van, hogy a fiatalok hamarabb játszhatnak az ob I-ben, s most, hogy több remek játékos hazajön, élesben tanulhatnak tőlük." Arra a felvetésre, hogy az ős-újpestinek számító tréner milyen szakmai motivációt talál a játékosnevelésben akkor, amikor a legjobbakat - mint például Varga Dánielt - 18 éves korukban elviszik a tehetősebbek, Kis próbál optimista képet vágni: "Ahogy a Honvédban felt?nt a Westel, úgy akár mi is találhatunk egy tehetősebb támogatót, s akkor meg tudjuk tartani a jobb fiatalokat is. Ha csak egyenlő feltételekkel tudnánk indulni, és mi is ingyen használhatnánk az uszodát, mint a Fradi és a BVSC, máris más volna a helyzet: a bérleti díjra elköltött tizenegy millióból és a szponzoroktól érkező ötösből már lehetne egy jó kis csapatot csinálni."

A helyzet azonban az, hogy a támogatószerzés lila körökben még nem megy olyan flottul, mint másutt. Kis ugyan elismeri, a BM szárnyai alatt kicsit el is kényelmesedtek tán a múltban, ám a Vasassal húzott párhuzamról megvan a maga véleménye: "Kétségtelen, ők is állami támogatás nélkül maradtak, de azért a létesítményeik hasznosításából elég szép jövedelmet húztak, gondolok itt például a Fáy utcai kínai piacra." Bérczes doktor is tesz néhány megfontolásra érdemes megjegyzést, az uszodáról szólva például kijelenti, "nonszensz, hogy kibéreljük a vízfelületet, és aztán még a bérletet is megvetetik velünk, hogy megközelíthessük. Ez jelentősen növeli a kiadásokat - de nem ez az egyetlen fájdalmas pont. Beszélhetünk még a klubon belüli diszkriminációról is. A futballisták a stadiont, a birkózók a termet, a sportlövők a lőtért használják térítésmentesen, nekünk viszont a szintén az ISM által m?ködtetett uszodáért fizetnünk kell." Ami pedig a patrónusokat illeti, az egyik legmenőbb budapesti ügyvédi iroda vezetője amondó, a sportágat szinte képtelenség eladni. "Egy ilyen nagy eseményt, mint az Eb, el lehet. A Mercedes ad kisbuszokat a bírók szállítására, de ha én az UTE-t próbálom értékesíteni, nemet mond, akár a többség. A farkába harapó kígyó esetével van dolgunk, azaz a szponzor közli, ha van eredmény, ad pénzt. Jó, befektetést igénylő játékos nélkül viszont nem lehet nyerni. Ebben a klubban a '94-es BEK-győzelem után szaladt el a ló a fizetések terén: a szövetség kérte, tartsuk egyben az olimpiáig a csapatot, kapunk segítséget. Azt ugyan nem kaptunk, viszont egy-egy sztárunk bére hirtelen évi ötmillióra ugrott."

