FTC-Thomas Jeans-BVSC-Brendon

6-5 (2-1, 1-1, 2-0, 1-3)

Népliget, 600 néző. V: Császár, Juhász

FTC: KÓSZ - SZÉKELY 2, Matajsz, KISS CS. 1, Balogh 1, Hesz 1, Tiba. Cs: Vogel, Takács, Nyéki, Steinmetz Á., Haufe 1. Edző: Vad Lajos

BVSC: SZÉCSI - Tóth F., Madaras, Petik, Ibolya 1, Märcz 1, Dávid 1. Cs: DALA 2, Varjas, Németh Zs., Dabrowski, Fülöp. Edző: Gerendás György

Székely Bulcsú gólja döntött

Meleg volt.

A szabad levegőn 26, a fedett uszodában úgy 30 fok lehetett. S ahogy közeledett a bajnoki döntő második felvonásának kezdete (az elsőt a BVSC 11-4-re nyerte), úgy forrósodott a levegő. Hat órakor az első ráúszásnál már 35 fokot mutatott a hőmérő.

További izzadságcseppek jelentek meg a vasutasedző, Gerendás György homlokán, amikor azt látta, hogy a Fradinál Kiss Csaba is vízbe száll. Mondhatni, kész csoda, hogy a házigazdák hetese vállalta a megméretést, hiszen a hétfői edzésen olyan szerencsétlenül sérült meg, hogy még az optimisták is lemondtak arról, hogy az "isteni" balkézzel megáldott pólós szerephez jut az idei fináléban.

Mindenki letett róla, egyes-egyedül Kiss Csaba nem.

Valahogy összedrótoztatta sérült ujjait (állítólag a Balogh Gáborral történt összecsapás nyomán még az ínak is látszottak), és játékra jelentkezett Vad Lajos szakvezetőnél. A mesternek pedig nem volt szíve nemet mondani tanítványának. Nekünk azért a kezdés előtt megsúgta: "Fantasztikus, amit Csaba tesz a csapatért, minimum két hetet kellene pihennie, de inkább a társai és saját maga érdekeit nézi. Valami azt sugallja nekem, hogy mindez sokat jelent majd a mérkőzésen".

S hogy a nap hőse miként vélekedett?

"Képtelen lennék a lelátóról követni a számunkra oly fontos találkozót. Hat öltéssel a kezemben játszom, ám a bajnoki döntő minden szenvedést megér" - jelentette ki mosolyogva, s beugrott a vízbe.

Hamar kiderült, nem hiába vállalta a kockázatot. Mindjárt a második percben Balogh juttatta vezetéshez a Ferencvárost, majd a következő FTC-támadás végén Székely duplázta meg a zöld-fehérek előnyét. Hogy mi történt közben a másik kapunál? Ahogy mondani szokás, Kósz Zoltán lehúzta a rólót. Igaz, könnyű dolga volt, tudniillik egy hibátlanul működő védelmet tudhatott maga előtt (jellemző, hogy az első negyedben négy zuglói lövés is a Fradi-blokkban akadt el). A hazai "sánc" először a hatodik percben kapitulált, ekkor az utoljára a Dávid kezét elhagyó labda talált utat Kósz hálójába (2-1).

A második szakasz a "megszokott" koreográfia szerint zajlott: az elején a Fradi, pontosabban Hesz, a végén, Märcz révén, a BVSC szerzett gólt. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy a két találat közötti percekben semmi sem történt. Kihagyott helyzetek, hatalmas kapufák, szebbnél szebb - a magyar bajnoki döntőhöz méltó - megoldások szórakoztatták a publikumot. Csak Gerendás Györgyöt nem. A vasutasok edzője a 12. percben időt kért, és a rendelkezésére álló hatvan szekundum alatt alapos fejmosásban részesítette csapatát. Használhattak az intő szavak, hiszen Märcz ezt követően szépített.

Senki sem lepődött meg, amikor a harmadik felvonás első találatát a Ferencváros jegyezte: a juniorválogatott Haufét ölelgethették a társak (4-2). Tovább rontotta a BVSC amúgy sem kedvező helyzetét, hogy egy perccel a negyed vége előtt elvesztette egyik - ha nem a legjobb - játékosát, a víz feletti ütésért cserével végleg kiállított Märczet.

És ez még mind semmi! Három másodperc volt hátra, amikor úgy nyolc méterre Szécsi "portájától" Kiss Csaba kapta a labdát. Bár egy kicsit még közelebb lopakodhatott volna, nem úszott tovább. Inkább felnézett, és a kapuját messze elhagyó Szécsi felett a hálóba ívelt, majd a tribün felé fordult és sérült bal kezére mutatott, mintha azt mondaná: "Látjátok, sérülten is képes vagyok erre".

