- Milyen célkitűzéssel érkeztek a Margitszigetre?

- Tisztában voltunk vele, hogy hazai környezetben az olimpiai bajnok magyar válogatott a nagy esélyes. Szerettünk volna minél messzebb eljutni, aztán aranyérem lett belőle.

- Mennyit változott csapatuk Sydney óta?

- Szinte semmit, Vaszovics az egyetlen új emberünk az olimpiai kerethez képest. Régóta együtt dolgozunk, más kérdés, hogy az Eb előtt alig több, mint három hetet volt alkalmunk együtt gyakorolni.

- Érdekes, Kemény Dénes, a magyarok szakvezetője arra panaszkodott: ennyi idő kevés volt csapata formába hozásához.

- Ez az ő dolga, amúgy én is keveselltem a három hetet, de - a jelek szerint - elegendőnek bizonyult.

- Nem zavarta önöket, hogy a magyar közönség elementáris erővel biztatta kedvenceit?

- Dehogynem, ám igyekeztem megmagyarázni játékosaimnak: itt mindenki azt teszi, ami a dolga. A nézők szurkolnak, a bírók sípolnak, a játékosok pedig vízilabdáznak. És ezért a színdarab egyik szereplőjének sem lehet szemrehányást tenni.

- El tud képzelni egy olyan szituációt, amelyben - mondjuk - a jugoszláv közönség szurkolása bénítólag hat a jugoszláv játékosokra?

- Nem értem a kérdést.

- Tudniillik állítólag ez történt a magyar játékosokkal.

- Ez hihetetlen. Mindig megsokszorozza az erőnket, ha nekünk szurkolnak.

- Hogyan tudták legyőzni a magyar válogatottat a csoporttalálkozón?

- Roppant motíváltan álltunk ki erre a meccsre, törleszteni akartunk az olimpián elszenvedett egygólos vereségért is. Azóta is úgy érezzük, az volt az igazi olimpiai döntő, meggyőződésünk, hogy nem érdemeltünk vereséget.

- Tudatosan játszottak olyan durván?

- Durván? Szó sincs róla, egyszerűen keményebbek, felkészültebbek voltunk.

- Azzal egyetért, hogy mind a jugoszláv, mind a magyar válogatott Eb-szereplésében az a meccs jelentette a fordulópontot?

- Egyetértek. Attól kezdve szinte semmi sem jött be a magyaroknak, mi pedig szárnyakat kaptunk.

- Már a döntő előtt kihirdették, hogy Vladimir Vujaszinovics lett az MVP, a torna legjobbja. Egyetért a döntéssel?

- Hogyne, csak azzal nem, hogy már a meccs előtt nyilvánosságra hozták. Zavarólag hatott Vladimirre, gyengébben játszott a szokottnál.

- Mit szól a bíráskodához?

- Azt, hogy egész más szellemben fújtak az Eb elején, mint a végén, és ez nem jó. A játékosok nem tudták, mi az, amit még megengedhetnek maguknak, és mi az, amit már nem.

- Mi lesz Fukuokában, a világbajnokságon?

- Óriási küzdelem. Megnövekedett önbizalommal utazunk Japánba, s szerintem a magyarokat nagyon fűti a visszavágás vágya. E két válogatott között kell eldőlnie a világbajnoki címnek, kiemelkednek a mezőnyből.

- Mi a jugoszláv póló titka?

- Az, hogy remek az utánpótlásunk. Legutóbb a mieink nyerték a junior Eb-t, van a mai válogatottak mögött két olyan generáció, amely hihetetlenül erős. A jelenlegi csapat néhány, idősebb tagjának sajnos a karrierje ráment az embargóra, amikor a csúcson voltak, nem mutathatták meg a tudásukat. Szerencsére még most, "romjaikban" is nyertek egy Eb-aranyat, s remélem, nyernek egy világbajnokságot is.

Alekszandr Kabanov, az ötödik helyen végzett orosz válogatott edzője a vasárnap esti banketten - meglehet, az elfogyasztott Dreher-sörök hatására - keresetlen szavakkal foglalta össze véleményét az Európa-bajnokságról.

"Szerintem két csapat játszott látványos vízilabdát ezen az Európa-bajnokságon, az orosz és a magyar, sajnos azonban, már a negyeddöntőben összekerültünk egymással. Szerintem önök is tisztában vannak azzal, hogy milyen körülmények között ejtették ki az orosz válogatottat, felesleges olyan dologról beszélni, ami nyilvánvaló. A jugoszlávok roppant hatákony, de szürke, unalmas vízilabdát játszanak, ilyen pólóval nem lehet közönséget toborozni. Utólag elárulhatom, hogy a jugoszlávok nagyon féltek tőlünk, azért imádkoztak, nehogy a torna során valamikor összekerüljünk... Az én véleményem szerint a jugoszlávok 2-ese, Trbojevic volt az Európa-bajnokság legjobbja, és a mi Jerisovunk is jól, eredményesen játszott. A magyarok közül, sajnos, ezúttal senki sem tetszett. Régen, az én időmben sokkal fineszesebb pólósai voltak Magyarországnak, Somossy, Horkai, Gerendás, de Faragó és Szívós is az eszével játszott, a Benedek fémjelezte erőpóló nem ebbe a vonulatba tartozik. Visszatérve a mi szereplésünkre: az ötödik hely kudarc, otthon senkit sem érdekel, hogy miként kaptunk ki Magyarországtól. Az is lehet, hogy ez volt az utolsó világversenyem szövetségi kapitányként..."

Ch. Gáll András, Sporthírek 2001.06.25.