|
|
| ||||
|
|
Európai kupasorsolásra várva Nagy tett: kvartett a továbbjutók között Plusz negyvenkettő. Három meccsen sikerült eme bődületesen pozítív gólarányt összehoznia a Honvéd együttesének a Kőér utcai KEK-selejtezőben. No de ami fontosabb, mindez hat ponttal párosult, természetes tehát, hogy elsőként került a legjobb nyolc közé a magyar kupagyőztes. Nagy dolog -- mondhatná a kritikus, az osztrák és a török ellenfél ismeretében. De ha a másik oldalról közelítjük meg a történetet, és azt vesszük figyelembe, hogy a BL-selejzetőben a BVSC mennyire megszenvedett a Domino által legyőzött Yüzme Istanbul legnagyobb hazai riválisával, a Zágrábban végül negyeddiként záró Galatasaray együttesével, akkor bizony felértékelődik Péter Imréék 17--5-ös diadala. Mindentől függetlenül, a Barcelona legyőzése volt az igazi fegyvertény a Kovács István vezette armada számára. A spanyolok három győzelem reményében jöttek el hozzánk, ám meg kellett elégedniük két sikerrel, és a szintén továbbjutást érő második hellyel. Sokkal keserűbbek azért nem lettek... A lényeg az, hogy a csapat igen biztatóan mutatkozott be a nemzetközi porondon, és hogy a folytatástól sem kell tartania. Valószínűleg jót tett ez a három nap a -- bajnokságban két fontos rangadóját egyaránt elbukó -- Honvédnak. A játékosok ismét önbizalmat szerezhettek, összerázódhatott az együttes. Mindenesetre az UTE elleni hétvégi ütközet sok mindenre választ adhat. És ha már a lila-fehérek kerültek szóba. Címvédőként indultak el a LEN-kupában, de sajnos már a selejtező során kénytelenek voltak búcsút inteni a mezőnynek. A barcelonai csoportban a jugoszláv Kotor elleni találkozó bizonyult sordöntőnek, amelyen semmi sem sikerült az újpestieknek. A végén a 8--7-es Kazany-siker csupán arra volt elegendő, hogy szégyenszemre ne utolsónak végezzen a kupa előző idényének a legjobbja. Igaz, akkor még Kovács Zoltán, Biros Péter, dr. Molnár Tamás, Kiss Gergely, Binder Szabolcs és Katonás Gergő is Godova Gábor rendelkezésére állhatott. A csapat mai játékosai fiatalok és tehetségesek, ám a jelek szerint idő kell nekik , amíg az elődök nyomába eredhetnek. A korai búcsúért azonban nagy kár. A másik két LEN-kupás alakulatunk tovább harcolhat a végső sikerért. A Vasas-Plaket esetében nyugodtan mondhatjuk, hogy vártuk és elvártuk a továbbjutást. A szlovák Kosice és a román Crisul Oradea ugyanis nem jelenthetett akadályt az angyalföldieknek, noha -- mint feljebb ecseteltük -- manapság senkit sem szabad lebecsülni. Ezt a két összecsapást könnyedén nyerték meg Faragó Tamás tanítványai, aztán láss csodát, a hazaiakat, a Primorje Rijekát is elpáholták. Bravúr volt ez a javából! Még válogatottunk nagy bombázója, a horvát csapatot erősítő Biros szokásos bődületes lövései (három a kapuban kötött ki), valamint a másik magyar, Gál András jó játéka (ő kétszer volt eredményes) is kevés volt ahhoz, hogy megállítsa a piros-kékek robogását. A 10--10-ről kezdődő "nagyfeszültség" során Martinovics keze bizsergett a legkevésbé, szemtelen nyugalommal engedte el a mindent eldöntő lövést. Bement, és nagy hirtelenséggel (elvégre hirtelen halálról volt szó) a rijekaiak a Vasas mögé szorultak. Az egriek története viszont maga a csoda. Beugrottak a kupától visszalépő Fradi helyébe, aztán elutaztak előselejtezni, majd selejtezni, most meg készülhetnek a negyeddöntőre. Drámai körülmények közepette lépett tovább a bajnokságban is figyelemreméltó