Az aranytrió: Sárfalvi
Péter, a visszavonuló
Hanzély Ákos és Balogh
Gábor |
Még a keddi női váltóverseny
alatt történt: Pécsi Gábor, a magyar válogatott technikai igazgatója
odasétált Sárfalvi Péterhez, az "univerzális" Európa-bajnoki
címvédőhöz - tavaly Dzronkówban váltó-, csapat- és egyéni győzelmet
aratott, csak gabonát nem, mert tavasszal még nem érett be
Lengyelországban -, s kezébe nyomott egy cédulát. Rajta kis
táblázatba rendezve függőlegesen három név, Sárfalvién kívül Hanzély
Ákosé és Balogh Gáboré, vízszintesen az öt tusa szerepelt, a
rubrikákban pedig 1, 2, vagy 3. "Nem rossz", mondta Sárfalvi, miután
rájött, hogy ez lesz az "aranycsapat" számonkénti fellépési
sorrendje a férfi váltóban, majd hozzátette: "Holnap még
módosíthatunk rajta."
Holnap, azaz tegnap azután elmaradt a módosítás, s nem csak a
sorrenddé, hanem a célkitűzésé is, hiszen a világ- és Európa-bajnok
trió váltóban nem akart váltani, azaz lelépni a dobogó tetejéről.
Hanzélynak ráadásul vélhetően ez az utolsó világversenyes fellépése
(csak Sárfalvi "testén át", azaz sérülése esetén juthatna el
Sydneybe), így ez a nagyrahivatott, s azt meg is valósító gárda
utoljára kápráztatta el hű híveit tegnap Székesfehérvárott.
Mert kétségtelenül elkápráztatta, lenyűgözte, megbabonázta. A
lövészetet 1072 pontot érő 264 körrel, a 12 nemzeti váltóból a
negyedik legjobbként tudták le a magyarok, majd a 99 csörtéből 63-at
nyerve győztek a vívásban (922 pont) és az élre álltak, már örökre,
de legalábbis az esti eredményhirdetésig. Az úszás ötödik helye
(1177) nem gyengített a vezető pozíción, a lovaglás maximális 1100
pontja pedig természetszerűleg erősített rajta. Így a futás előtt
156 pont volt a franciák és 220 az oroszok hátránya a mieink mögött.
S még mielőtt kísértett volna a honi hölgyváltó keddi esete (lefutni
a dobogó tetejéről az aljára), kiderült: a férfiak nem nők. Persze
nemcsak általános testi és lelki értelemben, hanem speciálisan a
magyar öttusára vonatkoztatva, ugyanis míg Simókáék a mezőny
leglassabb, Sárfalviék a leggyorsabb futói. Nem véletlenül fogadta
Balogh Gábor minden óvatosság és álpesszimizmus nélkül a végső
győzelemhez szóló gratulációkat.
- Köszönöm, most már meglesz.
- Nem tűnik izgatottnak, pedig
még maradt egy tusa.
- A lovaglás mindig kockázatos, a futás
viszont ritkán.
- Látjuk még itt az Eb-n versenyezni?
- Nem,
nem indulok el a hagyományos versenyben. Bár csak a váltó
eredményhirdetése után akartam nyilvánosságra hozni, de most már
bátran kijelenthetem.
- Mi az oka, hogy nem vállalja a
pluszstrapát?
- Inkább pihenek.
Balogh álláspontja teljes mértékben érthető, hiszen neki idén az
olimpia a fő versenye, az egyéni vb-ezüst és a váltó Eb-arany
amolyan ajándék. Persze utóbbihoz kellett még egy
bokabicsaklás-mentes futás is.
Hanzély 39 másodperces előnnyel vágott neki a rá osztott 1500
méternek, s ebből 29-et megőrzött az őt üldöző francia Ibanezzel
szemben. Sárfalvi jött, s mögötte Clergeau, de maradt is ott,
méghozzá 38 másodperccel. "Tartalékoltam a hagyományos versenyre de
közelebb láttam a franciát, mint valójában volt, ezért megnyomtam a
végét", mesélte utólag "előnyhizlalása" történetét a magyar
klasszis. Aztán Balogh következett, akire biztonsági okokból,
legjobb hajrázóként jutott a befutó szerep - mint a tavalyi vb-n. S
Balogh egy pályára tévedt doberman kíséretében befutott, mögötte
több mint fél perccel a franciák veteránja, a mezőny legidősebbje,
Ruer, majd a sebeslábú svédek és a többiek.
A magyar aranycsapat tehát nem hazudtolta meg önmagát s eposzi
jelzőjét, megvédte címét. Ez a magyar férfi öttusázás 13.
Európa-bajnoki címét jelentette a kontinensviadalok 13 éves
történetében (a nők egy elsőségnél tartanak) mégsem érezte magát
senki szerencsétlennek szerdán Székesfehérvárott.
Férfi váltó, 1. Magyarország (Balogh Gábor, Sárfalvi
Péter, Hanzély Ákos) 5087 (lövészet: 1072, vívás: 922, úszás: 1177,
lovaglás: 1100, futás: 816), 2. Franciaország 4953, 3. Svédország
4907.
(Deák Zsigmond - Népszava), [origo] 2000.07.06.
FONTOS
