- Túlélte a rádiótelefonja a Magyar Kupa-győzelmet?

- Megnézettem, azt mondták, menthetetlen, mivel nem szereti a vizet. Azt pedig jócskán kapott, amikor a fiúk bedobtak a medencébe - mondja Somossy József, a Vasas-Plaket vasárnap óta Magyar Kupa-győztes csapatának a trénere. - Nyolcvanezerbe került a készülék, de nem érdekel. A pénzem is ott volt a farzsebemben, de az sem gond. Nem mintha annyi lenne, de ez a vasárnap délután nem mérhető pénzben.

- Mindenesetre drága fürdőzés volt. Az szentségtörés lett volna, ha a finálé utolsó percében, a megnyugtató vezetés tudatában, szépen leveszi a cipőjét, és a kispadra rakja a telefont meg a pénzét?

- Az nem én lennék. Képtelen lennék váltóruhát vinni egy ilyen meccsre, a fürdőzésre pedig amúgy sem gondoltam. Higgye el, még a találkozó vége előtt egy perccel sem.

- Nagy bulit csaptak a meccs után?

- Szerényet, kulturáltat. Elmentünk a bankettre, azután pedig a borospincékhez. Kortyolgattunk egy keveset, és aztán ment mindenki haza.

- Nehezen tudom elképzelni. Megnyerik a Magyar Kupát, koccintanak egy korty vörösborral, aztán mindenki megy a dolgára...

- Nem egy ivós csapat a miénk, fiatalok még, nem kell pia ahhoz, hogy jól érezzék magukat egymás között, a másik pedig - és ez sem lényegtelen - szinte mindenki autóval jött Egerbe...

- Érez valamiféle elégtételt?

- Mire gondol?

- Kilencvenötben, egy KEK-győztes csapatot hátrahagyva vonult önkéntes száműzetésbe, mondván, a szövetség vezetőségével "ápolt" viszonya már a csapat eredményességére megy. Mondhatjuk, hogy a saját karrierjét törte ketté a csapat érdekében?

- Nem törtem ketté, csak szüneteltettem. Nem érzek elégtételt, ugyanakkor, ha visszagondolok a kilencvenötös Vasasra, fáj a szívem. Egy tökéletesen felépített csapatot hagytam ott, egy hátradőlős együttest. Ha a kispadon ülve felemeltem a bal kezem mutatóujját, tudták, milyen variáció következik. Működött a cápafog-szisztéma is, ha valaki betlizett, jött helyette más, és megnyerte a meccset. Abban az együttesben még nagyon sok lett volna.

- És mennyi van a jelenlegiben? Értik már, ha felmutatja a mutatóujját?

- Nagyon jó úton járunk. Sikerre éhes fiatalok alkotják a gárdát. És mindenre képesek. A Honvéd ellen, amikor négygólos hátrányt kellett ledolgoznunk, a negyedik negyed előtt még döntetlenre állt a meccs. Ne árulja el nekik, de én nehezen tudtam elképzelni, hogy ledolgozzuk. Ők el tudták. Hatalmas munkabírás, fáradhatatlanság és határtalan akaraterő. Ez a jelenlegi Vasas. Nem gyenge ágon bekerülve, hanem erős csapatok kiverésével jutottunk el idáig, ráadásul - és ez is fontos - szakmai szempontból nézve is voltak kifejezetten jó meccseink a Magyar Kupában. Tíz hónapja nem azt határoztuk el, hogy három év alatt elérünk egy szintre, hanem azt akartuk, hogy a jelenről se kelljen lemondanunk az építkezés közben. Nehéz vállalás, de a Magyar Kupát már megnyertük.

- A játékvezetőkkel minden rendben volt a kupadöntőn? Már csak azért kérdezem, mert az utóbbi időben volt egy-két konfliktusa a fehér ruhásokkal...

