-- Tíz bajnoki arany, egy Magyar Kupa-, egy BEK-arany és három BEK-bronz után lehet még egy edzőnek egyáltalán hiányérzete? -- kérdeztük dr. Tóth Gyulát, a Hungerit-Carnex-Szentesi VK bajnokcsapatának trénerét, miután a tanítványai jóvoltából újfent örömfürdőt vehetett a ligeti uszoda vizében.

-- Csak annyiban, amely egyben a legfájóbb is, hogy bár klubszinten tényleg csodálatos tizenhét évünk volt, de válogatott szinten kimarad az első olimpia...

-- Már a bajnokság előtt biztosra vették az újabb, immár tizedik aranyat.

-- Hát igen, ezzel a játékosállománnyal lehetett is. Hiszen akkor még csak Ábel távozott tőlünk, ám a tavasszal már kénytelenek voltunk nélkülözni Stiebert, Szremkót és Tóth Noémit is, akik szintén idegenlégiósként próbáltak szerencsét. Ehhez még jött Kádár hosszan tartó betegsége, ami miatt egyetlen kapussal kellett nekivágnunk a tavaszi fordulóknak.

-- Ennek ellenére kifejezetten sikeresnek mondható az idei BEK-sorozatuk is!

-- Valóban, hiszen tőlünk ott csak a negyedik helyet várta mindenki. Úgy gondolom, hogy a kontinens legjobbjai között szerzett bronzérmünk, a tizedik magyar bajnoki aranyunk és a Magyar Kupában szerzett első helyünk méltó születésnapi ajándék a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő főszponzorunknak, a Hungerit Rt.-nek.

-- Mit gondol, miért száll ki mégis a főszponzor?

-- Nem szeretnék gazdasági kérdésekben véleményt alkotni.

-- Végérvényes a búcsúja a női pólótól?

-- Páratlanul szép korszakot zártam le. Utódom, Csányi László fiatal, tehetséges edző, és én minden támogatást megadok neki. Ami a jövőmet illeti: a szentesi serdülő- és az ifjúsági csapatoknál folytatom, csakhogy immár a férfi szakágban.

-- Miként értékeli azt a tizenhét évet, amit a pólós hölgyek körében töltött?

-- Nagyon örülök, hogy az a rengeteg munka, amit közösen végeztünk, sikert hozott. Úgy indult, hogy csak akkor engedélyezik a női szakág fenntartását, ha hozzuk az eredményt, no meg az anyagiakat... Mára eredmény van bőven. Az pedig köszönhető az országban egyedülálló szentesi közönségnek, a szponzoroknak, a város önkormányzatának és végül, de nem utolsósorban a csapatnak.

(révész), Nemzeti Sport 2000. július 04.