Ehhez képest tavaly havi 1.1 millióból az egész csapat fizetését kihozták, bár Bérczes még ezt is sokallja. "Az ötödik helyet a saját fiataljainkkal is elértük volna, felesleges volt kiöregedőfélben lévő, közepes pólósokkal szerződéseket kötni. Pláne úgy, hogy a klubvezetés közölte, minden, félig-meddig váratlanul beeső pénzből a korábbi tartozásokat kell kiegyenlítenünk, így sikerült megúszni például a pereskedést Molnár Tomival. Viszont ezért nem tudtunk normális ajánlatot tenni Varga Daninak..." Az ügyvéd amúgy boldogan újságolja, a jövő évi költségvetésben mindössze másfélmilliós a lyuk, kiadásaikat ugyanis hétmillió alá szorították. Hogy mindez kissé anakronisztikus annál a gárdánál, amely az elmúlt évtized legeredményesebbje volt, négy bajnoki arannyal, három BEK-döntővel és három LEN-kupa-győzelemmel? "És ha nem lenne az ügyfelem Szenczi Szabó János, a Taxi2000 vezetője? Akkor honnan lenne egyáltalán pénzünk? - céloz arra Bérczes, hogy manapság szinte csak kapcsolatokon múlik a támogatók bekerítése. - János egyébként rajongásig szereti a csapatot, és mindent megpróbál, elvégre egy négyszáz kocsis flottával kapcsolatos szerződéskötések jelentős volument képviselnek. De hiába voltunk a gazdag üzemanyagforgalmazóknál, ott közölték, a technikai sportokat szponzorálják. Most a biztosítónál próbálkozunk. Egyébként az sem segít rajtunk, hogy például a mobiltelefon-szolgáltatók között létezik egy gentlemen's agreement, amely szerint egymás felségterületeit nem sértik: a Westel bent van a Honvédban, így a Vodafone visszautasított bennünket. Aztán hiába barátom az egyik gyógyszergyár első embere: másfélmilliárdért szerveztek juniálist a cég centenáriumán húszezer embernek, nyíltan ugyanis nem reklámozhatják a termékeiket a hazai törvények szerint. Azaz hiába van rengeteg pénzük, nem költik, költhetik a sportra. A legnagyobb baj persze az, hogy amíg a régi rendszerben az állam megoldotta a támogatást azzal, hogy felosztotta a területeket, a Honvédot a HM, az Újpestet a BM, a Vasast az ipar, a Szparit a szövetkezetek, a Fradit az élelmezésügy támogatta, addig manapság ritka kivétel az, ami például Tapolcán történik, hogy az önkormányzat a sportra fordított támogatást levonja az ipar?zési adóból. Ha az adóból s nem az adóalapból lehetne leírni a szponzorálást, mindjárt más lenne a helyzet. Addig olyan szerződést is aláírunk, amelyben kikötik, hogy X játékosnak ennyi és ennyi meccset kell játszania. Lehet, hogy ez sérti a szakmát, viszont a kapott pénzből másik két pólós fizetését is tudtuk fedezni."

S hogy van-e a jelenlegi állapotból visszaút? "Én megmondtam mindenkinek, el nem küldünk senkit, az UTE-ben jövőre örömpólót lehet játszani. Ha valami pénzt még fel tudnánk hajtani, akkor hat, mérsékelten díjazott fiatallal és egy fizetett edzővel vágnánk neki az idénynek. Jövőkép azonban addig aligha lehet, amíg ilyen a támogatási rendszer. Azt például már most tudom, hogy a nevezési díjat nem fogjuk idén befizetni a szövetségnek, hanem azt kérjük, csökkentsék arányosan a közvetítési jogokból minket illető összeget. Egyszerűen nincs annyink, hogy a rajt előtt erre költsünk..."

A másik periférián lévő csapatnál, a Ferencvárosnál ha nem is annyira tragikus a helyzet, mint Újpesten, messze nem ideális állapotban dolgozik a szakosztály. Bizonyítják ezt az utóbbi évek is. Kásás Tamás, Fodor Rajmund, Kiss Gergely, Steinmetz Barnabás -nem is oly rég még zöld-fehér sapkában "?zték" az ipart. Aztán továbbáltak. Gondolkodás nélkül...

És nem mellesleg olimpiai bajnokok lettek -más csapatban készülve a válogatott fellépésekre. Mint ahogy a hetekben az utóbbi két esztendő fradista sztárjai sem a klubban képzelik el a jövőjüket. Kósz Zoltán és Székely Bulcsú (bárhogy számoljuk, ez már hat olimpiai bajnok, csak az utóbbi három évet nézve öt!) is továbbállt. Ők ketten az előbbi társaiktól eltérően nem külföldre igazoltak, hanem oszágunk határain belül váltottak. A Vasasba mentek.

Elgondolkoztató...

"Bizony az. Higgyék el, mi örülnénk a legjobban, amennyiben a felsoroltak még mindig Fradi sapkában vízilabdáznának. Ám ez csak hiú ábránd. Egész egyszer?en nem tudunk versenyre kelni az olasz, horvát klubokkal, lehetetlen konkurálni a a gazdag riválisokkal. Hívtam én többször is vissza Fodort, szóltam például Varga I Zsoltnak is, de olyan összegeket repkednek a levegőben -hozzáteszem, megértem a jóval jobb körülményeket választó pólósainkat -, amelyet csak akkor tudnánk előteremteni, ha multicég állna mellénk"-kezdett neki a viharoktól sem mentes idényt követően az a Wiesner Tamás, akit a klub elnöke néhány napja a szakosztály vezetésével bízott meg. És akinek utolsó mondata rögvest adja a kérdést: miért is nincs multicég a Fradi mellett?