- Sosem volt ötösöm magatartásból, és nem is leszek eminens a parton. De egyet játékosként nagyon megtanultam. Az edző nem ülhet halálsápadt arccal a kispad végében. A játékosnak szüksége van arra, érezni akarja, hogy van valaki a parton, aki vele hasonló hőfokon ég, aki vele van minden szituációban. Én a pályafutásom alatt átéltem azt, milyen, ha az edző nem tud reagálni a vízben történtekre, csak ül, és a körmét rágja. Keserves élmény volt.

- Mindazonáltal nem törvényszerű, hogy az ember szétkapja az uszodát egy bírói döntés után.

- Attól függ, milyen szinten áll a csapatod, a szétkapja kifejezés pedig túlzás. Ha van egy lovad, amely jó, eleresztett gyeplővel is ugorni fog, szép, nagy ívben, de ha még nincs azon a szinten, akkor bizony rángatni kell a száját. A kilencvenötös Vasasnak csak annyit kellett mondanom, ugorj, paci, ugorj, a mostaninál több kell. De egy biztos, ha látni fogom, hogy könnyedén veszi az akadályokat, nem fogom feleslegesen rángatni a gyeplőt. A jelenlegi Vasasnak még nagy szüksége van az edzőre, egy magas hőfokon égő edzőre.

- Ennek ellenére januárban nem sok hiányzott ahhoz, hogy elhagyja a csapatot. Legalábbis volt, aki azt mondta, napok kérdése, és Somossy feláll a kispadról.

- Valóban volt egy mélypont. Gondok voltak a csapaton belül, olyan gondok, amelyeket radikálisan kellett megoldani. Mivel a szakosztályvezetők partnerek voltak, megoldottam. Azóta játszik jól a csapat. Tudom, hogy nem minden játékos hitt nekem az elején. Furcsa volt. Negyvenöt évesen - eléggé sok edzői sikerrel a hátam mögött - ismét bizonyítanom kellett. Ennek fényében tényleg jól esett, hogy a vasárnapi Magyar Kupa-döntő után külön-külön többen is odajöttek hozzám. Csak annyit mondtak: köszönöm, Soma.

- Ez a néhány köszönöm többet ér, mint a Magyar Kupa-győzelem?

- Az egyik következik a másikból. Egy csapatjátékos felkészültsége nem mérhető centikben, másodpercekben, mint sok más sportágban. Vagy elhiszi, hogy fejlődni fog, vagy az egész nem ér semmit. Ezek a fiúk elhitték...

- Varga Tamás is köztük volt?

- Igen, persze. Nem tagadom, különleges kapcsolat a miénk. A kilencvenhatos olimpia előtt ő volt a legnagyobb tehetség, tudom, azzal, hogy akkor kiszálltam a pólóból, meggyengítettem a pozicíóit. Neki ugyanis olyan edzőre van szüksége, aki külön figyel rá, de ő meg is érdemli azt, hogy külön foglalkozzanak vele.

- Három éve ön az uszoda közelébe is alig-alig ment, Varga pedig örült, ha lábra tudott állni, annyira fájt a háta. Ehhez képest, most mindketten kupagyőztesek. Mozifilmbe illő fordulat...

- Az, de azt senki sem kérdezte meg, hogy miért fájt Tamás háta?

- Akkor megkérdezem.

- Mert nem vették figyelembe, hogy a háta miatt neki más típusú munkára van szüksége. Nem jól dolgoztatták, megsérült, és ahelyett, hogy segítették volna, lemondtak róla. Amikor kiderült, hogy a Vasashoz kerülök, egyből felhívtam Svájcban, ahová gyógyulni járt.

- Mit mondott neki?

- Csupán annyit: Tamáskám, visszajössz Magyarországra, és ismét válogatott szinten fogsz játszani.

- Mikor lesz megint hátradőlős csapat a Vasas?

- Ha a szakosztály vezetői hozzájárulnak ahhoz, hogy egy-két ponton megerősítsük a keretet, akkor, ígérem, jövő május végén hátradőlök.

- Miért pont május végén?

- Úgy tudom, akkor lesz a bajnoki döntő...

(amler), Nemzeti Sport 2001.03.20.