Tegyük hozzá, Tiba sem volt rest. Alsó végtagjait a víz fölé emelve jelezte a döntő első meccsén a Matajsz négyméteresét lábbal hárító Szécsinek: "Most parádézz, pajtás, ne amikor hattal vezettek". E jelenetnek természetesen Császár játékvezető is szemtanúja volt, rögvest magához rendelte a Szőnyi útról éppen a Népligetbe költöző Tibát, aki az arcán angyali mosollyal kért elnézést.

Téved, aki azt hiszi, hogy 5-2-nél eldőlt a derbi. Dehogy dőlt. Az utolsó negyedben jött Ibolya, Dala és még egyszer Dala, így egy perccel a vége előtt egyenlített a zuglói társulat (5-5). Felesleges is jelzőt keresni e teljesítményre.

Mégsem került sor hosszabbításra, mert tizenegy másodperccel a zárás előtt Székely megúszott - s ha ő megúszik, ritkán szokott hibázni.

Most sem tette.

Vad Lajos: - Férfias küzdelem zajlott a vízben, amelyből mi kerültünk ki győztesen. Nagy előnyünk birtokában kissé a csapat is elaludt, de leginkább nem ezért éreztem úgy, hogy furcsaság zajlik a medencében. Kiss Csaba játékához én ragaszkodtam, többen nem értették, hogy miért. Azt hiszem, ez a meccs engem és őt is igazolta. Megemlíteném még Székelyt, aki most is nyerő ember volt.

Gerendás György: - A Szőnyi úton már nyertünk bajnokságot, a Margitszigeten úgyszintén, most a Népligetben fogunk. Hadd tegyem hozzá, katasztrófa amit a bírók megengednek néha! Hagyják tönkretenni a játékosom herezacskóját, ez egész egyszerűen borzasztó és hihetetlen! Ilyenkor sajnálom, hogy közöm van a vízilabdához!

Tóth Frank: - Olyan dolgokat engednek meg a bírók, amiért régebben fél évre vagy akár örökre is eltiltottak egy-egy játékost. Az igaz, hogy nem ment a csapatnak, de ennek több összetevője is volt.

Kiss Csaba: - Az ejtésemről? Láttam, hogy felkínálja a lehetőséget Szécsi, az idő is sürgetett, úgyhogy megpróbáltam. Úgy éreztem, nincs veszítenivalóm. Nem lett rosszabb a kezem, mint előtte volt, ezért szinte biztos, hogy játszom majd a Szőnyi úton is. A bajnoki döntőt ugyanis nem tudom, nem akarom kihagyni! Abban biztos vagyok, hogy a 11-4-es mérkőzés nem ismétlődik meg, sokkal szorosabb találkozót várok.

Dala Tamás: - Nehezen találom a szavakat... Csak rá kell nézni szegény Ibolyára, és ezzel mindent el is mondtam a meccsről.

Székely Bulcsú: - A csapatnak mindig is az tett jót, ha buzdítja a közönség, belehajszolja a győzelembe. Ezúttal is így történt. Jól játszottunk, megérdemelten győztünk, a Szőnyi útra is ezért megyünk. Egyébként mindig is ilyen lehetőségekre várok, mint a végén adódott, amikor gyorsan meg tudtam úszni. Két okból sem hagyhattam ki a ziccert: az egyik, hogy ezzel győzött a csapat, a másik, hogy a születésnapomon nem hibázhattam. Ma vagyok ugyanis huszonnégy éves.

A szakember szemével

"A mérkőzésen eldől, hogy tényleg a BVSC-e a legjobb csapat, vagy a Fradi szerdai betlije csak pillanatnyi kihagyás volt. A nézők számára kevésbé látványos, taktikai csata várható, olyan igazi víz alatti verekedős-dulakodós" - elmélkedik a találkozó előtt az olimpiai bajnok vízilabdázó.

"Az fog dönteni, ki milyen eredménnyel dobja be, illetve védekezi ki az emberelőnyöket. Nincs nagy színvonal, a játékosok egymást provokálják, és igyekeznek átverni a bírókat" - értékel az első hat perc után.

"Be kellene már tenni a centerbe" - mondja csak úgy magának, amikor Székely megúszik a bal oldalon, majd a játékos visszarángatása után: "Előnyszabály..."

"Aki lő egy akciógólt, megnyeri a meccset" - hangzik az első szünetben, majd Hesz gólja után: "Erről beszéltem. Ha nem hibázik óriásit, akkor nyer a Ferencváros. Teljesen enervált a BVSC". Szavait igazolandó, Gerendás György időt kér. "Nincsenek csodák. Gyuri is észrevette, hogy valami nem stimmel. Most jön a hokicsere." És tényleg, négyen beugranak a kispadról.

