-- Még otthon fonta be három hajtincsemet edzőpartnerem, Fehér Noémi, és ő tette bele a színes hajgumikat is. Speciálisan a világbajnokságra, és azóta ki sem vettem őket. Sőt otthon is csak Noémi veheti majd ki. És azt is megfogadtam, ha sikerül kvótát szereznem, Noémi az egész frizurámat befonhatja. Hogy az meddig marad meg, nem tudom, de az biztos, hogy Sydneybe megint csak három fonott tinccsel, benne a nemzetiszínű gumikkal utazom majd.

-- Nem furcsa, hogy alig egy hónapja még a juniorok között lett Európa-bajnok, most pedig már olimpiai résztvevőnek számít? Egyáltalán gondolt erre a vb előtt?

-- Nővéremmel, Beával sokat beszéltünk a vébéről, illetve az olimpiáról, hogy mi lesz akkor, ha egyikünk kvótát szerez. Most furcsa, hogy kettőnk közül én lehetek ott Sydneyben. Például amikor elmentünk olimpiai ruhapróbára, kicsit kényelmetlenül éreztük magunkat, mert egyikünknek sem volt még kvótája. Most pedig már úgy néz ki, hogy enyém lesz az a ruha, amit felpróbáltam. Egyébként nagyon izgultam a vébé előtt. Az első szám, a lövészet előtt például ettem ugyan, mert enni muszáj, hogy bírjam az egész napos versenyt, de utána fizikai rosszullét, hányinger kapott el. Nem tudom, más hogy éli át az izgalmakat, engem megviselt. A lövészet elején, bevallom, ez a szorongás még jót is tett, mert minden egyes lövésért meg kellett küzdenem, és azok jól is sikerültek, ám amikor megnyugodtam, már kevésbé ment a célzás.

-- A magyar nők közül ön az egyedüli, aki aranyérem nélkül utazik haza, hiszen nem volt tagja a győztes váltónak. Viszont ön kvótát szerzett. Nem fáj a szíve a váltóaranyért?

-- Jó volt nézni a lányokat, és szívesen ott lettem volna közöttük. Különösen azért, mert a váltó a kedvencem, ott érződik igazán a csapategység. A kvótának a verseny végén nagyon kellett volna örülnöm, ám a boldogságom nem volt felhőtlen. Sajnáltam, hogy a csapatérem elúszott, és fájt a szívem Bea miatt is, akinek gyengébben sikerült a hagyományos verseny. Persze azért boldog vagyok!

-- Hogyan ítéli meg a teljesítményét?

-- Egyedül a vívásommal vagyok teljesen elégedett. A lövészet nagyon bánt, mert a végét elrontottam. Szörnyű volt azt érezni, hogy szétesik a mozgásom, és semmit sem tehetek.

-- Hogyan tovább?

-- Először is hétfőn felvételiztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarára, majd következik egy TF-felvételi is. Eredetileg öttusa szakra akartam menni, de az nem indul az idén, úgyhogy a vívó-szakedzőire jelentkezem. Bevallom, a vébé miatt nem nagyon tudtam tanulni mostanában... Aztán a hét közepén junior országos bajnokság lesz, és bár a szakvezetők nem akarják, indulnék, legalább a váltóban. Két hét múlva felnőtt Európa-bajnokság Székesfehérvárott, majd következik a juniorvébé, ahol a tavalyi ezüstérem után jó lenni győzni. És persze ősszel az olimpia. Már megbeszéltük edzőimmel, Rátonyi Gáborral és Kancsal Tamással, hogy az olimpiai felkészülés során kicsit csökkentjük a vívó- és lovasedzéseket, viszont több futás és erősítés szerepel majd a programban, hogy erősödjön az izomzatom. Az utolsó verseny után pedig mindkét lábamat megműtik. Érdekes, amikor tervezgettük a műtét időpontját, még nem hittem volna, hogy az olimpiáig várni kell, most meg őszre kell halasztanom az operációt.

(füredi), Nemzeti Sport 2000.06.20.