eredményekkel büszkélkedő hevesi csapat (az UTE és a Vasas ellen is pontot szerzett). Mindössze a görög riválist tudta Pescarában legyűrni, ám ez a szerencsés körbeverésnek köszönhetően -- no meg annak, hogy a zárómeccsen a sztárokat felvonultató olaszok ellen csupán egy góllal maradt alul -- nagy meglepetésre kivívta a továbbjutást. "Ez hihetetlen. Ki gondolta volna ezt a nyáron? Sebaj, most már azon kell gondolkoznunk, hogy hol játsszuk majd a negyeddöntős otthoni meccsünket" -- morfondírozott Gyulavári Zoltán, a csapat edzője. Minden bizonnyal a BVSC- vagy a Hajós Alfréd uszoda lesz a megoldás (Egerben a nemzetközi szabályok szerint nem játszhat az együttes), de van még idő ezen gondolkodni. December 18-ig feltétlenül, hiszen ekkor ejtik meg a kupaküzdelmek sorsolását. Négy csapatunk várhatja ezt. Remélhetőleg nem utoljára. (amler) Négy év után négyes döntő? "Tudtam, hogy ilyenek, tudtam, hogy képesek ezt megcsinálni" -- morgolódott vasárnap déltájban a Mladost magyar légiósa, Varga Zsolt, miután a BVSC-Brendon harangozott a zágrábiaknak a BL-selejtező zárónapján. Válogatottunk centere a Szőnyi úton anno maga is megtapasztalhatta, hogy a vasutasok egyvalamiben világelsők: a kiszámíthatatlanságban. Kedden, Gerendás György minősítése szerint: "Úgy játszottak az ausztrál válogatott ellen, mint az én időmben még soha." Akkor 16--4-re verték meg a nálunk edzőtáborozó vb-negyedik auszikat, másnap egy nyolcassal a szintén BL-selejtezőre készülő szlovák bajnok Novakyt -- hogy aztán a szlovén Triglav ellen négy méternyire kerüljenek a kieséstől, és a török Galatasaray ellen is csupán szenvedjenek. Gerendás mester mindenesetre érdekes megközelítésben tálalta a péntek-szombati rossz játékot: "A hosszas délutáni alvás lehet az oka a döcögésnek. A kulcsjátékosok kissé megöregedtek, otthon a család, a különféle ügyek lekötik őket, csak a küldföldi túrákon hunynak néhány órát. Ez pedig az esti meccsek előtt teljesen eltompíthatja őket. A Mladosttal délben mérkőztünk, mindjárt frissebben mozogtak. Az is igaz, persze, hogy nem úgy összpontosítottak, ahogy kellett volna: talán azért, mert egy négyszeres bajnokcsapatban könnyebben elhiszi az ember, hogy jó. Nos, jónak jó, de nem annyira, hogy lendület és agresszivitás nélkül simán nyerjen. Viszont ha ez a kettő nem hiányzik, ha mindenki koncentrál, bárkit képesek vagyunk megverni." Mint a világ egyik legjobbjának tartott Mladostot. Briliáns előadás volt, hét akciógóllal, tüneményes megoldásokkal, kizárólag magyarokra jellemző trükökkel (az utolsó negyed közepén, emberhátrányban Petik krokodilként szerelte horvát ellenfelét, azaz addig a víz alatt megbújva várt, amíg az megkapta a labdát, majd hirtelen felbukkanva ráugrott -- lélektanilag alighanem itt dőlt el a meccs). Az igazi csapatmunkát mi sem jellemzi jobban, hogy a tíz gólt tíz játékos lőtte -- ennek eredményeképp a decemberi sorsoláson háromféle csoportverzió képzelhető el. A BVSC vagy a Splitska Banka, Nizza, Olympiakosz Pireusz, vagy a Volgográd, Spandau, Oyimpiakosz, vagy a Becej, Nizza, Spandau hármassal kerül össze, azaz, négy év után először simán bejuthat a négyes döntőbe. Ez még ugyan a jövő (év) zenéje -- ám amelyik társaság így tud muzsikálni, mint a vasutasok a zágrábiak ellen, attól joggal remélhető, hogy a többi európai élcsapatnak is elhúzza a nótáját. (csurka g.), Nemzeti Sport 1999. november 30. |
| ||
|
||
VÍZILABDA.1999 |
||
|
FONTOS