"Nem akarok én itt senkit sem szídni, távol álljon tőlem ez a szándék, de...Szóval, nehéz ezt kimondani, de itt sok minden a politikáról szólt, sajnos le lett járatva a klub. Bizonytalan volt minden, nem a sport, hanem a politika játszott a főszerepet. Különféle hírek jártak szájról szájra. Na kérdem én: ki a rossebb akart így mellénk állni, melyik multi vállalta volna fel ezt az egészet? Ilyen körülmények közepette hiába tárgyaltunk mi ezzel vagy azzal, reménytelen volt a helyzetünk. Ha nincsenek a kisebb támogatóink, lehet, nagyon de nagyon mélyen lennénk. De élünk, és remélünk. Ígérem, rendezzük sorainkat, ha nem is a következő idényre, de utána megpróbálunk bevonni egy a Westelhez hasonló nagy céget. Afféle átmeneti esztendő vár ránk, ami persze nem azt jelenti, hogy feladjuk a versenyt a Honvéddal meg a Vasassal."

Létesítménykérdés. Legtöbb csapatunknál az egyik legfontosabb szempont. Mármint az uszodahasználati díj előteremtése. Éves szinten körübelül tízmillió forint az ára, hogy egyáltalán vízbe szálljanak a pólósok. Na már most az FTC-ben nincs ilyen probléma. Nincs, hiszen a Népligetben saját uszodája van az egyesületnek.

Nagy előny!

Igen ám, de hogy lehet az, hogy ebből nem kovácsolnak tényleges előnyt?

"Noha némi megkötésekkel vagyunk az uszodában, kétségtelenül óriási terhet vesz le a vállunkról, hogy saját medencét használhatunk. Azt sem vitatom, hogy ezt ki kellene használni mondjuk az igazolások terén is, de mit tegyünk, ha az említett okok miatt ilyen helyzetben vagyunk, vagyis fogalmazzunk úgy, voltunk. A költésvetésünk nem is vetekszik a rivális csapatokéval, így évről évre rosszabb a szituáció. És mégvalami. Tudomásul kell vennünk, hogy a vízilabda sajnos nem a legjobb reklámhordozó. A pólósapkánál százszor jobb reklámlehetőségek léteznek a sportban. Ráadásul hihetetlenül kombinált a játék, a szabályok, s emiatt is nehéz rávenni a szponzorokat. Valóban összetett a probléma, én csak a százegyedik vagyok, aki ugyanezeket elmondja."

Feletébb szemetszúrú az utóbbi évek edzőváltogatásai is, amit Wiesner így magyaráz: "A Fradiban állandóan bizonyítani kell, csak a döntőt fogadja el szurkoló, vezető, szponzor egyaránt. Sajnos be kell valljam, a türelmetlenkedés jelei is felfedezhetőek, borzasztóan nehéz itt edzőnek lenni. Ennyi, erre nehéz is mást mondani. Munkás, fiatal csapatot alkotunk, ahol nem a pénz játsza a főszerepet. Nem, mivel nincs sok. A hiányát ígérem, rengeteg munkával pótoljuk majd, hogy végre magunk mellé állítsunk egy tőkeerős támogatót. A Honvéd példája mindenesetre ott lebeg a szemünk előtt..."


Névjegy

UTE

26-szoros bajnok, 16-szoros kupagyőztes. Legjobb nemzetközi eredményei: BEK- és Szuperkupa-győztes (1994), 3x LEN Kupa-győztes (1993, 1997, 1999)

Edző: még nincs

Válogatott játékosai: -

FTC

21-szeres bajnok, 17-szeres kupagyőztes. Legjobb nemzetközi eredményei: 4x KEK-győztes (1974, 1977, 1979, 1998), 2x Szuperkupa-győztes (1977, 1979)

Edző: Gyöngyösi András

Válogatott játékosai: -

amler, csurka, Nemzeti Sport 2001.06.12.

Férfi válogatott
Női válogatott
VÍZILABDA

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Vízilabda.2001