Vasas-Plaket : Honvéd-Domino: 15 - 10 (2-3, 2-1, 4-2, 4-3, 2-1, 1-0)

Komjádi uszoda, 500 néző. V: Szentgyörgyi, Juhász. VASAS: Kovács Z.
- LEHMANN 2, REX-KISS B. 2, Vári 1, STEINMETZ Á. 2, Varga T. 2, Kovács R. Cs: VINDISCH 5, Katonás 1. Edző: Somossy József. HONV...D: Pelle - T"TH I. 3, SUGÁR 2, Jäger, BÁRÁNY 3, Varga I Zs. 1, Péter. Cs: Gombos, Ofner 1, Kovács O., Szívós, Bereczki, Takács. Edző: Kovács István. Gól - emberelőnyből: 15/8 (2/0, 1/0, 3/3, 5/3, 3/1, 1/1), ill. 10/4 (1/1, 3/1, 1/1, 1/0, 2/1, 2/0). Négyméteresből: 3/1, ill. 2/2. Kipontozódott: Bereczki (15. p.), Jäger (19. p.), Varga T. (22. p.), Varga II Zs. (28. p), Takács (29. p.). Piros lap: Somossy József (28. p. - reklamált, majd vagdalkozott). Továbbjutott: a Vasas, 24-22-es összesítéssel

Amit elengedett, bement - és Vindisch Ferenc mennybe ment

Aki átszáguldott a Komjádiba a Szőnyi útról - traffipax-gyanús sebességgel, elvégre a hosszabbítás miatt csupán bő tíz perc maradt a két szuperderbi között -, elvben aligha várhatott hasonló felindulást. A Honvéd háromgólos előnye ugyanis ha nem is nyugodt, de legalábbis izgalommentes visszavágót sejtetett, elvégre Kovács István falanxra emlékeztető alakulata ellen a győzelem is bravúrszámba szokott menni, a négygólos gázolás a fehér holló kategóriája. (Habár - hogy az ornitológiánál maradjunk -, láttunk már karón varjút: Szentesen 6-2-re kapott ki a Domino még novemberben...)

Az atmoszféra felforrosódásának mindenesetre hamar gátat szabott a vendég csapat: a Vasas kihagyott fórral kezdett, Varga II Zsolt szemközt bevágta, majd centertársa, Bárány is meglőtte a magáét (0-2). Az angyalföldiek számára Rex-Kiss Béla csillantott halovány reménysugarat egy átlövéssel, ám a túloldalon Varga II kibrusztolt egy négyest, Sugár pedig nem kegyelmezett (1-3). Az angyalföldiek emberelőnye ugyan újfant kimaradt, Vári azonban egy gyújtóbombával kompenzált - Kovács Istvánt legalábbis sikerült haragra lobbantania, aki a labdát bevédő Pellére nézett eléggé lángba borult tekintettel.

A második rész Varga Tamás négyesével kezdődött, a túloldalon viszont Tóth Imre is berakott egy fórt lenyűgözően biztos kézzel (3-4). Lehmann tartotta a lelket az övéiben - ez volt a harmadik beakadó átlövés -, a vezetést azonban nem tudta átvenni a Vasas, miután az újabb büntetőbe belesípolt Juhász játékvezető, mondván, az idősebbik Varga kivárt a végrehajtásnál (ezt már ez előzőnél reklamálták a vendégek, mostanta "beérett" a véleményük). Varga ezután ismét megpróbálkozhatott - immár a harmadik negyedben -, Steinmetz ugyanis egy varázslatos beforgatással harmadszor is büntetőhöz jutatta övéit. Varga nem teketóriázott, a füttyre azonnal lőtt - Pelle pedig védett. És amikor az ellentámadásból Bárány egy hihetetlen nyújtózás végén, a felső léc fölül - a csuklója vagy harminc centivel volt feljebb - behúzta az ötödiket, úgy festett, békésen lecsordogál a találkozó.

Mígnem egy lepattanó labda mindent megbolondított.

Egy Vasas-fór készült szokás szerint elhalni, miután Pelle védett, csakhogy a kipattanó épp Vindisch elé esett, aki becsavarta három méterről (5-5). Ettől az angyalföldiek egyből meglelték az előnymegjátszás kulcsát, Vindisch és Lehmann betette a következő kettőt is - bár a kettő között egy remek szerelést követően Tóth Imre kontrája még a 6-6-ot jelentette -, aztán Varga Tamás centerből csak összehozott egyet (nem volt kis bravúr, ahogy utánanyúlt saját szöktetésének).

És a zárórész már a teljes őrület jegyében telt: a Honvéd Tóth remek egyéni akciójával, majd Sugár négyesével - melynek "keretében" Varga Tamás kipontozódott - egyenlített (8-8). A Vasas azonban nem adta fel, és Rex-Kiss átlövésével, majd Steinmetz előnygóljával - szédületes figura végén született -, ismét odaért a "közelbe". Bárányt azonban nem őrizték eléggé, így hiába egészült ki a Vasas, megint visszajött egy gólra a Honvéd (10-9). A vendégek zónája azonban megint szellősnek bizonyult (Vindisch suhintott be egyet a blokk mellett), s miután a Honvéd láthatóan megzavarodott elöl, a Vasas viszont menetrendszerűen előnybe került, élt is vele - Lehmann keze nem remegett -, 17 másodperccel a duda felharsanása előtt először érte utol ellenfelét összesítésben a Somossy-legénység (12-9).

Amely a hosszabbítást immár edzője nélkül volt kénytelen végigjátszani, miután az utolsó másodpercekben Somossy minden a keze ügyébe eső tárgyat az uszoda falához vágott mérgében, amikor Szentgyörgyi kiállítást jelzett a kapujuk előtt. Mint kiderült, páros büntetés volt (ennek esett áldozatul a másik Varga, Zsolt), azaz a piros lapot érő reklamálás elvben tárgytalan volt, csakhogy ekkor már semmi sem volt érvényes. (Többek között a viselkedés alapvetői normái sem: a zsűri mögé ültetett tréner tirádáival nyakon öntött mindenkit, aki a látószögébe került - bírókat, zsűrit, a Színes Sport tudósítóját, sőt, még a felső padsorokban ülő Gerendás Györgynek is jutott -, hiába no, a hosszabbítás előtti ötperces szünetbe sok minden belefér.)

A ráadásban aztán a Vasas már szárnyalt. Vindisch nem tudott téveszteni, lécről bevágódó labdája már az angyalföldiek továbbjutását jelentette. Ofner még egyszer visszaadta a reményt, ám miután Steinmetz kivételesen öt méterről is vállalkozott - neki volt igaza -, érezhető volt, a megannyi kiállítás miatt szerkezetileg széteső, az efféle idegharcot amúgy sem igen bíró vendég gárda már nem tud újítani (14-10). Miután Sugár kezéből kiverték a labdát az utolsó fór során, 28 másodperccel a vége előtt eldőlt a meccs, s bár ilyenkor nem szokás ellőni a labdát, az egyedül kapura úszó Katonás nem tudott parancsolni magának, minthogy azonban beverte a ziccert, csupán azt érte el, hogy kiteljesedett az eufória. Somossy József: - Büszke vagyok a csapatomra. Kovács István: - Csupán annyit kérdeznék Somossy Józseftől, vajon most melyik csapat felé lejtett a pálya...

Csurka Gergely, A színes Sport 2001.03.06.