"Taktikailag leegyszerűsödött a mérkőzés, a Fradi öli a játékot" - mondja a harmadik játékrészben, amikor jobbára csak egymással birkóznak az ellenfelek.

"Elfáradt a BVSC, nemcsak fizikailag, hanem pszichikailag is. Rengeteg a labdakezelési hiba." Majd pár másodperccel később, Kiss Csaba ejtésgólja után: "Ez gyönyörű volt, azt hiszem, most már tényleg eldőlt." A negyedik negyed elején gyorsan szépít a Vasutas ("Hatalmasat hibázott a hazai védelem"), majd újabb BVSC-előny következik: "Túl sokat húzogatnak, ez már izzadságszagú." Dala hirtelen a rövidbe bombáz. "Ez bizony potya volt. Hat méterről félmagasan... Ezzel megint izgalmassá vált".

Egy perc van már csak hátra, amikor Németh Zsolt bejátszását lehúzzák a bekkek. "Óriási hiba!" Az ellentámadásból Székely megszerzi a győztes gólt: "Összességében megérdemelten nyert a Fradi. Talán jobban akarta a győzelmet, ma fáradtak voltak a zuglóiak".

(Markovits Kálmán olimpiai bajnok)

Vizsgálat!

A versenybíró-bizottság vizsgálatot indít a BVSC centerének, Ibolya Tamásnak a sérülésével kapcsolatban, valamint kezdeményezi a fegyelmi eljárást a szerinte magából kivetkőző vasutasedző, Gerendás György viselkedése miatt.

"Aki nyugodtan tudja nézni mindazt, ami történt, annál bajok vannak..." - kommentálta a hírt Gerendás.

Kiharapott hát, szétszakadt herezacskó

- Kiharaptak a hátamból, szétszakították a herémet, kiverték a szemem - üvöltötte Ibolya Tamás a zsűriasztal előtt, miközben fürdőnadrágjából csorgott a vér. A BVSC játékosának szeméből patakzottak a könnyek, nadrágját félig letolva tartotta.

- Nézzétek meg! Gyertek, nézzétek meg mit művelt az az állat! - ordított Ambrus Tamás, a zuglóiak másodedzője a játékvezetők és az ellenőrök felé. Mindenki elborzadva és megdöbbenve nézte a fájdalomtól eltorzult arcú pólóst és magából kivetkőzött trénerét.

Borzalmas volt.

Az asztal körül jobbára férfiak álltak. Mélységesen átérezték a fiatalember kínjait. Akik még tudtak józanul gondolkodni a döbbenetes látvány hatása alatt, a pólós körökben hírhedtté vált Gebauer-esetet emlegették. A nevezett annak idején hasonló durvaságért egyéves eltiltást kapott.

Ekkor ért az emelvényhez Gerendás György. A Vasutas edzője - aki a mérkőzés után még meglepően higgadtan viselkedett - magából kikelve tajtékzott:

- Borzalom, mit tettek! Ez nem vízilabda! És még ti mondjátok rólunk, hogy állatok vagyunk! Nézzétek meg, már megint mit csinált Hesz! Dezső, nézd, mit csinált az unokád! - üvöltötte Gyarmati Dezső felé. Majd Császár György játékvezetőhöz fordult: - Ez nektek játékvezetés! Óbecsére kell mennünk, hogy normális bírókat kapjunk? Mi kell még nektek?

A szólított sípmester a sarokba húzódva nézte az emberi mivoltából szinte teljesen kivetkőző edzőt, s ezt mondta:

- Mindig ezt csinálod, ha kikaptok. Miért kell neked mindig hisztizned?

- Mi az, hogy hisztiznem? Egy játékosomnak széttépték a herezacskóját! - verte az asztalt tehetetlen dühében Gerendás.

- Kit érdekel? - jött a bíró válasza.

- Ja, ha kit érdekel, akkor hagyjuk az egészet - legyintett lemondóan az edző.

A vétkes már réges-rég az öltözőben volt. Hesz Máté a társaival ünnepelte a győzelmet.

A véres győzelmet.

A Fradi mindent bevetett a bajnoki döntő második mérkőzésén az egyenlítésért. A vízilabda nem kisasszonysport, ezt eddig is tudtuk. De a régiek, a példaképek csak vagányok voltak. Nem alattomosak. Nem ütöttek a víz fölött, nem rúgtak, haraptak, martak. Nem okoztak súlyos sérülést.

Hesz Máté igen. Nem először - erről Dala tudna mesélni. Hesz győzni akart. Bármi áron. Ilyen áron?

Egyébként Ibolya szuszpenzorban (herevédőben) játszott. Sérülését a MÁV Kórházban még pénteken este ellátták, a tízcentis sebet összevarrták.

Nemzeti Sport, 2000. június 03.