10-9 (4-3, 2-3, 2-2, 2-1)

Szentes, 1000 néző, V: Kosztolánczy, Németh (magyarok)

MAGYARORSZÁG: Szécsi - Tóth F., Kásás 1, Steinmetz B., dr. MOLNÁR T. 2, Vincze, BENEDEK 3. Cs: Székely, Varga Zs., Vári A., KONRÁD 2, Fodor 1, Biros 1, Kósz (kapus). Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

AUSZTRÁLIA: Lasic - Boyd 1, Miller, MARSDEN 2, M. Oberman, Thomas 1, WEESHAN 2. Cs: Woods 1, Owen-Jones 1, Whalen 1, P. Oberman, Petrov, Slemmens, Denis (kapus). Szövetségi kapitány: Don Cameron

Gól - emberelőnyből: 7/6, ill. 2/1

Az Úristen is azt akarta, hogy Szentesen történelem írassék: bár jónéhányszor "elsújtá villámit dörgő fellegeiben", végül a fenyegetően fekete fellegek csodás módon elkerülték az uszodát. Mikorra a roskadásig telt lelátók előtt elkezdődött a mérkőzés, már elég gorombán verte az ördög a feleségét - mi pedig azt vártuk, hogy ugyanez történjék magyar-ausztrál viszonylatban.

Négy percig úgy is tűnt: nem lesz ezzel semmi baj. Benedek egy perc alatt lőtt kettőt a hosszúba, Owen-Jones ugyan "közbemaszatolt", ám Kásás kezét (és persze az arról induló labdát) senki sem tudta követni a vendégvédők közül emberelőnyben. Eztán Benedek belőtte a harmadik fórunkat is, meg a maga harmadik gólját (4-1), de ezzel mintha elvágták volna. Marsden és Thomas bezzeg bevágta a kínálkozó ziccereket, visszahozva az izgalmat.

Később a feszültség fenntartásáról a mieink gondoskodtak: képtelenek voltak akcióból betalálni. A távoli lövéseket a labdafogó háló állította meg, Benedek lefordulás végén ejtett labdáját pedig a kapus, Lasic. Ha Konrád nem simít be egy-egy előnygólt a negyed elején és végén, már ekkor sokasodhattak volna a felhők - ezúttal az ábrázatunkon. Szécsi ugyanis nem tudott mit tenni a kihagyott lehetőségeink után rendre üresen érkező auszik lövéseivel: ezekből beakadt három is, félidőben ikszre álltunk (6-6). Nem sokkal később már vesztésre: egy pazar támadás végén ugyan Konrád káprázatos passzát Molnár szédületes érzékkel pöckölte a léc alá, ám aztán Woods és Weeshan köszönte szépen az általunk felkínált alkalmakat (utóbbi például Tóth Frank kapusba "törült" labdáját követően mehetett el egyedül: 7-8). Még jó, hogy Kósz meggátolta a még kellemetlenebb fejleményeket, így a negyed végén újból tombolhatott a tapsvihar egy több mint látványos Kásás-Fodor-kombináció láttán (8-8).

A zárórészben aztán helyreállt a rend: Biros döntötte fel kishíján a kaput egy emberelőny végén, s ugyan Marsden bosszantó módon megelőzte Kószt, a csattanót mi szolgáltattuk. Ez úgy festett, hogy Molnár fején ugyan két pofon is csattant, ő azonban egy hihetetlen csavarral a jobb felső sarokba zúdította a labdát (10-9).

Meglehet, ennél simább sikerre számítottunk, csak hát a délelőtt történtek megtették hatásukat. Edzésen eltűnt a szertárkulcs, a kapitány pedig - be nem vallott csínytevést gyanítva - büntetőhosszokra kárhoztatta fiait. Miután leúszták az 1200-at, a kulcs is előkerült, valamelyik tornatermi kellék alá esett be - véletlenül.

csurka g., Nemzeti Sport 1999. augusztus 7.